Közeledik a karácsony. Szerencsére rengeteg munkával árasztjátok el a panyizsuzsi műhelyt, aminek nagyon örülök. Szeretem a pörgést. Az a típusú ember vagyok, akit egy kis nyomás kifejezetten motivál. Ennek ellenére van, amikor hiba csúszik a gépezetbe. Ez történt tegnap. Egy porszem és egy veszélyes manőver, amiben természetesen üveg is volt bőven!
A nap normálisan kezdődött, amíg nem keltek fel a gyerekek, de valahogy mindenki bal lábbal kelt. Én akkor veszettem el a fonalat, amikor a kocsi visszapillantójában észrevettem, hogy a 6 évesen sem sál, sem sapka nincsen. Elvittem őket roratéra, majd hazamentem a hiányzó ruhadarabokért. Az iskola előtt megvártam és felöltöztettem a gyereket. Hazaérve nem találtam a garázs távirányítóját a kocsimban. Sebaj! Kulcs volt nálam. Betettem a zárba, de belül volt a másik kulcs, így nem tudtam kinyitni az ajtót. Visszamentem az iskola elé megkeresni a garázsnyitót, amin addigra már átment egy (…vagy több) autó és ezért nem működött.
Ott álltam a lakás előtt és tudtam, hogy egyetlen lehetőségem van: ha be akarok jutni, be kell törnöm a konyhaablakot. (Ebben a pillanatban megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne ha üvegvágó nem csak a műhelyben, hanem a kesztyűtartóban is lenne!) Tudtam, hogy én és az üveg jóban vagyunk. Hihetetlen jó érzéssel töltött el, hogy bár nem veszélytelen dolog amit csinálok, de ismerem jól ezt az anyagot és tudom, hogy nem hagy cserben! Megfogtam hát egy téglát és elhajítottam. Finoman kezdtem, sokadik próbálkozásra áttört az első réteg! A második rétegen már nem mertem átdobni, mert féltem, hogy tönkreteszi konyhapultot, a járólapot.
Elkezdtem téglával ütlegelni a maradék üveget, ami cseppet sem veszélytelen dolog. Ha rossz helyen találom el, akkor a kezem felett lévő üveg leszakad és ráesik a csuklómra teljes súlyával. Próbáltam ezért minél feljebb ütlegelni. Sikerült. Kivettem a nagyobb szilánkokat, az így keletkezett lukon átemeltem a párkányról virágokat, majd kinyitottam az ablakot és bemásztam.
Tegnapi karácsonyi blogbejegyzés írása helyett a hungarocell táblákkal „bedeszkázott” ablakú konyhát takarítottam. Estére elkészült az új ablaküveg és visszaállt szilánkmentes állapot a konyhában!
Ez volt életem legveszélyesebb találkozása az üveggel!
Evelin mondta
:)))))))))))))
Györgyi mondta
Húha, jó kis nap lehetett. És hol volt mindeközben a legkisebbed?
panyizsuzsi mondta
Az ajtónap azon az oldalán volt, ahol én is. Miatta nem kellett izgulni!