Idén a panyizsuzsinál a hangsúly az új utakon van. Új formák, új ékszerek jelennek meg a webshopban. Mindig szebbet, jobbat, tökéletesebbet szeretnék alkotni. Ez sok tervezéssel és kísérletezéssel jár és ehhez nyugalom és idő kell. Rengeteget kísérletezek. Papíron és kemencében. Maximalista vagyok.
Már építészként is nagy dilemma volt a tökéletesség számomra, ami egy háznál különösen nehéz ez a feladat. A ház meg kell, hogy feleljen a megrendelőnek, hiszen akkor fogja szeretni, akkor lesz jó benne élni, akkor lesz a ház jó. Mindezek mellett, meg kell, hogy feleljen a magam iránt támasztott elvárásoknak, hiszen a tervekre rá lesz írva, hogy ki tervezte. Olyat kell csinálni, ami mind a megrendelőnek, mind nekem tökéletes. Ez nem kis feladat.
Az éksz ezerek esetében kicsit másképp van. Itt én tervezek és alkotom meg a végeredményt, az ékszert, ami vár valakire és a végén egymásra találnak. Ez egy másfajta folyamat, de számomra itt is fontos a tökéletesség, a maximalizmus. 2008-ban készítettem egy mini portfóliót az akkori ékszereimről, amik egy kis dobozban elfértek. Ez elé írtam egy bevezetőt. Ez a bevezető ma is él, ma is érvényes.
Gyöngyök, üvegek.
Jönnek-mennek.
Meglátok egyet, beleszeretek.
Jönnek.
Aztán nézegetem. mire lenne jó? Hogyan lenne szép?
Megszületik. Megint ott van egy darabig.
Nézegetem, nézegetik.
Vár.
Majd egymásra találnak.
Mennek.
Nem célom az állandó készlet és a mintakollekció gyártása.
Mi a fontos?
Meglátni egy darab üvegben a szépséget, megragadni a pillanatot, megtalálni hozzá a gyöngyöket, amik kiemelik és elvarázsolják at üveget.
Ennyi. Egy pillanat…
Vélemény, hozzászólás?