Vargáné Topor Erikára online találtam rá. Leveleztünk, beszélgettünk, majd rendeltem tőle és figyeltem a munkáját. Egy vidéken újrakezdő, akinek fantasztikus kitartása és lendülete van. Folyamatosan megy előre hihetetlen kitartással és munkabírással. Azt hiszem, aki a mezőgazdaságban dolgozik, ilyen erényekkel kell, hogy rendelkezzen. Ma a Gourmet&Delicious és a Kertportál tulajdonosa mutatkozik be Nektek!
Mi az amit életedben először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Megvan az első kistermelői száraztésztánk, még elég amatőr címkézéssel, kezdetleges márkanévvel és elég kezdetleges minőséggel. A mai napig az üvegszekrényben áll és örömmel nézünk rá, mert így emlékeztet arra, honnan is kezdtük el ezt az egészet. Ha viszont a virágkötői szakmámra gondolok, akkor nem is a legelső alkotásom az emlékezetes, hanem amikor először kötöttem a Marriott Hotel elnöki lakosztályába egy csodálatos Gloriosa képet élővirágból.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
A virágkötő mestert tanultam, mert egyrészt az egyetemen tantárgy is volt, másfelől az egyik legismertebb virágkötő mester volt a mentorom, Kiss Zoltán. Rengeteget tanultam tőle és áldom a nevét a mai napig. A kistermelői létbe pedig beletanultunk a férjemmel. Mezőgazdász végzettsége van mindkettőnknek, az élelmiszeripari tudást autodidakta módon sajátítottuk el, többnyire a saját kárunkon, mert bizony nem az első lekvárunk volt az, ami Nemzetközi Lekvárversenyen Nagy Arany érmet nyert. Sok termékkísérlet végezte már a komposztdombon.
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
Virágkötészetben Kiss Zoltán volt az a Plantartos éveimben, akitől rengeteget tanultam. Nagyszerű virágkötő a mai napig, a lányokkal örömmel néztük őt munka közben, ahogy forgatta a kezében a szalagot, a virágokat és úgy alakított ki például pici esküvői kitűzőket pillanatok alatt, hogy a szánk tátva maradt. De arra is emlékszem, amikor a falon landolt egy 50 szálas vörös rózsacsokrom, mert nem ütötte meg azt a szintet, amit tartani kellett a megrendelők felé. Mivel műhelyként dolgoztunk, így rengetegszer maradtunk bent “túlórázni” munka után, hogy tanulhassunk tőle. Akkor még egyetemista voltam és csak azért jöttem el a cégtől, mert abban az évben a két diplomámat párhuzamosan csináltam és nem tudtam volna a sok munka mellett befejezni. Utána meg az élet más felé sodort alig fél év alatt, akkor lettem áruházvezető és a virágkötészet megmaradt műhelymunkaként esküvőkre, rendezvényekre.
Honnan inspirálódsz?
Virágkötészetben a szívem után megyek és a konyhában is. Amikor elkezdtünk száraztésztát készíteni DesszertTészta néven, annyira új szegmens volt ez tésztán belül is, hogy sehol nem értették a “művészetünket”. Nem a piacnak gyártottunk, hanem szinte szerelmesek voltunk a tésztába és a magunk örömére alkottunk bonbon meggyes – csokis tésztát, mákosat, vagy épp belga csokoládésat. Azóta a szószkészítés is ilyen módon fejlődik, bár már jobban követjük a piaci igényeket, ezért is alkottuk meg a 24-karátos (ehető) arannyal készült Mandulaszirupunkat. A különlegesebb szószok is így alakultak ki. Szeretünk főzni, bár nem a szakmánk, tanult szinten mégis azzá vált. Inspirálódni hamarabb tudunk külföldről és emellett a legmerészebb kreativitás jellemző most is ránk. Gondolok itt a Gourmet&Delicious Rumos Diólekvárra is, ami dióbélből készül és nem véletlen lett Nemzetközi Nagy Arany érmes tavaly.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Ha esküvőre vagy rendezvényre kötök, akkor tervezek, mert a vevő, megrendelő igényeit kell az én elképzelésemmel összhangba hozni. Ilyenkor rajzolni szoktam vagy akár festeni, de van, hogy képanyagot hozok régebbi munkákból és az alapján dolgozom. A legjobban azonban az intuitív alkotás jellemez minket. Erre nagyon jó példa megint a tészta, mert sokszor előfordult, hogy cérnametéltet kellett gyártani, de a tészta “más akart lenni”. A gyúrás közben éreztük, hogy ez sosem lesz cérna…csakis fodros nagykocka lehet…ami persze több munkával is járt, de a tészta így lett tökéletes. Ez a virágoknál vagy a szószoknál is így van. A virág dönti el, hogy a munka melyik részén használom fel, mert orchidea és orchidea között is van különbség, de ugyanígy paprikaszósz és paprikaszósz között is. A férjem szinte becézgeti a chiliket, de hát az eredményen látszik is: a kiváló szín és ízvilágú termékek pont ezért lesznek olyanok, hogy “leugranak” a polcról, mert a gondos színreválogatás mellett a paprika íz és aromavilága is dönt, mi készül belőle. Jelenleg közel 50 féle chilivel és legalább ennyi fűszernövénnyel dolgozunk. Ez már művészet számba megy, mert egy Gourmet&Delicious Bazsalikomos pesto is nálunk úgy indul, hogy bergamott illatú kakukkfűvel, citrommal és fehér bazsalikommal készül, csipet hegyi mentával és fenyőmag helyett török mogyoró kerül bele. Mert ez a védjegyünk: Ízélményt adunk!
