Kevés olyan minta van, amely egyszerre illik a klasszikus, a bohém vagy a sportos stílusú nő ruhatárába. A tengerész- vagy breton csíkos a gardróbod adu ásza lehet, hiszen ez a kreatív, kifinomult, stílusos, vidám, divatöntudatos nő egyik legerősebb fegyvere Coco Chanel óta. De nem volt ez mindig így. A csíkos mintát évszázadokkal korábban a mássággal, az idegenséggel és az erkölcstelenséggel azonosították.
Legalábbis ezt írja Michel Pastoureau francia címer- és zászlószakértő, aki külön könyvet is írt a csíkos mintáról. Csíkos ruhát csak azok viseltek, akiket nem tűrt meg a társadalom; a betegségre és a romlottságra asszociáltak róla. Az a fekete-fehér vagy fekete-sötétkék, vékony csíkokból álló minta, amelyet ma tengerészcsíkosnak nevezünk, a francia hajósok viselete volt. Kevesen gondolnánk, hogy a franciaországi Breton tartomány zászlajában látható sávozás (innen a breton csíkos elnevezés) életmentő volt, mivel a vízbe esett embert sokkal könnyebben észrevették egy csíkos felsőben, mint bármilyen más ruhában.
A francia halászok viselete ihlette meg az 1910-es évek elején a 20. század egyik legnagyobb divattervezőjét Coco Chanelt is, aki amúgy is szívesen „kölcsönzött” ruhadarabokat a munkásrétegtől – halászoktól, lovászoktól, szobalányoktól. Chanel maga is szívesen viselt tengerészcsíkosat. Egy 1910-es évekből származó fotón magas derekú, bőszárú nadrággal és lapos talpú cipővel párosítja. Egyszerű, stílusos, örökérvényű viselet, nem csoda, ha a 20. század híres emberei is ruhatáruk részévé tették.
Tengerészcsíkos ruha karrierjét nagyszerű emberek egyengették. A pimaszul szexi francia színésznő, Jean Seberg, a Kifulladásig (1959) című filmjében több breton csíkos darabot visel. A buja Brigitte Bardot is több fotón domborított tengerészsávosban, ahogy a bájos Audrey Hepburnt is lencsevégre kapták, ahogy ennek a mintának hódol. Az ismert férfiak közül Andy Warhol és Pablo Picasso viselte rendszeresen. Az utóbbi annyira összeforrt a mintával, hogy a nagy festőt több karikatúra is tengerészpólóban ábrázolja.
Bár 2011-ben a vezető divatházak még játékosabb, bohémabb, színesebb csíkokra váltottak, a breton csíkos darabokból azért így sincs hiány. A néhány szezonnal ezelőtt újra felfedezett minta nemcsak a ruhákon, hanem a kiegészítőkön is visszaköszön. A mi ihletforrásunk a Ladies’ Home Journal egyik 1937-es címlapja volt. Ezt az önfeledt, vidám stílusosságot kerestük a raffiatalpú cipőben, a bájos ruhában, a bőrrel kombinált táskában. Nem feledkeztünk meg a hófehér panamakalapról és a fehér keretes napszemüvegről sem, amelyek ahogy akkor, úgy ma is a legstílusosabb kellékek.
Vélemény, hozzászólás?