Szép vagy eladható?

Sajnos sokszor azt érzem, hogy e mondat végén nem kérdőjel áll és ez szomorú.

A világ körülöttünk a gagyira és a giccsre bukik. Ami érthető, hiszen ritkán lát mást. Az ember, pedig kényelmes eszi-veszi-fogyasztja, amit elé raknak. Persze vannak tudatosabban élők, akik már odafigyelnek, hogy mit ész hogy tesznek, Ő a tudatos vásárló, akinek már honlapjuk is van. Ez rendben is van és azt gondolom, hogy nagyon szép misszió az Ő munkájuk. Magam is követem a dolgaikat és tudatos fogyasztónak tartom magam is.Szóval vissza térve az eredeti témára, egészen az elmúlt időszakig nem volt sikk az igényes, az esztétikus. A magyar egy árérzékeny nép és a szép meg nem olcsó, sokszor irgalmatlanul drága. Ilyen a művészet is. Ki vesz manapság egy festményt? Nem sokan. Ettől a művészek meg nem értettnek gondolják magukat és még inkább nem arra haladnak, amit a piac szeretne (persze itt nem arra gondolok, hogy át kell állni gagyira). Ekkor a művész már nem csak drága, hanem meg nem értett is. Puff, egyből kettő. És van az igénytelen, ami olcsó, ergo megfizethető. Én a kettőt próbálom ötvözni, igényeset alkotni, hogy megfizethető is legyen, persze úgy, hogy magyar adórendszer keretein belül csekély mozgástérrel bírok. Viszont én a művészek oldaláról vagyok meg nem értett. Múltkorában jelentkeztem egy szakmai szervezetbe. Nem vettek fel. A hiányosságaim az ékszerekhez illesztett szerelékben jelölték meg. Első nap szomorú voltam. Aztán gondolkoztam, azon, hogy míg várakoztunk a zsűrire ott volt néhány végzett és tehetséges iparművész, akik attól szenvedtek, hogy nem tudják eladni a munkáikat. Őket felvették. Hmmm. Szóval akkor mi a jobb? Szakmailag elismert éhen halni, vagy olyat alkotni, amit a vásárlók meg tudnak fizetni és a saját mércémnek megfelelően, maximális esztétikumot viszek a dologba. Én az utóbbira szavazok és ma már egy cseppet sem bánkódok. Jövőre nem fogom megpróbálni a felvételit ebbe az egyesületbe és nem vagyok csalódott.


Kérem ezt ne panaszkodásnak nézzétek, hiszen úgy érzem, hogy én pont azt a köztes sávot képviselem, akik azon dolgoznak, hogy a címbeli kettősséget ötvözni lehessen. Ma még ez a kategória nagy ritkaság, de hiszek benne, hogy feltörekvőben van, lásd MODEST.
Nem tudom hányan ismertétek a buyhandmade.org tavaly karácsonyi óriási népszerűségű kampányát a “kézimunka esküt”? (A kézimunka, persze nem azt takarja magyarul, mint a handmade az angolszászoknál, nekem a kézimunka a nagyanyáim hímzését és horgolását juttatja eszembe, így a handmade mindent lefed, ami kézzel készült. A kipécézést én találtam ki magyarul, de bevallom erre nem volt ötletem, kérem akinek van, ossza meg a kommentben! Köszi.) A lényeg annyi, hogy on-line lehet egy esküt tenni, hogy az illető vállalja, hogy idén karácsonykor kézzel készített ajándékokat vásárol és másoktól is ezt kér. Fantasztikus ötlet.

Én hiszem azt a tézist és már itt is említettem, hogy a pénzünkkel szavazunk, ugyanúgy, mint 4 évente azzal a bizonyos X-szel. Nem mindegy, hogy hova teszem. Nem mindegy, hogy egy kínai bolt asztalára, amivel a gyermekmunkát támogatom vagy egy multinál, ahol a kizsákmányolást legalizálása felett hunyok szemet vagy éppen egy alkotó asztalára teszem le, aki mellék vagy főállásban, esetleg gyerekek mellett alkot, hogy, Mécs László szavaival élve, szebb legyen a világ.

Igyekszem úgy vásárolni és alkotni, hogy szebb legyen a világ!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Üvegékszer a Karácsonyi ajándék?

Én üvegékszert adok-e karácsonyra? Nem. Megnyugtatom a kedves családomat, hogy idén nem az lesz az ajándék. Ez kicsit olyan Avonos lenne, hogy aki tanácsadónő, az boldog-boldogtalannak Avon cuccokat ad ajándékba. Nem akarok Avonos lenni, bár a panyizsuzsiságomat nehéz lenne lemosni rólam, papír van róla!
Visszakanyarodva a karácsonyi ajándékokhoz. Sokan most kezdenek el gondolkozni (ezt a kemence is kezdi érezni, hiszen kis sem hűl és máris a start gombot kell rajta nyomni). Én ezen már túl vagyok, sőt már minden meg is van (minimum rendelve) és a héten még csomagolni is fogok. Ennek persze több oka van. A legfőbb, hogy szerencsére sok rendelésünk van. Bár ezek nagy részét a hétvégén befejeztük, de még mindig lehet egyedi darabokat rendelni. A határidőket a Karácsonyi ajándék on-line bejegyzésben találjátok meg. (A céges megrendelést pedig kiterjesztettük 5 nappal, mivel az egyik promo nem tudott időben kimenni! Az új határidő 2008. november 30.)