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
A szószoknál az alapanyagot az ízvilág, szín és aromavilág alapján válogatjuk össze. A szilvalekvárba pedig nem azért kerül penyigei szilva, mert “az van a fán”, hanem azért azt ültettünk, mert abból a legfinomabb a lekvár! De ugyanígy a fűszernövények között sem mindegy, hogy melyik kakukkfű melyik termékbe kerül bele. Más egy ‘Bertram Anderson’ kakukkfű aromája egy Bergamott illatúhoz képest, de ugyanígy a természetes füstölőinkhez sem hétköznapi zsályát és mentát használunk. Ez egy olyan szimbiózis a növényekkel, mely egy magas fokú növényismeretet kíván és egyfajta gourmet gondolkodást. Hasznát vesszük a borász-sommelier ismeretünknek is a tanulmányainkból….
Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
Nekem ilyen nincs, mert többnyire a kezemmel szeretek dolgozni. Nyilván van kedvenc ragasztópisztolyom adventi időszakban, ami nem maszatol és nem húz szálat munka közben, de amit lehet, két kézzel készítek. Az élelmiszerüzemben pedig már felszereltük magunkat mindenféle munkát könnyítő kutterral vagy szeletelőbárddal, hogy az időt a feldolgozásnál csökkentsük. De ha jobban belegondolok, van kedvenc eszközöm. Egy emberméretű fakanál, amit a férjem készített egy nagy lécből, hogy az üstben a 24 órát fővő szilvalekvárunkat tudjam úgy kevergetni, hogy átérjek vele az üstön a másik oldalig és leérjek vele az aljáig.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Minden új terméknél vagy virágkötészeti munkánál egy dolgot szeretek igazán: az alkotás részét, amikor új dolgot hozunk létre. A futószalagos munka már nem ad akkora örömet, pedig ahogy növekszik a cégünk mérete, elkerülhetetlen. Már most gyűrűznek be a karácsonyi lekvár és szószrendelések és amikor a 640. befőttesüveg kupakot csavarod fel kézzel, az már messze nem öröm. Ezzel ellentétben, amikor egy új termék készül, ráadásul valami izgalmasan új alapanyagból, na az sokkal érdekesebb. Idén dolgoztunk először banánuborkából és földicseresznyéből. Termék még nincs belőlük, de izgalmas az ilyen szokatlan alapanyagokat konyhai szinten megismerni. Végül is a Gourmet & Delicious magazinunk is így lett: rengeteg receptünk született az elmúlt pár évben.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Virágkötészeti alkotások közül még nem volt, bár mindet nagyon szerettem és a megmaradt virágokból mindig magamnak is készítettem otthonra dekorációt. Az élelmiszerüzemnél pedig másképp mennek a dolgok. Tésztánál még voltak kincstári példánynak nevezett “bolygómintás” tészták, amit mi ettünk meg, vagy a zoknicsíkosak, mert annyira tetszett nekünk, hogy nem akartuk odaadni senkinek. Az üveges termékekkel más a helyzet, tele van velük a hűtő, a kóstoltatásból megmaradnak a felbontott üvegek és bármikor tudok belőlük főzni. De van olyan termék, mint a Vadas mártás vagy a Tökmagos melegszendvicskrém, ami nekünk is külön el van rakva egész télre, hogy nehogy a saját muníció elfogyjon. Azokat imádom annyira, hogy képes vagyok magunknak megtartani, ha az eladásra szánt már elfogyott.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Oh, van bőven. A Kertportáltól a mai napig, azaz 16 éve van olyan olvasóm, aki a mai napig olvas, kommentel, pedig még az ország első blogjai között volt a Kertportál.hu 2003-ban. Akkor még divat sem volt blogot írni. Volt, aki lejött Miskolcról Balatonra, mert épp a Evernessen tanítottunk emelt ágyást készíteni és gondolta meglátogat. Viszont a Gourmet&Delicious Manufaktúra életében a Szabi kedvence lett az a szósz, ami ha kifogy, válóok. Na nem nálunk :), hanem a Vevőknél. Sokszor kapunk olyan telefonhívást vagy levelet, hogy hol lehet AZONNAL hozzájutni, mert kifogyott és a férj nem bírja nélküle és tényleg azonnal kell. Hát ilyenkor mindig kuncogunk és prioritásba vesszük az illető feleség rendelését, nehogy már a mi lelkünkön száradjon egy családi perpatvar!
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Ha jut időm, akkor gitározom, futok, de hetente jógát tartok a kis faluban, mert időközben jógaoktatónak is kitanultam és meditációs trénernek. Bár az az igazság, hogy amilyen ütemben növekszik a két cégünk, alig van már szabadidőnk, de azért igyekszünk néha szakítani időt magunkra, tanulásra. Rengeteget tanulunk szabadidőnkben.
A Gourmet&Delicious nyereményjátékon itt tudsz részt venni!
A Gourmet&Delicious kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15 órától elérhető)
Varga Viktória mondta
Szívesen megkóstolnám. :)
Gyöngyi mondta
Osszefut a nyal a szamban… Inycsiklandozoak!
Zsófi mondta
Családi főzés alkalmával szívesen kipróbálnám.
Tóth Ilona mondta
Lenyűgöző ez a sokoldalúság!