Ezen a héten egy különleges, nyaralós hetet tartok. Az összes szokásos bejegyzésemet hanyagolva, egy élménybeszámolót fogtok kapni tőlem. 10 nap bejegyzésekbe sűrítve csakúgy, mint tavaly, mikor Bécsben töltöttünk néhány napot.
Idén nyáron 10 napig Erdélyben nyaraltunk. Nagyon különleges utazás volt ez több okból kifolyólag is. Az első talán az, hogy a gyerekeinkkel még sosem jártunk külföldön nyaralni. Ennek egyetlen oka van, mégpedig az, hogy véleményünk szerint teljesen mindegy, hogy egy kicsi gyerekek a Balaton parton gázol térdig a vízbe vagy egy tengerparton. A kultúrát a történelmet még nem érti. Idén azonban a 6 és 8 éves gyermekeink már megérettek arra, hogy egy kicsit kitekintsenek a világba és betekintést nyerjenek egy másik kultúrába. Erdély mindkettőnknek kedves hely ezért esett erre a választásunk és nem bántuk meg.
A másik érdekesség, hogy kevésszer adatik meg az ember életében, hogy egy kegyhelyhez olyan közelségen lakik, mit mi tettük e néhány nap alatt. Ez a hotel egy volt azon erdélyi szállások közül, melynek teraszáról minden reggel az csíkomlyói kegytemplom látványa tárult elénk.
Utazás
Első nap reggel 9 órakor sikerült elindulni. Szendvicsekkel és különböző úti játékokkal felszerelkezve vágtunk neki a hosszú útnak. Irány Csíksomlyó. 9 óra, 3 öt perces kiszállás, autópálya és román mellékutak.
Az érkezés azonban különleges volt. Néhány száz méterrel az erdélyi hotel előtt, előttünk haladt egy egy magyar autó rajta egy bank logójával. A férjem megkérdezte: Nem az Zoliék azok? Ők voltak. Zoli a férjem gyerekkori barátja, sőt Ő volt az esküvői tanunk is, de mostanság nem sok idejük volt találkozni, beszélgetni. Most azonban otthontól 700 km-re összetalálkoztak. Csíksomlyó. Mint kiderült reggeliző helyet keresetek és megbeszéltük, hogy másnap reggel együtt reggelizünk. Így is lett.
1000 éves határ és Virág néni
Másnap reggel az 1000 éves határra, Gyimesben indultunk. Ez nekem különösen fontos kirándulás volt, mert 13 évvel ezelőtt 10 napot töltöttem Gyimesben. Gyűjtöttünk. Az iskolában voltunk elszállásolva, de reggeltől estig hármasával egy-gy portára voltunk beosztva, ahol tanultuk a helyi népszokásokat, dalokat és éltük a gyimesi ember mindennapi életét. Én Virág néninél voltam. Jó sorunk volt, mert Ő még tényleg ismerte a szokásokat, viseletet és megtanított kenyeret sütni. Tipikus erdélyi család volt: Virág néni a háztájival foglalatoskodott, János bácsi feljárt az esztenára és rendben tartotta a kaszálót, ahogy télire takarították be a szénát az állatoknak. Télen Virág néni szőtt az udvar végében lévő kis házban, János bácsi meg fakitermelésből, ahogy ott mondják „deszkából élt”. Nagy élmény volt az a 10 nap. (Mellékesen jegyzem meg, hogy az a nyár egy kulturális kaland volt: Erdély, Magyarország és legvégül az Egyesült Államok) Következő éveben a csíksomlyói búcsúban találkoztunk János bácsival, de abban az évben Virág néni nem jött, mert gyengélkedett (azért egy fekete kenyeret küldött nekünk). Azóta nem láttam őket, nem s hallottam róluk. Ma reggel izgatottan indultunk útnak, megtaláljuk-e Virág nénit?
Először az 1000 éves határra mentünk. Ez volt a Nagy-Magyarország határa 1000 évvel ezelőtt. Itt van a Gyimesi-szoros, melyen túl már magyar ember már csak Moldvában él, a moldvai csángók. Itt még megvan a határkő, fel lehet menni a Bethlen család által építtetett Rákóczi várba és meg lehet nézni a vasúti őrházat, amit tavaly újítottak fel és egy vasúttörténeti kiállítás működik. Itt még található egy eredeti határkő, ami Magyarország határát övezte. Hogy az élvezeteket halmozzuk el kell mondani, hogy itt folyik a kristálytiszta vizű Tatros patak is.
Felmásztunk a várba, meglátogattuk a vasúti múzeumot, a gyerekek térdig gázoltak a patakba, mikor odaért a helyi tanító, aki egy kicsit felkarolta ezt a környéket és turistákat hoz ide, vendégel meg és mesél nekik Erdélyről, történekemről. Megkérdeztük tőle, hogy Virág néniék megvannak-e még. János bácsi már meghalt, de Virág néni él!
Ezért elmentünk és meglátogattuk. Fantasztikus élmény volt. Virág néni, mikor bementem az udvarra és elmondtam, hogy itt voltam 13 éve, emlékezett a nevemre, majd beszaladt és levett egy képet a falról, amin rajta voltam. Meghatódtam. Azonnal meghívott uzsonnára, hiszen 4 órakor ők is mindig meguzsonnáznak, ha az esztenán dolgoznak. Mi nem dolgoztunk, de uzsonna nekünk is járt. Míg az uzsonna elkészült, mi kimentünk a Tartosra, ami a kert végében folydogált. A gyerekeknek óriási élmény volt. Majd megérkezett Jóska is, az unoka. A fiam kérésére kivezette a lovat, amire a gyerekek felültek és a többi állatot is megnézhették. Ezalatt elkészült a fantasztikus uzsonna.
A sorozat további részei:
Berghauer Mari mondta
Nagyon szép helyen jártál. Korabban évente mentünk Erdelybe, sajnos meg nem sikerult megmutatnom ezt a gyöngyszemét a világnak az amerikai ferjemnek.Ők azt hiszik csak ott vannak szép helyek…(Nekem ősszel tetszik a legjobban, de akkor sajnos ő nem tud elszabadulni.) Ezzel még tartozom magamnak es neki.
Almádi Zsuzsi mondta
Tudnál segíteni nekünk? Erdélybe készülünk idén a családdal, és igazság szerint nagyon szeretnénk családnál megszállni. Ha tudsz ilyen infóval szolgálni, nagyon hálás lennék :)
panyizsuzsi mondta
Kedves Zsuzsi!
Mi a csíksomlyói Salvator hotelben szoktunk megszállni! http://salvator.ro/