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Első Szentendrei MODEST

Pénteken volt az első szentendrei MODEST, amivel a célunk az volt, hogy kicsit mást mutassunk a közönségnek, mint a megszokott kézműves vásárok. Igazából a MODEST nem csak egy vásár és a legkevésbé kézműves. Mi az igényes, kézzel készült design termékeknek szeretnénk és adunk otthont egy különleges helyen, méghozzá az Új Művész étteremben havonta egyszer péntek délután.
A múlt pénteken volt az első alkalom, mikor jó páran összegyűltünk megmutatni portékáinkat s beszélgetni. Állítom, hogy a hangulat remek volt. Novák Gábor az étterem tulajdonosa, mikor megérkezett, csak annyit mondott: Ez nekem tetszik. Nekünk is tetszett, jó volt személyesen megismerni egymást, hiszen többen is ott voltak a blogtérből: Ledanna, RáckeviKata, Vattacukorhajú lány. Rajtuk kívül pedig volt még textil ékszer és kerámia is. Legközelebb a mi “házigazda” csapatunk bővülni fog, többek közt mamazonnal, és reméljük a látogatói oldalon is egyre ismertebbek leszünk. Ha igazi szépségre és értékekre vágytok, gyertek el a következőre december 12-én 17-22h-ig a szentendrei Új Művész étterembe (a Szamossal szemben).

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Betlehem, betlehem…

vendégblogger: Udvarhelyi Zsuzsi

Ma első alkalommal ezen a blogon nem én, hanem egy vendég blogger posztol. Udvarhelyi Zsuzsi jó barátnőm, 3 gyermek anyukája, a Laurum parafanagykereskedés egyik tulajdonosa. Zsuzsi odavan az igényes kézi munkáért, művészetért és még sok más dologért. Férjével együtt gyakran támogatnak önkéntes, társadalom építő kezdeményezéseket és nem egyszer munkájukat is adják ezekhez. Legutóbb az Olgyai család új könyvének kiadását támogatták, ami a karácsony közeledtével gondoltam, hogy Benneteket is érdekel. Íme:

Ezer tennivaló között, egy röpke húszperces délutáni szünetben a kicsi gyerek fektetése után az iskolással való tanulás előtt, de közben folyamatosan a középsővel viaskodva mire nem veszi rá az embert egy jó barátnő… Hogy én ’blogoljak’??? Ráadásul ’vendég blogoljak’? Na jó, Zsuzsikám, csak a Te kedvedért…
Udvarhelyi Zsuzsi vagyok, Panyi Zsuzsi jó komaasszonya, azt hiszem, ez a pontos kifejezés, merthogy néhány éve tartó közös alapítványi ténykedésünket és barátságunkat éppen egy éve pecsételtük meg a keresztszülőség kötelékével… A férjemmel mi vagyunk Zsuzsi legkisebbjének a keresztszülei.Ebben a mai bejegyzésben az Olgyay családról, jó barátaimról szeretnék írni Nektek. Olgyay Gábort és a Hangok zenekart talán nyolc éve ismertem meg a szüleimnek otthont adó kedves falu, Vörösberény régi barokk templomának falai között… Egy vasárnapi misén vendégként játszott ott az Olgyay Hangok zenekar, és én tíz perc után azt éreztem, hogy ilyet még nem hallottam… ez az, ami nekem sokszor annyira fájón hiányzik a templomból, meg annak falain kívül is: élettel, örömmel, felszabadultsággal átitatott, igényes muzsika…
Magával ragadott a hol reneszánsz, hol dzsesszes hangulatú, de mindenképpen forrás tiszta, lélekből szóló zenélés. Azt már akkor biztosan tudtam, hogy velük, akik kint az oltár körül zenélnek, amúgy már akkor feltűnt, hogy nem is kevesen, meg kell ismerkednem. Így is lett. A mise után CD-ket vásároltam, majd a közelgő karácsonyra újabb tucatnyi CD rendelése következett. Nagyon szeretek ugyanis minden évben valami olyasmi, lehetőleg standard dolgot ajándékozni közeli barátainknak, ami abban az évben, nekem, nekünk éppen nagyon sokat jelent. Ez akkor Olgyay Gábor: Missa Noe (Noé miséje) című cd-je volt. Megtudtam közben, hogy a zenekar vezetője, Olgyay Gábor, zenetanár, zeneszerző, egy alföldi kis faluban, Csemőn él övéivel. Zenész Gábor felesége is, sőt, mind az öt (azóta már hat) gyermekük, de zenész a szomszédban, Olgyay Gyuriéknál is mind a tizenhat (!!!) nebuló… Így hát érthető: a nagycsaládi bizonyára sokszor küzdelmes, de mégis örömteli létből, összekapaszkodásból születik ez az elsöprő örömzene…


