Egyre többet foglalkoztatnak a körülöttünk végbemenő dolgok, a világ változásai. Sokat gondolkozok rajta kiutakat és megoldásokat keresve. Nem gondolom, nem tervezem, hogy megváltom a világot. Gondolataimban arról ábrándozok, hogy miféle megoldásokat tudok találni saját magam, a családom és a gyermekeim számára. Most még csak a nagy dolgok válságát éljük meg: bank válság, kőolaj válság. Érezzük őket: hitel, ingatlan, árfolyam, benzin. De még kibírható, túlélhető. (Itt előre is elnézést kérek azoktól, akik nem így gondolják, de olvassanak tovább. Lejjebb leírom miért gondolom így!) Kisebb lakásba vagy házba költöznek sokan, az autót kevesebbet használjuk vagy éppen biciklire váltunk. Változik a világ és vele mi is. Én sem használom annyit az autómat és nem rohangálok be a városba (értsd: Budapestre). Ha valamire szükségem van elintézem itt, Szentendrén vagy megrendelem. A futárköltséget már jóval meghaladja, az parkolási díj és utazás benzinköltsége. Az időmről nem is beszélek. … de ez csak a bank és a kőolaj válsága.
Mi van ezután? Nekem legfőbb aggodalmam, hogy néhány év, esetleg évtized múlva el fog érkezni az élelmiszer és az ivóvíz válsága. És ez több, mint kellemetlen. Ez már túlélhetetlen.
Hogyan lehet túlélni? Ki fogja túlélni?
Erre a kérdésre nyári erdélyi utazásainkon találtam meg a választ. Hiszen ott nem a körülmények számítanak, hanem a FÖLD. A Föld, ami élelemet ad, a Föld, ami ivóvizet ad. … és az ember, aki tudja a hogyant! Mert bontott csirkét nem ad a Föld.
Mi, okostelefonnal élő, városi emberek meg sokszor azt sem tudjuk, hogyan működik a világnak ezen része. Mennyire megdöbbentem és tanácstalan voltam én is, mikor egyik évben a karácsonyi kacsában kiolvasztás után nem zacskóban voltak a belsőségek. Ilyet még nem láttam. Kacsástól rohantam 24.-én reggel a szomszédba, mert tudtam a szomszédom falunk nőtt fel. Azonnal megoldotta a helyzetet, én meg nagyon figyeltem. Ez a karácsony azóta emlékezetes marad, azóta gondolkodok rajta.
Két megoldás van a FÖLD és a TUDÁS. Ebben a sorrendben, hiszen ezt a fajta tudást csak gyakorlatban lehet megszerezni. Ezért is a vesszőparipám a termőföld vásárlás.
Tóthné B. Krisztina mondta
Nagyon aktuális témába nyúltál!
Aki kicsit is érzékeny a körülötte lévő világra, lassan ilyesmiken kezd gondolkozni szerintem. Igaz, hogy egy pesti lakás harmadik emeletéről, de én is iyen témákon filozofálok. Termőföld és idő hiányában egyelőre csak néprajzi témájú könyveket olvasok, kiváncsi vagyok hogyan éltek eleink.
Érdekes, de tőlem függetlenül a barátnőm is ilyeneken járatja az agyát, így van kivel megbeszélni a gondolatokat. :)
Szilvi mondta
Pont ezek miatt akarok már hosszú ideje kertes házat venni. Nagyon szeretném, ha 1-2 éven belül végre sikerülne.
Várom a folytatást. :)
Tóthné B. Krisztina mondta
Én azt azt hiszem, hogy tudnék egy nagyon másmilyen világban élni mint a mostani. Nagymamám mesélte sokszor, hogy milyen volt az ő gyerekkora. Nyáron földközeli munkák, télen benti, szövögetős, fonogatós világ. Az apukája asztalosmester volt. Bár azt hiszem nem könnyű életük lehetett. A kőkemény túlélés mozdította a mindennapjaikat, nem hobbiból kertészkedtek és fonogattak, valami mégis borzasztóan vonz engem ebben az egészben. A természet rendje, az évszakok, ünnepkörök változása.
Úgyhogy én meg tudom érteni a föld utáni vágyakozásodat. :)