Megkértem Benkő Krisztinát, a panyizsuzsi ezüst ékszerek ötvösét, hogy vendégblogger szerepébe bújva írjon egy bejegyzést az ezüstről.
Én úgy gondolom, ma nincs olyan háztartás, ahol valamilyen ezüstből készül tárgyat ne találnánk. Először talán egy szép gyűrű, fülbevaló, aztán a dédnagyi étkészlete vagy éppen egy míves cukortartó kerül a kezünk közé, ha némi alapossággal körülnézünk. Persze az ezüst nem minden alkalmazása ilyen szembetűnő: mivel az elektromosságot, hőt az összes fém közül a legjobban vezeti, talán valamelyik berendezésünk rejt ezüst drótokat. Amíg nem léteztek rozsdamentes eszközök, addig orvosi műszerként is kiválóan helytállt, a baktériumok nem kedvelik ezt a nemesfémet.
Igen, nemesfém! Hiszen olyan – évezredek óta nagyra értékelt- tulajdonságai vannak, melyet a fémmegmunkáló mesterek, ötvösök korán a maguk hasznára fordítottak. Jól alakítható, képlékeny, (talán hihetetlen, de 1gramm ezüstből több mint 2 km hosszú ezüstszál húzható) tükörfényesre polírozható, ellenálló. A természetben ezüstércekben található, de inkább más fémek kibányászásakor, melléktermékként kerül elő.
Színezüst formájában háztartási ezüst tárgyakként, pénzéremként túl lágynak bizonyult, ezért ötvözőként a rezet társították hozzá. Ezzel találkozunk a mai napig.
Ha valaki 925 ezrelékes sterling ezüstről beszél, akkor a tárgy 92,5 % ezüstöt és 7,5 % rezet tartalmaz. Az ezüstneműnél gyakori a 80 % : 20 % arány.
Az ékszerek (és figyelmünk itt már a díszítő csecsebecsékre irányuljon) a mai magyar gyakorlatban szinte kizárólag ebből az alapanyagból készülnek. Állami fémjelzés biztosítja számunkra, hogy garantált legyen a nemesfémtartalom.
Az ezüst nem oxidálódik. A sokak által gyűlölt feketedés, ami a tárgyak felületén látható és bosszúságot okoz, a környezetünkben megtalálható kén okozta kölcsönhatáson alapszik. Sajnos a városi levegő, a kozmetikumok, vagy éppen a termálvíz mind előidézhetik a nem kívánt elszíneződést. Vannak közkézen forgó házi praktikák, de én, – mint az ékszerek barátja – azt javaslom, hogy az ezüst tisztítására alkalmas, könnyen beszerezhető tisztító folyadékokat és impregnált kendőket használjuk. Ezüst ékszereinket tartsuk puha kis tasakokban, vagy dobozban, meg fogják hálálni a gondos kezeket. A régi, szeretett darabok megérdemlik, hogy ha ritkán is, de egy tisztítás, polírozás erejéig ötvös vegye a kezébe. Rengeteg elhanyagolt ékszerrel találkoztam és minden egyes darabért fájt a szívem. Ha aztán sikerült ismét életet lehelni beléjük, annál nagyobb volt a megelégedés. Más ápolást igényelnek a köves, vagy antikolt, esetenként acél zárszerkezettel ellátott ezüst ékszerek, erről talán majd egy másik poszt szól.
Vélemény, hozzászólás?