„A harisnyanadrág szerkezetileg két hosszú harisnyából és az azokat összekötő nadrágrészből áll.” Hú, de komoly és enciklopédikus, mondhatnám férfias leírása ez egy könnyed, alig ruhadarabnak, ami azonban igenis fontos, nőies szereplője a gardróbunknak!
A cipőhöz hasonlóan eredetileg a lábfej védelme és öltöztetése volt a harisnya célja, ma ezen túl igazi divatkellék, kiegészítő. Gyakorlatilag a szabályok szerint a zokni is idetartozik (rövid harisnya), tehát fajtái: titokzokni, bokazokni, térdzokni, harisnya (avagy combfix), harisnyanadrág, legging, gyógyharisnya és lábtyű. (nekem van egy vicces, csíkosom, nagyon szeretem!)
A harisnya története is messze visszanyúlik a történelemben, már az egyiptomiak is viseltek olyan zoknit, ami gyapjúból készült, és kettévált a lábujjaknál, hogy saruhoz lehessen hordani. A név a rómaiaktól ered, akik „soccus”-nak hívták a zokniszerű házicipőjüket. A középkorban kezdett hosszabbodni a zokni, és először magasrangú egyházi személyek hordtak ilyen jellegű, a lábszárat is takaró ruhadarabot. Érdekes módon ezután a férfiak körében terjedt el a viselete, a rövidebb nadrágjaikhoz szép színes, díszes, hímzett harisnyákat vettek fel. Persze a nők nem mutathatták a lábaikat nyilvánosan, ezért is nem ők híresültek el harisnyáikról.
Eleinte kézzel kötötték a harisnyát a harisnyakötő mesterek, akik mind férfiak voltak, de az angol William Lee feltalálta a kötőgépet 1589-ben forradalmasítva evvel a harisnyakészítést. Angliában rohamos fejlődésnek indult ez az ipar, rengetegen foglalkoztak vele, majd a franciák is kedvet kaptak a dologhoz (öltözködni ők is nagyon szerettek, sőt!). Az angol gép licence-t nem kapták meg, ezért saját fejlesztésű kötőgéppel dolgoztak. Magyarországon a XIX. század végén kezdtek el komolyabban foglalkozni vele, amikor a textilipar fejlődésnek indult. Az első magyar harisnyagyár 1902-ben alakult Békéscsabán.
Az újabb „forradalom” 1959-ben tört ki, amikor az amerikai illetőségű Allen Grant óriási méretekben kezdte gyártani körkötőgépével a harisnyanadrágokat. A harisnyanadrágok anyaga a hernyóselyemhez hasonló (azaz finom, vékony és végtelenített) szál: poliamid filamentfonal. Ehhez adnak még kreppet, vagy elasztánfonalat, evvel módosítva a tulajdonságait. Legfőbb mutatószáma a den (denier), ami azt mutatja, hogy az adott fonalból 9000 méter hosszú fonal hány gramm súlyú. Természetesen minél kisebb a súly, annál vékonyabb a fonal, azaz a kisebb den-es harisnyák vékonyabbak (magyarul könyebben szakadnak). A harisnyák anyaga lehet még gyapjú (jól összemegy, hehe!), pamut, akril, és persze ott van a sokakat megosztó neccharisnya is. Provokatív, tud nagyon nőies (vagy inkább dögös?) lenni, de nagyon óvatosan bánjunk vele. Tudni kell hogyan és hova viselni…
A legszélesebben a testszínű harisnya használata terjedt el, hisz megteszi dolgát (véd, melegít, avagy ápol és eltakar), de mindezt megbízható természetességgel teszi. Azért figyeljünk, hogy ne cognac vagy karamell színűt vegyünk, mert ha túl sötét, pont a természetes hatás tűnik el. Nem tanácsos továbbá, hogy nagyon élénken csillogó harisnyát húzzon az, akinek esetleg nem teljesen tökéletesek a lábai, a hibáinkra ne tereljük önként a figyelmet, kovácsoljunk előnyt az előnyeinkből inkább. Nem szép az sem, ha a nyitott orrú cipőhöz, nyári szandálhoz lépésbetétes harisnyát húzunk, elrontja az összképet. Az üvegszálas harisnyák szebbek, könnyebbek, de hamarabb „ki is múlnak”, hogy ki melyiket szereti (bírja pénzzel), az egyéni kérdés.
A finom fekete nejlonharisnya is alapdarab, de leginkább alkalmakra, és fekete ruhához ajánlott. Komoly előnye a fekete harisnyának, hogy vékonyabbnak mutatja a lábat, a nejlon és a vastagabb változata is.
Manapság harisnyát ezer színben és mintával kapni, főként a vastagabb (több denes) harisnyákat árulják szivárványszínekben. Nagyon fel tudja dobni a szettedet (és a te kedvedet) ősszel és télen egy-egy színes harisnyanadrág. Most különösen trendik lesznek az élénk színek, bátran vegyél fel piros, sárga, lila lábravalókat. Télen a gyapjútartalmú harisnyák a legjobbak, legmelegebbek, csak tényleg vigyázz, hogy mosod őket!
Külön említeném még a csipkeharisnyákat, mert a csipke kimondottan divatos ismét. Nagyon menő a csipkeruha is, bár ahhoz harisnyát már nem húznék csipkéből, mert jóból is megárt a sok. Ha szép az ember lába, egy egyszínű ruhához, mondjuk a kis feketéhez nagyon jól mutathat egy finommintás csipkeharisnya. Ilyenkor persze a cipő is jobb, ha teljesen egyszerű is dísztelen, a hangsúly nem rajta van. De még egyszer, ezt a luxust szerintem csak a széplábúak engedhetik meg maguknak, széles vádlin, vastag combon nem szép a szétdurranó csipkerózsa (ami eredetileg csak hóvirág lett volna).
A harisnyatárolásra többféle módszer is van, egy nagyon fontos óvatosan bánjuk velük, és még óvatosabban mossuk őket. A legjobb, ha külön mosózsákba tesszük őket, és a szárítógépet nem nagyon szeretik. Tárolni lehet különbözőképpen: hengerelve, vagy gombócolva, szorosan egymás mellé fektetve, vagy rekeszes fiókban elkülönítgetve, és van aki, nadrágtartós vállfára akasztja a harisnyáit.
A harisnyák minden előnye, esztétikai funkciója ellenére szerintem a legjobb dolog nyáron mezítláb egy papucsba bújni, egyenlőre élvezzük, hogy még meleg van!
anyahajó mondta
Elvileg a minta nélküli fekete harisnya fekete ruhával friss özvegyek viselete. Legalábbis hagyományosan. Szóval inkább kerülendő szerintem – ha már, akkor legalább legyen mintás a harisnya.
panyizsuzsi mondta
Nekem azért nagyon bejön egy kis fekete ruha egy lehellet vékony harisnyával. Ez igazán elegáns. Persze hétköznapra jöhet a színes vagy mintás!
NA mondta
És a férfi harisnyanadrág?? Ez miért maradt ki a szakszerű ismertetőből?
A férfiaknak gyártott harisnyanadrág idén nagyon terjed!