Este már nem volt időm/erőm megírni ezt a blogbejegyzést! Csodálatos hétvégét töltöttünk ismét a Balatonnál. Ez a vidék minden évszakban, minden hónapban rejteget meglepetéseket, rácsodálkozni-valót és terményeket. Most éppen az almát!
Rengeteg alma hullott, de a fákon is találtunk még bőven. Szedtük, ahol értük, szedtük létráról és a kisebbek fára mászvais. Az egyik alma sütni való, savanyú. Sárga és piros színek olvadnak egymásba rajta. Tavaly nagyon kicsi volt, mert nem volt elég csapadék. Idén szép nagyra nőttek. A másik almánk csodálatosan édes, ehető piros alma, amin egy vastagabb réteg viasz van. Ez a színét csodálatosan hamvassá varázsolja, mintha harmat ülne rajta.
A reggel festői volt. A völgyben megült a köd. Látni lehetett a levegőben a pára mozgását, ahogy szép lassan elindult felfelé és rövid idő múlva láthatóvá vált a mustár-sárgában és bordóban pompázó táj. Minden fa, minden bokor más színű volt. Csak ültem éz néztem a csodát.
A délután ismét mást hozott, rengeteg csodás fényt adott. Az őszi olyan meleg és gazdag a természetben. Erről már az egyik kedves barátnőm is írt a blogjában! Felkaptam a fényképezőgépemet és elindultam. Nem kellett messze mennem, mert annyi csodás megnézni, megélni és fotózni való dolog.
Nem írok többet. Megmutatom a képeket!
Ziz mondta
Csodálatosak ezek a képek, Zsuzsi! Milyen objektívvel készültek?
Adri mondta
Ezek tényleg csodás képek, és valóban gyönyörű ez az ősz! Hála érte!