A Vattacukorhajú

A művészportré sorozatom egyre népszerűbb a blogszférában, rengeteg az olvasó és máshol is felbukkannak hasonló portrék. Azt hiszem sikerült valami jót elkezdeni! Ma egy nagyon fantasztikus embert mutatok be Neked!

A Vattacukorhajú lány blogjára egy másik blogról jutottam el. Megtetszett a neve, szerintem annyira kreatív. Aztán mikor élőben találkoztunk kicsit csalódtam, mert se nem vörös, se nincsen nagy bongyori haja. Bájos és visszahúzódó. Egy fantasztikus tehetség, aki sosem kérkedik. Most vele készítettem interjút!

Mesélj egy kicsit magadról!
Horváth Mónika vagyok, 1978-ban születtem Kiskunfélegyházán, itt, az Alföldön éltem kb húszéves koromig. Gyerekkoromban szinte csak olvastam és rajzoltam, sokszor úgy kellett kikergetni a levegőre. A családunkban nincsen művész, és bár kicsi korom óta tudtam, hogy ha nagy leszek, rajzolni akarok, fogalmunk sem volt, hogyan lehetne ezt megvalósítani. Kicsit talán megnyugodtak a szüleim, amikor jelentkeztem a nyíregyházi tanárképző rajz-vizuális kommunikáció szakára, mégiscsak lesz egy diploma a kezemben, és ha akarok taníthatok..nem akartam, soha, egy percig sem. A tanításhoz elhivatottnak kell lenni, és én ezt az elhivatottságot más irányban éreztem. A főiskola alatt is voltak kisebb illusztrációs munkáim, és mire végeztem, tudtam, hogy könyveket szeretnék illusztrálni. Kis kitérő után a Budapestre költöztem, és egy könyvkiadónál próbálkoztam. Sokáig csak kifestőt rajzoltam, de nagyon élveztem. Utána pedig jöttek a könyvborítók, képeskönyvek, más kiadók, másféle feladatok. Egy ideig imádtam, aztán egy kicsit kezdett szűk lenni a tér, és úgy éreztem, muszáj nyitnom másfelé is, ha fejlődni akarok. Már majdnem beskatulyáztam saját magam, amikor elkezdtek nyílni az ajtók körülöttem, és nagyon lassan, de kialakult az, ahogyan most élek. Most úgy érzem, a helyén van minden, bár ez is biztos múló állapot.

A szüleimtől egy éve kaptam egy varrógépet. Édesanyámnak szakmája a varrás, de nem mondhatnám, hogy sokat nyaggattam gyerekkoromban, hogy tanítson. De a cérnát be tudtam fűzni, és az alsó szálat ma is az akkor berögzült mozdulattal illesztem a helyére. Amikor a gépet megkaptam, csak új függönyökről és díszpárnákról ábrándoztam. És akkor, fogalmam sincs, hogyan, elkezdtek jönni a szatyrok, táskák. Éppen egy alkotói válság nyűgjében dagonyáztam, és a varrás segített, kinyitott egy szelepet, és lenyugtatott. A varrás azóta is terápia, meditáció, de különösen a csendesebb tevékenységek: a tervezés, a szabás, a gombostűzés..imádok gombostűzni. A varrásban talán ezt szeretem a legjobban, bármilyen viccesen hangzik is. De nagyon szeretem az új anyagaimat mosni, vasalni, nézegetni..Persze magát a varrást is szeretem, csak mindig fülelek, nem kopognak-e a szomszédok.

A varrás egy fantasztikus dolog az életemben, de én mégis illusztrátornak tartom magam. Abban az időben, amikor jött a varrógép, a varrás, az anyagok új lendületet adtak az illusztrálásban is, elkezdtem különféle textileket, festett papírokat is felhasználva alkotni. Az erdő királya című könyvön látható a változás, amelyet így, közel egy év távlatából már kissé óvatosnak találok, de mindenképpen óriási lépés volt az addigi munkáimhoz képest. Ezt a feljődést igyekszem most fenntartani, és nyitottnak maradni. A varrás tehát hat az illusztrációra, ahogyan az illusztráció is hat a varrásra: minden táskám úgy készítem, mintha egy képet festenék: sokszor húsz centi kedvéért átfűzöm a cérnát és cserélem egy másik színre.

Mit csinálsz az alkotáson kívül?
Bevallom, hogy sokszor semmi mást nem csinálok, csak alkotok, dolgozom. A párom tanított meg pihenni, ő látja rajtam, ha már nagyon hunyorgok. Kikapcsolódásként napi szinten nem nagyon tudok olvasni, mert ha már rajzolni nem látok, akkor olvasni sem. De megtanultam mozdulatlanul feküdni a kanapén, és filmet nézni. Szeretek sétálni, bicajozni, főzni, és sokszor a házimunka is jót tesz.

Kedvenc könyvek, filmek, zenék?

