Vasárnap megérkeztem Párizsból. A tegnapi nap a műhelyben telt. Átbeszéltem Eszterrel és Dórival a feladatokat. elmesélték mennyi minden történt amíg én nem voltam. Én meg büszkén hallgattam őket, mert nagyon ügyesek voltak!
Indulás előtt előtt, mint külföld gondoltam e két városra. De ez Brüsszel és Párizs volt. Két külön világ. Brüsszelről már írtam, most Párizs jön.
Brüsszelből akkor jöttem el, mikor élvezni kezdtem a várost. Sajnáltam és először a helyemet kerestem Párizsban, aztán elkezdtem figyelni az embereket. A párizsiak különleges emberek megadják mindennek a módját és az idejét. Az evésnek és az öltözködésnek különösen.
A párizsi nők nem kiemelkedően szépek, de van stílusuk. Kortól és nemtől függetlenül. Hihetetlenül vagányak és belevalók. 60 évesen is végtelenül csinosak, nőiesek, de sohasem közönségesek. Mindig különlegesek és egyediek. Ezt csak az olasz és a francia nők tudják.Érdemes megemlíteni a férfiakat is. ez a szépérzék és kellemes stílus rajtuk is megjelenik. Sőt, véleményük is van. Egy francia férfi mer ruhát vásárolni a feleségének és véleményt mond amikor a feleség egy ékszert próbál.
Végül egy kedves történet! Egy különleges 60-as hölgy jött oda hozzám, brosst keresett. Nem volt nálam. Meglepődött és mesélni kezdett:
– Maga is felvehetne egy brosst, higgye el az úgy öltöztet és kiemeli azt a szép blúzt, amit visel. Nézze csak meg – gombolta ki a kabátját – itt ez az egyszerű pulóver és rajte egy bross. Máris különleges az egész.
Gyöngyösi Ildikó mondta
Bár jártam Párizsban kb. 20 évesen, akkor még nem igazán volt szemem az ilyesmire, de a Francia nők..c. kötetekben olvasottak alapján sokat megtudni a TITOK-ról, van mit tanulni tőlük.