Ezek után kezdődött a szorosabb együttműködés köztünk és az Olgyayék között. Férjemmel és barátainkkal összefogtunk és segítettünk Gáboréknak kiadni újabb albumukat, ez volt az ’Izzik a Menny’, egy Weöres Sándor ihlette kompozíció Holló Aurél, az Amadinda együttes ütősének aktív közreműködésével. Aztán kapcsolatainkat megmozgatva szerveztünk a Hangoknak jó néhány koncertet szerte az országban: templomokban, iskolákban, közösségi házakban. Majd, 2007. Karácsonyán megszületett a Betlehem, Betlehem című könyv és cd… A közelgő Karácsonyra tekintettel szeretném most ezt a kiadványt a figyelmetekbe ajánlani. A gyönyörűen illusztrált képes könyv két betlehemes szövegét, verseit tartalmazza, a hozzá tartozó cd pedig ennek az előadott, megzenésített változatát. A kiadvány érdekessége, hogy az egészet az Olgyay család alkotta; a nagymama, aki azóta már sajnos nem él, írta a szövegeket, Panka, egyetemista nagylány készítette az illusztrációt, Gábor szerezte a zenét, amit a család apraja-nagyja együtt ad elő…Képes és hangos ízelítő itt találhattok.

Nagy szeretettel ajánlom minden kedves panyizsuzsi-olvasó figyelmébe az Olgyay Hangok muzsikáját és most különösen a Betlehem, Betlehem könyvet +cd-t. Gyönyörű karácsonyi ajándék gyermekeknek, családoknak, és ne feledjük: a vásárlással egy az igazi emberi értékek, valamint a művészet mellett mélyen elkötelezett nagycsalád alkotó munkáját támogatjuk.

Szép karácsonyi készülődést kívánok mindenkinek!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Kettesben…

Most egy kicsit off leszek. Azaz nem a panyizsuzsi üvegékszerek lesz a téma, hanem az egészségügy. Személyes érintettség kapcsán muszáj vagyok erről írni.
Lényeg az, hogy a fiammal kórházban vagyunk. Nem volt egyértelmű, hogy egy iskolai csete-paté okozott fejsérülés vagy egy sima baci okozza a tüneteit. Ezért behoztam kivizsgáltatni, mert rizikós lett volna kísérletezni. Nincs nagy gond ez baci, már biztos, de befektettek.

Ez egyszerre tragikus és komikus. Mikor bejöttem a sebészeti ügyeletre leszúrtak, hogy miért ide hoztam, miért nem szakorvoshoz. Elmagyaráztam, hogy ott már voltunk reggel, de azóta rosszabbodott a helyzet. Erre negatív röntgen után, vizsgálat nélkül felvettek osztályra. A 116 cm-es, 7 éves fiam kapott egy 120 cm-es ágyat én pedig 30×30-sz hokedlit. Mivel a szülések óta nagy a hasam, elterjedt az osztályon, hogy babát várok és megágyaztak nekem egy igen kényelmes kempingágyra. Később kiderült, hogy nem vagyok várandós, de ekkor már nagyon ciki lett volna elpakolni az ágyat, ergo ágy maradt és én tudtam aludni. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer hasznom lesz a “nagy” hasamból!

Este a smink nélküli Máté Krisztával futottam össze a folyosón, majd ma reggel Bárdos András tolószékben tologatta az itt-ott bekötözött lányát, jobb szórakozás híján. Ekkor felfedeztem egy társasjátékos dobozt az osztályon! Ettől nagyon boldog lettem. Egy percre, mikor kiderült, hogy ez csak a doboztető, mert a játékot az apró bábuk miatt el kellett távolítani az osztályról.
Ezek után kértem egy A4-es lapot rajzolni, de még olyan sem volt, aminek az egyik oldalán valami. Jobb híján egy széttépett papír hátára rajzolt a fiam egy malmot, amire egy sötétkék szalvétából és figurka narancsszínű szórólapjából tépkedtünk bábukat.
A diagnózis és a hazamenés időpontja óráról órára napokat változik. Ettől persze egy 7 éves nem igazán érzi biztonságban magát. Délután már azt mondtam neki, hogy ne gondolkodjon ezen és ne is kérdezze, mert senki sem tudja.

Most mindenkit megkímélek a politikai eszmefuttatásomtól. Csak azt nem tudom, sírjak vagy nevessek?

ui: MODEST lesz, ha kell innen megyek, de lesz és ott leszek!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

123