Nagyon izgatott vagyok: holnap reggel kezdődnek a panyizsuzsi padlás építési munkálatai. Boldog, s egyben aggódó várakozás van most bennem!
Magam elé képzelem a nyugalmat sugárzó belső teret, a fehér falakat és a szürke öntött padlót, hallom az ajtó gördülésének hangját és látom, ahogy a napfény a reggeli órákban a műhely asztalára süt. Várom azt a pillanatot, amikor minden bútor és tárgy a helyére került. Olyan érzés van bennem, mint amikor először lett saját szobám, saját birodalmam. Amikor még üres volt, csak nézegettem, tervezgettem, majd beköltöztem és szépen belaktam. Ez a folyamat a tér élete – az ÉN TEREM élete.
Minden életnek, minden térnek története van. Ahogy minden padlásnak is. Az én padlásom nem túl régi padlás – mégis, ha belegondolok, mi mindent látott az elmúlt években, beleborzongok. Mennyi tárgyat, emléket őriz életem jelentős és kevésbé fontos szakaszaiból…!
A múltammal teli dobozok most új helyre kerülnek. A padlásom életében lezárult egy korszak, hogy egy új, élettel teli, szebb időszaknak adja át a stafétát fehéren, pinken: a panyizsuzsi padlásnak.
Vélemény, hozzászólás?