Régebben nagyon sokat olvastam, és akkor is befejeztem egy könyvet ha nem tetszett, ugyanígy a filmekkel is. Ma már lelki ismeretfurdalás nélkül szelektálok. Kislánykoromban a koromhoz képest talán komolyabb könyveket olvastam, ma már azt szeretem inkább, ha a könyv kikapcsol, és egy másik életbe kalauzol: mostani nagy kedvencem Joanne Harris, de nem olyan régen kaptam rá az Agatha Christie krimikre. Akiktől még több könyvem van a könyvespolcon: Szabó Magda, Márai Sándor, Müller Péter, Szerb Antal. És nyaranta kötelezően egy Zsigray Julianna:) Zene: radiocafe. Filmek: nagyon sok és sokféle filmet nézek, nem tudok kedvencet kiemelni. Van némi sorozatfüggésem is. Kedvenc helyek: régebben azt hittem, ha választhanék, valahol a toszkán vidéken keresgélnék, de amióta voltam Normandiában is, rájöttem, hogy nem a meleg, hanem a hideg vonz:)

Hogyan népszerűsíted műveidet?
Jelenleg a blogomon és a meskán, de idő hiányában nagyon sok dolog kimarad.


Hogyan látom magam tíz év múlva?
Negyven leszek, lesz saját családom gyerekekkel, minden szerettem egészséges lesz, és szuper mesekönyveket fogok készíteni. Esetleg varrni is fogok..:)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



12 hozzászólás van eddig

  1. 1. anyahajó

    2009. március 16. @ 11:25

    Én még kíváncsi vagyok, hogy ha se vörös, se göndör, akkor hogy jött ez a névválasztás :)

  2. 2. panyizsuzsi

    2009. március 16. @ 11:26

    Én tudom, de meghagyom neki a válasz lehetőségét!

  3. 3. ojni

    2009. március 16. @ 14:07

    tetszett amit a varrás és az illusztráció kapcsolatáról írtál. szerintem pont ez a képben gondolkodás teszi még egyedibbé, értékesebbé amit varrsz.
    és ez is annyira igaz!!! Elég, hogy elteljen pár hónap, már másként oldanád meg ugyanazt a képet.
    Mónikám! Előre! Csókollak és köszönöm Zsuzsinak, hogy Rád gondolt!

  4. 4. krisztallit

    2009. március 16. @ 20:21

    Szívderítő olyan alkotóról olvasni, aki a helyén van minden szempontból. A munkái is ezt sugározzák. Sok illusztrálni való könyvet és varrásra váró szép anyagot kívánok neki. Saját örömünkre is.

  5. 5. davir

    2009. március 16. @ 21:57

    Nagyon klassz ez a portrésorozat! Kíváncsian várom a folytatást. Gratuálok Vattacukorhajúnak, nagyon tetszik a szemlélete, ahogy összekapcsolja a varrást és az illusztrációt. Egyetértek Ojnival! Ezt a fajta kreatív szemléletet nem lehet tanulni, bár lehet fejleszteni. Valószínűnek tartom, hogy ha Vattacukorhajú Lány egy harmadik dologba kezdene, azt is ugyanilyen tehetséggel és szenvedéllyel csinálná. :)

  6. 6. maros kriszti

    2009. március 16. @ 22:06

    de jó volt ezt olvasni! köszi :)

  7. 7. koponyanyi homok

    2009. március 17. @ 14:26

    Móni derűje és alázata árad a munkáiból!
    Akinek van kedve, ideje, jöjjön el márc.31-én Kiskunfélegyházára, ahol kiállítás nyílik Mónika illusztrációiból! Meg lesz süti is :)

  8. 8. Theia

    2009. március 17. @ 16:32

    Ez nagyon kedves interjú volt, jól esett olvasni. :-) (A szatyor pedig valami hihetetlenül aranyos :-))

  9. 9. vezsuzsi

    2009. március 17. @ 16:58

    Köszönöm, jó volt olvasni. Mónika a Meskán mindig sasolom a dolgaidat.
    Gratulálok mindenhez!!
    Zsuzsi neked meg a riportot köszi :)

  10. 10. vattacukorhajú mónika

    2009. március 18. @ 11:14

    Köszi szépen mindenkinek, nagyon-nagyon kedvesek vagytok!

    Davir, egyszerűen nem szabad több dologba belekezdenem:)

    Vezsuzsi, én meg a tieidet szoktam:)

    A vattacukorhajú lány névválasztásról ígérem, nemsokára írok!

  11. 11. Irisz

    2009. március 18. @ 15:23

    jó kérdésre jó válaszok, nagyon tetszett! köszönjük! :)

  12. 12. Anna

    2009. március 19. @ 09:25

    Nagyszerű a portrésorozat :)
    Külön örülök, mert Vattacukorhajú lányra már régebben rátaláltam, mint Te is Zsuzsi, egy másik blog kapcsán. Amikor blogolni kezdtem lázasan kerestem más alkotók után, blogról blogra jártam, most pedig ismét rátaláltam. Köszönöm.

Komment RSS

Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: