Békás-szoros

Nem véletlen hagytam utolsónak ezt a bejegyzést. Ez volt a legnagyobb élmény, “turistaként” és emberileg is. Reggel Gyergyószentmiklósba indultunk 2 magyarországi család 6 gyerekkel. Gyergyóban várt minket egy erdélyi család (további két gyerek), hogy közösen menjünk kirándulni. Természetesen egy tízóraira beugrottunk hozzájuk. Itt a meghívás kötelez és nem szabad visszautasítani! Elindultunk kirándulni, irány a Békás-szoros Könnyű kis sétának ígérkezett  dolog. Az Édesapának és a fiúnak fantasztikus erdőismerete volt. Azon beszélgettek, hogy ki járt erre később és hány kidőlt fa van az úton.

gyerekek

gyerekek

Hamarosan kiértünk egy mezőre, ahonnan a Nagyhagymást lehetett látni. Miután a mezőn átvágtunk felkapaszkodtunk az erdős hegyoldalba. Közben remek, de igaz történeteket hallottunk a medvéről és medvenyomot is láttunk! Mentünk egy darabig, majd a hegyimentő vezetőnk, az Édesapa egy szikla szélén megszólalt megérkeztünk itt óvatosak legyetek, mindenki egyesével jöhet ki a sziklára és nézhet le. A Mária-kőről, a Békás szorost láthattuk 400m magasról! Fantasztikus élmény volt. (El kell mondani, hogy én csak oda sandítottam, mert már sokkal kisebb magasságoktól is tériszonyom van!)

Pokol torka

Pokol torka

Később megnéztük a szorost alulról is. Ott tartósabban tudtam szemlélni a természet csodáit. Ott van például az 1154 m magas, magányosan álló Oltár-kő, aminek a tetején egyetlen kereszt áll. (Régebben vajmi kommunista jelkép állt itt, aminek ledöntésében a túravezetőnknek is nagy szerepe volt!) Most minden évben felmásznak ide a hegyimentők egy mise erejéig (a papot viszik magukkal!)

Oltár-kő

Oltár-kő

A napunkat tarkította még egy csodás ebéd a Gyilkos-tó partján, valamint egy csónakázás ugyanott. A Gyilkos-tónak csodaszép története van. Nem is egy, de álljon itt a legautentikusabb: Eszter legendája.

Élt valamikor Gyergyó környékén egy csodaszép lány, Fazekas Eszter. Haja kökényfekete volt, szeme szürkészöld, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Egy napsütéses júliusi délelőtt Eszter elment a szentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvéből a szuszt, és aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, de tudott házat ezermesterkedni és szekeret faragni is. Ahogy a szemük összevillant – és mert a szerelem hirtelen jön, és szíven üt, mint a villám – megszerették egymást. A fiú égszínkék selyemkendőt vásárolt Eszternek a tükrös pogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Az esküvőre nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány hűségesen várta kedvesét. Esténként, amikor a nap a hegyek mögé ereszkedett, agyagkorsójával kiment a fenyvesek alá a csobogóhoz és ott sóvárgott órákon át szíve választottja után. Még a közeli hegyeknek is meglágyult a szíve a sóhajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől. Történt azonban egyik vasárnap délután, hogy meglátta Esztert arra jártában egy zsiványvezér. Nyergébe kapta a gyönyörű lányt és elvágtatott vele, mint a szélvész a Kis-Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, ahol tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte Eszternek, gyémántos palotát akart építeni, csakhogy megszeresse. A fiatal lány nem viszonozta a zsivány szerelmét. Régi mátkáját várta vissza, amikor felkelt a nap, és akkor is, amikor lehunyta szemét a világ. Ennek láttán feldühödött a zsivány és kényszeríteni akarta Esztert, hogy legyen a felesége. Eszter a néma szemtanúkhoz, a hegyekhez kiáltott segítségért. Sikolyát megértették a sziklák és ezen a júliusi éjszakán eget-földet rázó mennydörgéssel válaszoltak. Zuhogott az eső, a cikázó villámok megvilágították a koromsötét éjszakát. Hajnaltájban hatalmas robajjal óriási szikladarabok zuhantak a mélybe, és az iszonyatos földindulás maga alá temetett mindent, a lányt, a zsiványt, sőt meg a pásztort is nyájastól, aki a szembe levő hegyoldalban legeltetett. Július utolsó vasárnapjának hajnalán, a nap első aranyló sugarai bevilágították a sziklákkal borított vidéket. A völgyet, ahol tegnap még kristálytiszta vizével a Vereskő-patak csobogott, teljesen elzárta a leomlott hegyoldal. Amikor a megáradt patakok zavaros vize elérte a sziklagát tetejét, megfojtotta a füveket, bokrokat és megölte a fákat. (forrás: wikipedia)

útközben...

útközben…

Érdekesség! Odafele a férjemet felhívta egy itthoni újságíró, aki már hetek óta szeretett volna róla egy fényképet készíteni, hogy mikor lehetne. A férjem mondta, hogy Erdélyben van, Gyergyó felé útban. Semmi gond, jött a válasz. Gyergyói stúdió, kölcsön fehér ing. 30 perc múlva kész volt a fotó, amit itthon 3 hete nem tudtak összehozni. Ez Erdély és az erdélyi magyarság. Itt mindenki ismer és segít mindenkit, óriási kapcsolatrendszerük van.

Egyik este a teraszon Tisztivel (csíksomlyói atya) beszélgettünk. Felsorolta, hogy kik vannak itt Magyarországról. Béres. Az asztaltársaságban volta CTP IÜP szervezője. Megkérte, hogy beszéljen béresékkel, hogy ugorjanak be egy előadást tartani. Tiszti másnap velem üzent Béresék jönnek és előadnak, mintha misem lenne természetesebb!

Végül egy dal legyen itt, ami összefoglalja egész Erdélyt nekem. Ha valaki pedig nem értené az első mondatot, akkor elmesélem, hogy Virág néni egy abból a három asszonyból, aki még meg tudja varrni a gyimesi viseletet. Kértem, hogy hímezzen nekem egy bőr mellényt télire és ezt felelte:

Zsuzsika, bőröm is van, hímezni is tudok, de nincsen már olyan ember, aki kikészítené a bőrt nekem. – és megmutatta a saját és az Édesanyja 80 éves mellényét.

A sorozat további részei:

1000 éves határ

Nyerges tető és málnázás

Csíksomlyó

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



1 hozzászólás van eddig

  1. 1. Bella

    2009. augusztus 30. @ 16:40

    En Erdelyben lakom…es mindig itt kirandulunk, taborba is ide megyek..Nagyszeru egy hely..csak ajanlani tudom midnekinek, orulok h neked is tetszett:D

Komment RSS

Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: