Szeretek főzni. Jól főzök és sütni is jól tudok. Mondják ezt a családtagjaim és a nálunk megforduló vendégek. Nagy büszkeségem, ha olyan barátaink dicsérik meg a főztömet, akik szó szerint végigették a fél világot és nem akármilyen éttermekben. Szóval elég büszke vagyok a magamra. … vagyis voltam. Sosem gondolkoztam azon, hogy főzőtanfolyamra kellene mennem. Aztán úgy alakult, hogy az egyik gyerekem gluténérzékeny lett és én megijedtem, hogy mit fogok főzni?! A google rögtön utat mutatott. Az elmúlt két évben jó pár alkalommal voltam sütni, főzni a Miele Főzőiskolában. Ezek az alkalmak nagyon sokat segítettek abban, hogy a lányom gasztronómiailag is teljes értékű életet élhessen és továbbra is legyen ízletes kenyér, hamburger vagy kalács az asztalon. Itt le is zártam a főzőtanfolyam kérdést magamban.
Néhány hete azonban meghívást kaptam egy Húsimádók estjére. Szeretem a húst, szeretek húsokat készíteni, így örömmel mentem. Azonban azt nem gondoltam volna, hogy mennyi újdonságot tartogat számomra ez az este.
A főzés előtt egy kis húsismereti-oktatásban részesültünk. Meghallgattuk, hogy mit és miből fogunkelkészíteni valamint Sanyi, a séf bemutatta, hogy melyik húst hogyan tisztítjuk és daraboljuk fel. Az est alatt prémium húsokat, bélszínt és báránybordát használtunk. Ezeknek a húsoknak a feldolgozását az ember nem látta otthon nap mint nap és én sem a heti menübe fogom beilleszteni a belőlük készült ételeket. Egy ünnepre vagy egy családi eseményre azonban szívesen és most már profin fogok elkészíteni egy különleges menüt!
Elsőnek tatár beefsteaket készítettünk, ahol megtanultuk, hogy ehhez az ételhez a húst nem darálni kell, legfőképpen nem kétszer, hanem nagyon apróra felvágni. Nem nagyon hittem a dologban, de állítom, hogy csodálatos lett!
Ezek után házilag készült buciba készítettünk hamburger húst, amit már lehetett darálni! Mint kiderült eléggé túlbonyolítom otthon a dolgokat és feleannyi hozzávaló kell a húspogácsához, mint amit én használok. A sajtburgerbe pedig ízvilágában legjobban a gouda vagy a cheddar sajt illik.
A harmadik fogás volt a kedvencem, a rozmaringos bárányborda. (Ezzel az étellel egyszer próbálkoztam életemben, de rendesen átvágtak a hentesnél, így a próbálkozásom hamar kudarcba fulladt!) Most azonban már tudom, hogy hol és milyen húst kell venni, sőt hogyan kell azt megtisztítani, feldarabolni. Innentől kezdve meg már tényleg gyerekjáték az egész!
Ez volt az a pont, ahol már kezdtünk teljesen eltelni, kettő fogás azonban még hátra volt! Utolsó előttinek kicsi kolbászokat készítettünk fodorhájba vagy más nevén sertéshálóba töltve. Ez visszaidézte gyerekkorom békéscsabai disznóvágását, ahol helyi szokásnak megfelelően cigánkát is készítettünk!
Az ötödik, egyben utolsó fogás a steak volt. Ennek kapcsán sok hasznos tanácsot kaptunk a húsok fűszerezését és pácolását illetően, ami sok újdonsággal szolgált a számomra. A steak sütésről videót itt találsz!
Jóllakottan és végtelenül lelkesen értem haza és most már nem vagyok annyira magabiztos a konyhai ismereteimtől. Van még mit tanulni és fogok is!
borsi mondta
Micsoda helyekre pottyansz :)
Én is szeretem ilyen helyeken kipróbálni magam, főként, ha új ismeretekkel gazdagodik az ember :)
panyizsuzsi mondta
Érdemes elmenni! Nagyon sok dolgot tanultam és ezzel biztosan sokan így lennének!
Nóri mondta
De jó olvasni, hogy valaki tudja, mi az a cigányka :)
Megkérdezhetem, hogy milyen apropóból találkoztál a békéscsabai disznóvágással? ;)
Egy békéscsabai „őslakos” :)
panyizsuzsi mondta
Édesapám ifjúkori barátja békéscsabai. Mindig együtt töltötték a kolbászt és időnként én is részt vettem a disznóvágásokon!