Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Számomra meghatározó nem egy tárgy volt, hanem az állandó késztetés gyerekkorom óta, hogy megpróbáljam elkészíteni azt, ami a fejemben van. Kitalálom, és megcsinálom, mert ez a dolgok normális menetrendje. Gyerekként folyamatosan szakkörökre jártam, ahol mindenféle rajz- és kézműves technikákat próbáltam ki a rézkarctól a tűzzománc készítésig, otthon pedig varrtam. Ruhát, táskát: mindig azt, amire éppen vágytam.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Építészként élem az életem, a táskakészítés egy pályázat kapcsán (Gombold Újra 2.0) indult el, autodidktaként vágtam bele. Akkoriban táskát kerestem magamnak, de nem találtam olyant, ami igazán megfogott volna, így elhatároztam, hogy kitalálom a saját táskámat. Ezzel egy időben került a látótermbe a pályázati kiírás: ez adta meg a tervezési határidőt. A kifordítható, több két arcú táska koncepciója bejutott a második fordulóba, az elkészített prototípusok pedig a döntőig versenyben voltak, így életem első divatbemutatóján a saját táskáimat láttam a kifutón. A pályázat hozadéka egy design-vásáron való szereplés lehetősége volt, erre már a négyféleképpen összeállítható Bonabo
Honnan inspirálódsz?
Ez nagyon nehéz kérdés, mert annyi minden vesz körül, ami hat rám… Építészként nyilván figyelem a környező világot és sokat gondolkodom a jövőn, hiszen az építészet nem a mának szól. A változtathatóságra, flexibilitásra való igény – ami szerintem a jövőnket alapvetően meghatározza majd – a táskatervezésnél is jelentősen befolyásolt, ezeken túl pedig a geometria, a síkból térbelivé alakítás lehetőségei izgatnak leginkább: a síkokkal történő játékban érzem otthon magam.
Hogyan tervezel, alkotsz?
A táska megszületésénél papírmaketteket készítettem először. A forma megszületése után sokáig kerestem azt az anyagot, amivel a papír helyettesíthető volt. Így találtam rá a nemezre. Aztán jöttek a színek, a bőr, a kisebb tárgyak: a pénztárca és a telefontartó. Mivel nagyon pontos szabásminta kell a táskákhoz, számítógéppel rajzolom elő a szabásmintát, aztán papírból készítem a lekicsinyített modelleket utána pedig a valós méretű mintadarbokat már lézervágással szabatom ki, ahogyan majd a végleges szabás is készül.
Az út elején vagyok: a változatos formák most születnek.
Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
Az új varrógépem. Gyönyörűen viszi a nehéz anyagot is…
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
A forma megtervezése izgat leginkább. A szabás rajzolása, a modellezés, az első mintadarab elkészítése. A lehetőségek, mérelgelések időszaka: amikor dönteni kell. Legszívesebben csak ezzel foglalkoznék. Az nagyon jó érzés, amikor egy gondolat rátalál egy ösvényre és van egy sejtés, hogy ez még jó is lehet. És a sejtés egyre erősebb lesz, mert minden egyes döntés közelebb visz a bizonyossághoz: ez tényleg jó lesz. De az utolsó pillanatig mégis csak sejtés marad.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Folyamatosan tesztelem a tárgyaimat és mindegyiket szeretem. Nagyon büszke vagyok, amikor idegenek rácsodálkoznak és megkérdezik, hogy honnan van…
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Építészként dolgozom, édesanyja vagyok három gyereknek (BOri, NÁndor, BOtond….). Amikor mindezek mellett belefér még, akkor kamaraegyüttesben hegedülök.
További információk a Bonabo honlapon és a márka facebook oldalán!
Dalma mondta
zöld-fekete!
Cseriné Simkó Bernadett mondta
Zöld-kék :) csúcsszuperjó :D