Szeretem a csodás kerámiákat. Valahogy a szilikát anyagok vonzanak. Hidegek és méltóságteljesek. Az ecce Home kerámiák pontosan ilyenek, ezért hoztam el Neketek bemutatni ezt a csodás márkát, az alkotóját és a műhelyébe is beleshettek a nap folyamán!
Mi az amit életedben először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Az első kerámiám egy kicsi edény volt, amit gyerekkoromban készítettem téglagyári agyagból és „biztonságba” helyeztem a galambdúc polcára, hogy megmaradjon az utókornak, ha majd híres keramikus leszek. Az eső elmosta hiszen akkor még nem hallottam a hőkezelésről. Az első maradandó tárgyam „raku” technikával készült középiskolai darab, már mutatom is:
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Amikor az első kerámiát elmosta a víz, tudatosulhatott bennem, hogy ez egy rizikós szakma mert a későbbiekben inkább a grafikus pálya felé orientálódtam. Középiskolába grafika szakra jelentkeztem, de helyhiány miatt kerámiára vettek fel, ahol nem éreztem jól magam, egészen az első „nem vízoldható” vagyis kiégetett tárgy megszületéséig. Porcelánnal harmadik osztályban kezdtünk foglalkozni, innen már egyértelmű volt a cél, MOME porcelán-tervező szak, (akkor még volt ilyen) majd 13 évig terveztem a Herendi Porcelánmanufaktúrának.
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
Egyetemi professzorom Schrammel Imre volt, akitől rengeteget tanultam mind a művészi, mind a tervezői szemléletmódról. Nem nagy szavak, teátrális tanítások voltak ezek, csak együtt töltött munkaórák, közös alkotások-akkor már Herenden- ahol átitatódtunk a szakmai szenvedélyével, hozzáállásával. A porcelán készítés lelke egyébként a gipszminta, ebben férjemet Hegyi Attilát tekintem legnagyobb tanítómnak. Egy kihalófélben lévő szellemi kincs egyik utolsó csodálatos képviselője Ő, igazi gipszvarázsló.
Honnan inspirálódsz?
Elsősorban a természetből, főleg a természeti jelenségekből, az anyagokra ható erőkből, energiákból. Ez elég tág megfogalmazás, egyfajta közös nevező, amibe belefér a vízcsobogástól az állatok morfológiájáig minden.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Régen terveztem már, mostanában úgy érzem, túl sok dolgot „töltöttem le” amit még kivitelezni szeretnék és ezekhez is legalább 50 év kéne. Egyébként a kérdésre a „letöltés” a válasz, egyszer csak megjelenik belül.
Hogy választasz anyagot?
Inkább az anyag választ engem, és hagyom magam.
Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
A kis hegyesre köszörült fekete nyelű faragókésem, amivel a legtöbb technikai problémát megoldom és erős érzelmi kötődés fűz hozzá. Mivel férjemmel ketten dolgozunk a műhelyben, néha eltűnik a kiskés, ilyenkor csak arra tudok gondolni, hogy véletlenül kidobtuk, de aztán mindig előkerül.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben! Ez egy nagyon összetett szakma, nagyon sok élesen elkülönülő munkafázissal. Mégsem lehet elválasztani őket, mert csak a végeredmény tekinthető kész tárgynak, amihez minden fázis egy kicsit közelebb visz. Valahogy, ahogy ezek egymásra épülnek és közeledünk, egyre boldogabb leszek, a mázazás már egészen felemelő, a kemence bekapcsolása egyenesen szakrális pillanat, majd a „kemencenyitási pánik” némi adrenalinnal koronázza meg a folyamatot.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Mindig van aktuális kedvencem, amit legszívesebben nem adnék oda, de még egyet sem tartottam meg ragaszkodásból, jobban szeretem, ha útra kelnek és olyan valakinél kötnek ki aki nálam is jobban akarja őket.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Sok ilyen van, de most egy egészen közeli, tegnapi történetet emelnék ki, mivel még annyira friss… Nálam járt egy kedves ismerősöm vásárolni és a lakásban berendezett kis boltomban álltunk. Kezébe vett egy kiválasztott tárgyat és mutatta a libabőrös karját, hogy ilyen hatással van rá az alkotásom szépsége. Nagyot nevettem mert én csak zene és egyéb akusztikus műélvezet közben tapasztaltam eddig ilyet.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Szerintem én mindig alkotok. A családomról való gondoskodás is művészi munka, így a krumplilevesem is. Mindent művészetnek tekintek, amit örömmel végzek a kettő valahogy elválaszthatatlan. Egyébként a csendes elfoglaltságokat részesítem előnyben, a hosszú meditációkat, a hegyi túrákat, az erdei sétákat, a víz alatti úszást és a mély beszélgetéseket.
Az ecce Home nyereményjátékon itt tudsz részt venni!
Az ecce Home műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15órától elérhető)
Vélemény, hozzászólás?