Czakó Anna kerámiáit a testvérén keresztül ismertem meg, aki csodaszép fotókat készít a privát Instagram oldalára. Ő fotózza néha a testvére kerámiáit és Ő ajánlotta figyelmembe a Czakó kerámiát!
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Az első fiam születése után elmentem a Kresz Mária Alapítványhoz, ott szereztem képesítést. Emellett nagy szerencsémre befogadtak a Bányai Júlia szakiskolába külsősként, ott két nagyszerű mesterem is volt. Az ottani szigort jelzi, hogy a tíz hónap alatt, amíg oda jártam, összesen 6 tányért engedtek megtartani. Minden mást vissza kellett gyúrnom, mert nem volt tökéletes… E mentén haladok ma is, nagyon jó lecke volt. Az iskola abban az időben egy év volt. Ezt a szakmát nem lehet megtanulni ennyi idő alatt, napjaim egy részét most is a gyakorlás, a formák elkészítésének mikéntje teszi ki.
Honnan inspirálódsz?
Egyrészt férjemmel tíz évig dolgozunk együtt Szentendrén a múzeum régészeti osztályán. Ő őskoros régész, rengeteget beszélgettünk formákról, funkcióról, díszítésről, használatról. A kora bronzkori díszítőelemek a kedvenceim, egyes munkáimban meg is jelennek. Másrészt sokszor egy hangulatot, nyugalmat, harmóniát akarok visszaadni egy-egy elkészült tárgyammal.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Elsősorban fejben tervezek, aztán megrajzolom. Végiggondolom részletesen, hogy hogyan fogom elkészíteni, tehát fejben korongolok. Ez így esetleg viccesen hangzik, de azt hiszem, egy nagyon fontos eleme annak, hogy létre jöjjön egy új forma. Aztán nekiülök és megpróbálom megvalósítani ami a fejemben megszületett. Előfordul, hogy egy-egy véletlen mozdulat vezet rá a helyes megoldásra. A formához tartozik a szín is, ott érnek azért igazi meglepetések, de éppen ezt tartom nagyon izgalmasnak.
Hogy választasz formát?
Mindig a formaválasztással kezdem, fontosnak tartom az edényim a mindennapi használatra készülnek. Így praktikusnak és kényelmesnek kell lenniük. A szín a hab a tortán
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Ezt így nagyon nehéz lenne meghatároznom. Az agyagot szeretem. Szeretem, ahogy siklik a kezeim között. Szeretek formát adni neki, élvezem a játékát. Várom, hogy száradjon, hogy esztergálhassam, és a fejemben lévő végső formát megadjam neki. A mázazás kényes kérdés, 1120-1250 C között égetek, néha nagy meglepetések érnek. Az ilyen véletlenek miatt szeretem nagyon csinálni. Amikor mázas égetés után végre kinyithatom a kemencét és megpillantom a kész tárgyakat, az nagyon izgalmas. Ezzel mindig megvárom a férjem (esetleg csak bepillantok egy rövid időre), mert ő ugyan nem készíti az edényeket, de azt, hogy én csinálhatom, neki köszönhetem. Ezért a legfontosabb pillanatokat együtt éljük át.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Volt olyan, hogy azt gondoltam egy égetés után, hogy de jó, a legszebb darab selejt lett. Jöhet be a házba. A legemlékezetesebb ilyen alkalom viszont férjemhez, Andráshoz kötődik. Ő szigorú, azt mondja, hogy nem lehet mindent megtartani csak azért, mert szép. Egy mázas égetés után vettük ki szép sorjába a tányérokat, bögréket. A kezébe került egy nagyméretű lapostányér, ami hibátlan volt. Rám nézett, fogta a kezébe és csak annyit mondott: na,ezt most bevisszük. Azóta is az a kedvenc tányérja. Nagyon szeretem felidézni azt a pillanatot, a szemét, ahogy rám nézett.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Nagyon szeretek sütni, főzni. Ez hatással is van a munkáimra, sokszor készítek úgy és azért tányérokat, mert elképzelem, hogy egy-egy étel hogyan mutatna rajta. Szerencsére van is kire főznöm.
A Czakó kerámia nyereményjátékon itt tudsz részt venni!
A Czakó kerámia műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15órától elérhető)
Vélemény, hozzászólás?