Kinyitom a facebookot és dől a politika, szitkok szállnak jobbra-balra. A jobb tájékozódásmiatt elolvasok néhány hírportált és összerakom belőle a saját verziómat. Az ÁFA nőtt, kiadások szintén, a bevételek alig, a politikai helyzet fokozódik, a gazdaságiról már ne is beszéljünk. NEM FOLYTATOM! Én hiszek abban, hogy lesz jobb, és megéri tisztességesen kivárni. Csak valahogy mégis furcsa, hogy mi magyarok a világ bármely részén is éljünk, de panaszkodunk. Fáradtak vagyunk és savanyúak. Mindenben a rosszat látjuk és ennek jó nagy hangot is adunk!
Nem tudunk örülni. Persze, mert nincs minek, mondják sokan. Ilyenkor van egy blog, amit kinyitok és segít. A NieNie Dialogues, Stephanie blogja, aki „csak” arról blogolt évekig, hogy Ő 4 gyermek anyja és mennyi öröme van nap, mint nap az anyaságában. Meg mennyire szeretei a férjét! Aztán egyszer elmentek a férjével és egy pilótával repülni. Lezuhantak. Stephanie testének 80%-a megégett. Küzdöttek az orvosok az életéért és küzdött a mélyen hívő Stephanie is! Úton van a felépülés felé.
Nagy vágya volt, hogy még szülhessen gyermeket. Stephanie megannyi műtét után, még helyenként heges bőrrel, most várja az 5. gyermekét. ÉS BOLDOG! Boldog, hogy vacsorát csinálhat nekik és tanulhat velük. Szeretem a NieNidialogues blogot! Igazi terápia egy magyar hírportál után!
Mirci mondta
Igazi öröm ez az ajánló. Én is régóta olvasom a NieNie Dialogues blogot. Tényleg feltölti az embert, és átgondolja azt a sok mindent, amin siránkozik. Igazi példaértékű család, és Stephanie számomra egy igazi hős. :)
Zsé mondta
Zsuzsi, teljesen egyetértek, szívemből szólsz, bár be kell valljam, mostanság küzdök, hogy ne álljak a panaszkodós oldalra. Meg azt is gondolom, hogy a kulcs az elfogadás és a tudat, hogy minden valami konkrét ok miatt van és tanulunk belőle. Hiszem, hogy lesz jobb.
Köszönöm a blog-ajánlást, már a konyhapadló is vidámságot áraszt.
Té mondta
Nem akarok nagyon beleszólni, mert mindenkinek szíve joga abban és azt hinni, amit akar, de… Igazából ez mind szép és jó, és még igaz is, de mikor itthon sajnos azon kell aggódnia sok embernek, hogy mit tesz az asztalra, mivel fog fűteni, vagy éppen, hogy miből fogja kifizetni a számláit (és itt az alapvető dolgokra gondolok: víz, gáz, villany), akkor bizony hiába hiszek abban, hogy jobb lesz, hiába vagyok elfogadó, türelmes. És bizony ez mind egy-egy politikai ámokfutás végett alakult ki így. Lehet ignorálni a politikát, lehet mondani, hogy nem érdekel, de mikor sorra szívatják emberek százezreit, ne adj isten millióit, akkor már nehéz. Nehéz elfogadni azt is, hogy azok, akik politikával foglalkoznak és tenni akarnak, le vannak manapság nézve. Ezek az emberek kérem szépen azért mennek utcára, azért szólalnak fel, mert fontos nekik az amiben hisznek. És itt azt hiszem visszakanyarodtunk a hit kérdéséhez… Még akkor is kiállnak az igazukért, ha ezt fent semmibe veszik.
Mindemellett van igazság a mondandódban, de pont a politika iránt érzett közöny vezet oda, hogy nem tudjuk mire, kire s hogy szavazunk, már ha persze szavaz az ember. De ez már más tészta.
Az ajánlott blog egyébként szuper, jó olvasni, de nem szabad mindent egy az egyben átvenni, hisz ők ott élnek, mi meg itt, egy teljesen más környezetben, teljesen más feltételek között.
FiloSzofi mondta
Köszönjük, Zsuzsi! Ha megengeded, tovább adom ezt a forrást!
Larion mondta
Így voltam én is Zsuzsi, tudtam egy csomó mindenért hálás lenni és örülni apró-fontos járulékainak az életnek….. Sokáig …..
Ahogy más magyar emberben is ott van hidd el az akarat, de sokfélék vagyunk, sokféle tűrés- és fájdalom- és anyagi küszöbökkel az életeinkben…
És igaz a magyar mentalitásban bőven bele kódolt üzenet a panaszkodósdi, az elégedetlenkedések és az ilyen – olyan negatívabb látásmód is….
Sajnos a helyzet , a romlott-koszos politika erős és kikerülhetetlen ráfolyásai által az életeinkre, valóban durván és súlyosan hat, akármennyire is jön elő bárki ilyen-olyan pozitív példákkal , már nem elégséges sokszor összeszorítani a szájakat és legyűrni ezt azt, és bizakodni valami jövőképben….
