Régen írtam a panyizsuzsi padlásról, mivel az elmúlt időszak nem az írásról, sokkal inkább az építésről szólt.
Olyan vagyok, mint a kezdő tányérpörgető zsonglőr a cirkuszban: nagyon igyekszem, hogy egyik tányér se essen le! Közben persze a pörgési sebesség is fontos, hiszen szeretnék minél előbb beköltözni a műhelyembe.
A képzeletemben pörgetett öt tányéromra ezt írtam „feliratnak”:
A mindennapi élet tányérja: Dobozokból élünk – a lakásunkban és a műhelyben is. A legtöbb dolog nem áll kézre, mindent keresni kell. Egy egyszerű kávézás is kihívást jelent. Olyan az egész, mint egy véget nem érő vadkempingezés.
Az őszi kollekció tányérja: Ebben van a legtöbb örömöm, mert egy teljesen újfajta kollekciót készítek. A tervezés során az üveg mellett egy másik anyaggal és egy remek alkotótárssal is barátságot kötöttem.
A lakberendezés tányérja: A lakberendezési dolgokat többségében én intézem, legalábbis próbálom. Online építkezés, azaz csak olyan boltba megyek el, ahol már előre leellenőriztem, hogy a stílusa és az árkategóriája megfelelő. Csak nézelődni most nincs idő, gyorsan, olcsón jót szeretnék, de a háromból csak kettőt lehet választani. Szinte semmi nincsen raktáron. Az ember megrendel valamit, azt nem hozzák időre vagy éppen mást hoznak helyette és azt is lassan.
Webshop tányérja: A rendelések is igen kalandosan úton jutnak el a futárhoz. A csomagolóasztalom már régen el van pakolva, a dobozok és selyempapírok egy dobozban várják, hogy körbeölelhessék az ékszereimet. Szerencsére minden egy dobozban van, ez nagyban könnyíti a helyzetet. A borítékokkal azonban bajban vagyok. Bennmaradtak a garázs legtávolabbi pontján és jelenleg az összes bútorunktól nem, hogy elérni nem tudom, de nem is látom őket. Időnként elmegyek egy szentendrei papírboltba és felvásárolom a buborékos borítékokat, hogy mentsem a helyzetet. Ezért az ékszerek is kicsit lassabban jutnak el hozzátok és nagyon hálás vagyok a türelmetekért!
Az építőipar legtrükkösebb tányérja: Ez egy igazi meglepetéstányér, olyan, mint amit az ember az esküvőjére kap kibontja mosolyogni próbál, de valahogy nem az igazi. Ilyen a magyar építőipar. A festő később jön, mint ígérte, közben a padlókiegyenlítő 40 fokban gyorsan köt és nem lesz egyenes, a telefonvonalról meg mindenki elfelejtkezett és nem lett behúzva. Nekem is csak glettelés után jutott eszembe. Szerencsére mindenre van megoldás, de ezek a napi cukorbonbonjaim. A kedvencem a légkondi szerelő volt,aki mikor megérkezett, bejelentette, hogy nem mer kimenni a tetőre, hogy a kültéri egységet felszerelje.
A tányérok pörögnek és pedig látom a fényt a lépcsőház végén… Már-már érzem a pillanatot,amikor beköltözök az új műhelybe, aminek a festékszagát átveszi a kemence illata és kattogása. Alkotok!
Márti mondta
Várhatóan mikorra készül el?