Egyik nap utunk a csíksomlyói nyeregbe vezetett. Kísérőnk Sándor, a Hotel Salvator igazgatója volt. Felkapaszkodtunk a Nyeregbe, ahol csodás kilátás tárult elénk. Mikor utoljára jártam itt, akkor búcsúban voltam. Furcsa volt a nyereg tömeg nélkül. A hármasoltár mögé mentünk a Salvator kápolnához. Ekkor a nap poénja következett. Sándor telefonálásba kezdett, majd megszólalt, hívom a remetét telefonon, de nem veszi fel. A Remete testvér remeteséget fogadott és a világtól elvonulva él. A napjait többnyire elmélkedéssel tölti és az első éveiben koporsóban aludt. Ez a remetéknél egy bevett szokás és a vezeklést jelképezi. Önellátó, bár néha lejár a ferencesekhez és van mobilja. Végül a remete felvette a telefont és kijött, kinyitotta a kápolnát, majd elkezdett mesélni. A történet szerint a nándorfehérvári győzelem során Salvator nevét. Ennek emlékére épült a XV. század második felében épült a Salvator kápolna, ami egy pici egy szentélyes boltozott kápolna volt, amit az 1600-as évek végén bővítettek. A fakazettákat és a karzat szintén fából készült mellvédjét a 1800-as évek elején festették. Azt hiszem felesleges itt most többet írni, nem is tudok ezt érezni kell. Olyan érdekes volt, hogy sokan voltunk, de mégsem beszéltünk, mindeni csak ment csendben, ha mondanivalója volt, suttogva tette, pedig ezt senki nem kérte. Vannak ilyen helyek, érezni lehet őket! Csíksomlyó ilyen!
További történeti részletek itt!
A sorozat további részei:
Vélemény, hozzászólás?