Sok ember van az országban nagyon sok , aki mélyszegénységben, méltóságon aluli élethelyzetekben vegetál és ez az utóbbi 2 évtől jellemző igazán……
Nem csukhatjuk be a szemeinket, és nem zárhatjuk le a szemeinket és a füleinket, ha halljuk és ha látjuk a tömeget, amely nem véletlenül harcol és küzd és demonstrál azért, hogy tudjon újra optimistán és kellő bizakodásokkal kicsikarni az életéhez szükséges komfortérzeteket………
Engem sem érintett meg korábban a „mocskos politika” éltem a korábbi kiszámíthatósabb, több örömű , viszonylag stabil életemet a családommal….
Megdőltünk mi is , kapkodunk és néha igen, pánikolunk is…..
De az a helyzet, hogy tudja az ember, ennél sokkal , de sokkal méltóbban és építőlegesebben élhetnénk az életeinket, mint amit az utóbbi két év óta nyújtanak és csak csúszunk egyre lejjebb és lejjebb és el tud fogyni az erő, a türelem és az optimista látásmód…… És nem véletlenül dőlnek már ránk bárhol és mindenhonnan az elkeseredések izzó hangjai……
Értem a szándékod , de kevés ember tud manapság ilyenfajta energiákkal biztosan a jövőnk felé nézni és nem mindig tehet erről a körülményeinek így-úgy kiszolgáltatott ember, de inkább már a tömeg, amely elvérzik a sorvadásban ………….
Ez a kőkemény valóság nálunk és persze én is igyekszem azért is bizakodni, teszek is érte , de az nem látszódik , hogy eközben milyen görcsben van a gyomrom és egyre jobban lefogynak az arcomról a hozzám tartozó vigyoraim……, mert van miért aggódni ….. Sajnálom , ha nem estem jól ……. Innen most ilyesmi a világképem a honi talajunkról és már nem mindig szeretek itt állampolgár lenni ………….
t.zs. mondta
Én is úgy hiszem, hogy fantasztikus dolog már az is, ha valaki ennyire szereti a családját. Ráadásul egy ekkora baleseten is túlteszik magukat, hogy az anyuka nem esik depresszióba. De elnézve a képeket, ez annyira más világ. Nem hinném, hogy anyagi gondjaik lennének. Sajnos az a legnehezebb, mikor az ember nem tud venni egy vízálló bakancsot a gyerekének télre, és minden nap beázik az örökölt csizma. És nem divatosat nem tud venni, hanem semmilyent. Maximum a bizományiban valamit, ha éppen van a méretében. Ez annyira rossz, annyira bánthatja az embert, hogy nem tud örülni igazán. Persze hálát ad azért, hogy egészséges a gyereke, hogy van lakás ahol élnek, de állandóan lemondani mindenről nagyon fusztrálló. Főleg, hogy nem csak a szülőknek kell.
Judit mondta
Erdekes ez a tema, s biztos, hogy masfelek vagyunk, maskepp kozelitjuk meg az oromoket es problemakat is.
En nagyon messze elek Magyarorszagtol, s ennek ellenere nagyon erdekel a politika, ami az orszagban tortenik – mert nekem meg mindig az a hazam, ott elnek a szuleim, barataim, nekem kedves emberek. (Velemenyem van, de szavazni nem szavazok – elvbol. ) Nem hiszem, hogy az, hogy mi magyarok pesszimistak vagyunk egyenlo azzal, hogy sok a politika, s nem tudunk orulni. Nem hiszek abban sem, hogy valaki kijelenti, hogy o marpedig nem politizal. Lehet, hogy ez onvedelemnek mukodik nala, de akkor ki fogja megoldani a megoldandokat? Majd mas? Nem lehetunk kivulalloak, a sajat eletunk minosege mulik rajta. Ha meg passzivan turjuk, hogy fejunk felett dontsenek, akkor utiolag nem reklamalhatunk. Ettol meg lehet inspiralo blogokat olvasni, erot meriteni, de „kivul maradni” szerintem egy demokraciaban (?) nem szabad(na).
panyizsuzsi mondta
Többen írtátok, bár a blogbejegyzésben nem állítottam, hogy én nem politizálok. Igenis érdekel az engem körül velő világ és mióta egyre bonyolultabb, egyre jobban próbálok odafigyelni és kihámozni a lényeget.
Az elegem van arról szól, hogy mindenhol ez a téma, csak ez. Na itt a baj! Mert a politikai környezet része az életünknek és kell is hogy az legyen, de néha másfelé is kell nézni, még akkor is ha nehéz. Kell örülni a fehér hónak és a zöld fűnek. Én azt gondolom, ha nem tudnék sok kicsi dolognak örülni, akkor nem lenne holnap, nem lenne miért felkelni.
Írtátok, hogy az Egyesült Államokban könnyebb. Az életszínvonal valóban magasabb és boldogulni is kicsit könnyebb. De ehhez ott is nagyon keményen kell dolgozni. Írom ezt úgy, hogy rövid ideig éltem ott, dolgoztam, autóm volt és adóztam.
Tóthné B. Krisztina mondta
Én meg a Te blogodat szeretem olvasni, ha elegem van. Egy nő, akinek van ereje, és hite azt csinálni amit szeretne. A közmondásról, miszerint mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, Te jutsz eszembe. :)