Ma silkandmore AIR selyemsálat nyerhetsz a panyizsuzsi blogon! Kattints ide MOST!
Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
A hernyóselyemmel először a 90-es évek elején egy Németországi workshop-on találkoztam. Azt hiszem szerelem volt az első tapintásra. Egy sárkányt festettem rá, a mai napig féltve őrzöm. Másnap az összes pénzemet selyemfestékre költöttem. Nem bántam meg, a szerelem azóta is tart.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Az én utam nem volt túl egyenes, mivel engem úgy neveltek, hogy a művészetből nem lehet megélni. Ezért hogy legyen „rendes” szakmám angol és vizuális kultúra tanár lettem. Közben a kisképző esti tagozatára jártam textil szakra. Itt a batik volt az a technika, ami legközelebb került hozzám. Tehát amikor a selyemmel találkoztam, már volt valamiféle elképzelésem a működéséről. Sokáig tanítás mellett hobbi szinten festettem főleg selyemképeket néha kendőket. Aztán jöttek a gyerekek, de a selyem mindig ott volt a kezem ügyében. Sokat kísérleteztem, minden technikát kipróbáltam. Ebben az időben szereztem meg azt a biztos alapot, gyakorlatot, amit semmilyen képzőművészeti ágban sem lehet megspórolni. 2005-ben már annyira meg akartam mutatni magam, hogy egy kiállítást rendeztem a képeimből. Ez annyira sikeres volt, hogy majdnem mindet megvásárolták. Innen már nem volt megállás, tudtam ez az én utam. Néhány éve kezdett el foglalkoztatni a hordható művészet gondolata, ennek eredményei selyemsál és kendő kollekcióim, ahol egyre jobban leegyszerűsödnek a formák és színek a selyem hűvös eleganciáját hangsúlyozva. A jövőben egyre inkább a „kevesebb-több” elvét szeretném megvalósítani.
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
Fantasztikus mesterem volt Rónai Éva textilművész személyében. Végtelen empátiával és szeretettel adta át tudását. Ő tanított az anyag iránti tiszteletre. Magamévá tettem egyik mondását, miszerint nincs elrontott munka. Törekszem arra, hogy ne pazaroljam a selymet, minden centijét megbecsülöm. Nagyon kevés „selejtet” gyártok épp ezért.
Honnan inspirálódsz?
Egy kedves művész ismerősöm mondta egyszer, hogy egy családanyának nincs ideje az inspirációra várni. Ez így is van. Mint a szivacs magamba szívok minden színt, formát, hangulatot, és alig várom, hogy a selymen leegyszerűsödjenek, átalakuljanak motívumokká. Szinte bizseregnek az ujjaim, hogy végre ecsetet ragadhassak. Alkotás közben is jönnek újabb és újabb ötletek. Tele van a fejem lehetőségekkel, így szelektálnom kell közöttük.
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Kétféle irányultságúak kollekcióim. Nagyon szeretem a hangsúlyos, élénk színeket, az erős kontúrokat. Máskor a lágy formák, pasztell színek varázsolnak el.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Legjobban a tényleges festést élvezem. Szeretem, ahogy a festék szétfut és a szálak magukba szívják. Ilyenkor elkap a flow élmény, megáll az idő. Száz százalékig ott kell lenni, ki kell zárni minden zavaró tényezőt mivel a selymen csak egy esélyed van. Ha elrontod… na azt nem lehet. A megfestett selyemre még egy utolsó megpróbáltatás vár, a színek fixálása. Ez azt jelenti, hogy három órán keresztül egy erre a célra gyártott szerkezetben gőzölődik. Ennek eredményeképp a selyem puha, lágy tapintású lesz, a színek felragyognak, életre kelnek.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Közhelynek hangzik, de minden munkám kedvenc, mivel mindegyik egyedi, a kezem munkája. Minden kollekcióból megtartok egy-egy darabot amit természetesen viselni is szoktam.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Nagyon szeretek utazni. Belföldön, külföldön, bárhol. Ez a nyár igazán eseménydús volt. Azt hiszem ilyenkor töltöm föl akkumulátoromat. Magyarországon a kedvenc helyem a Balatonfelvidék ahova minden nyáron „hazamegyünk” a családdal. Már úgy ismerem mint a tenyeremet. Megunhatatlan, és sok szép emlék fűz ide. Amióta beszereztem egy profi kamerát, a fotózás is az életem része lett. Most szeptemberben a fények egész különlegesek, sok szép pillanatot örökítettem meg.
Művészetterápiával is foglalkozom. Egy gyerekkori barátnőmmel már három éve vezetünk egy festőműhelyt. Olyan gyermekekkel foglalkozunk, akik valamilyen fejlesztésre szorulnak, vagy feszültségoldásra van szükségük. Fantasztikus azt látni, amikor egy addig rajzolást kerülő kisfiú elkezd alkotni, vagy egy szorongó kislány a zene ütemére lendületes mozdulatokkal fest.
Ma silkandmore AIR selyemsálat nyerhetsz a panyizsuzsi blogon! Kattints ide MOST!
Vélemény, hozzászólás?