A Lagom műhely egyelőre az otthonomban van.
Mivel elég kiszámíthatatlan a napirendem, ráadásul az alkotáshoz ihlet, hangulat kell, nem bánom, hogy „helyben vagyok” és amikor kedvem támad, dolgozhatok.
Az eredményt azonnal tesztelhetem is, a berendezett terekben máris kipróbálhatom, hogy amit készítettem, működik-e. Van ennek persze hátulütője is, az idő hatékony beosztása, a magánélet és a munka szétválasztása önfegyelmet igényel és sokszor nehéz megvalósítani, mégis talán így tudom a napjaimat a legjobban kihasználni.
Általában a „földön” ülve dolgozom, a dróttekercsek nagy helyet foglalnak, szükségem van térre; ölbe véve vagy a földre kiterítve könnyebb kézbe vennem, alakítanom az anyagot. Szeretem a csendet alkotás közben, ugyanakkor éreznem kell a város lüktetését is. Imádom a belváros beszűrődő zajait és azt, hogy ha akarom, ebből a csendes magányból az utcára kilépve azonnal sodró sokszínűség vesz körül.
Annak ellenére, hogy amolyan önfejű, „magányos farkas” típus vagyok, néha vágyom arra, hogy másokkal is megosszam az örömöket, nehézségeket. Az inspiráló kávészünetek, a kreatív energiák sokat jelentenének a mindennapokban.
A munkák tárolása, kiállítása is nehéz egy kicsit, így terveim között szerepel egy olyan Lagom műhely kialakítása, ahol ez megoldható, esetleg workshopok tarthatók, mert másokkal együtt alkotni óriási öröm.
Farkas Tatjanaval, a Lagom designerével készült interjúnkat itt olvashatod!
Lakatos Mária mondta
Kedves Zsuzsa!
Én egy 74 évét lassan betöltő asszony vagyok, aki mindig szerette a szépet és a stílusosat, azaz a helyzethez, alkalomhoz, hangulathoz és nem utolsósorban az alkathoz illőt.
Ám nagyon megváltozunk idős korunkra, és evvel korosztállyal már nem foglalkoznak, pedig el-elkapja az embert a bizonytalanság, a nyugdíj mellett
pedig az anyagi szűkösség.
Néhány jó tanács nekünk is elkelne.
Üdvözlettel: Mária
panyizsuzsi mondta
Kedves Mária!
Köszönöm a hozzászólását. Gondolom Önt nem a receptekre és a gyereknevelési ötleteimre kíváncsi, hiszen azokban valószínű sokkal gyakorlottabb, mint én vagyok.
Csak tippelni merek. Talán a divatra?
Ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy legyen bátor és merész. Az ön korosztálya más sokszor nem mer színeket viselni. Én azt tanácsolom, hogy ássa csak elő a szekrény mélyéről a narancssárga sálját és a régi vastag türkiz övét, hiszen szerette őket. Merje viselni és ragyogjon benne!