Hello Szeptember!

Az elmúlt 24 óra számomra érzelmileg igen intenzív volt, ezekkel szeretném köszönteni a szeptembert itt a blogon. Ebben a 24 órában három évnyitóra voltam hivatalos, de csak egyre mentem el. Miért? … és mit kaptam ott? Ezzel kapcsolatos érzéseimet szeretném megosztani veletek.

hello_szeptember2016 szepmtember, iskolakezdés, évnyitó

ÉVNYITÓ 1. – Erre az évnyitóra nem voltam hivatalos, hiszen egy kamasz gyerek nem feltétlen szeretné, hogy az anyukával együtt menjen bárhova és ezt “megfelelő” módon a tudtomra is adja. Egy idő után már fel sem merül a lehetősége az ilyen jellegű közös programnak. A konfliktusok elkerülése végett ezen az évnyitón való részvételem még kérdés formájában sem manifesztálódott. A haverokkal ment!

ÉVNYITÓ 2. – Erre az évnyitóra mehettem volna, de nem tettem. Ez egy olyan évnyitó, amit 7 éves koromtól számos alkalommal meghallgattam: köszöntenek mindenkit, elmesélik a nyári fejlesztéseket, melyekkel épült és szépült az iskola és bíznak benne, hogy a nagyot nőtt gyermekek örömmel kezdik az évet. Egy megszokott évnyitó!

ÉVNYITÓ 3. – Ezt nem hagytam ki! Tudtam, éreztem, hogy ez más lesz, mint a többi. Már a kezdetek is remek alapokat teremtettek. A gyerekek örömmel mentek az iskola épületeibe. Nem csak a barátaikat, hanem a nevelőiket is puszival, öleléssel köszöntötték! Az évnyitó előtt helyére került több száz szék az udvaron, melyeket egyesével letöröltek. Nem volt rohanás, kapkodás, mindenki tudta és tette a dolgát. Leülhettek a gyerekek és a szülők is. Külön gesztusként, minden évben nagyra értékelem a tálca poharat és a kancsó vizet, ami a szülőknek ki van készítve az évnyitóra. Van, hogy a védőnő még körbe és kínálja a szülőknek a vizet, majd két kör között elmossa a poharakat! A gyerekek kis üveges vizet kapnak.

Persze ezek mind eltörpültek az igazgatói beszédhez képest! Ez volt legjobb igazgatói beszéd, amit valaha hallottam. Egyetlen gondolatsort szeretnék kiemelni belőle. Az igazgató arra buzdította a gyerekeket, hogy legyenek ÁLMAIK. Persze az álmokkal még nem elég, ezért legyenek CÉLJAIK is. Azonban, hogy ezeket elérjék ERŐFESZÍTÉSEK-re lesz szükség. Az iskola célja az, hogy egy év múlva, mindenki elmondhassa, hogy ÖNMAGÁHOZ KÉPEST lelkiekben és szellemiekben fejődött, közelebb került a céljaihoz és boldog ember. A célok elérésében pedig együtt segít az iskola, tanárokkal és minden alkalmazottal, valamint mi szülők. EGYÜTT! Nekem ez nagyon bejött és tudom, tapasztalom, hogy a gyerekeket szeretettel, gondolkodásra, célok és tervek készítésre inspirálják. Nem csak az igazgatói beszédben, hanem egy sima szerda délután is. Ahogy a beszédben is elhangzott, ezek a gyerekek nem átlagos felnőttek lesznek. Bennük van jövő! A gondolatok olyan inspirálóak voltak, hogy nekem Steve Jobs stanfordi ballagási beszéde jutott eszembe. Szerintem kb. 1000-en vagy annál is többen voltunk ott az udvaron. A beszéd végén, a közel egy perces csendben vágni lehetett a levegőt. Nem volt mocorgás, sem gyerek, sem felnőtt sem pisszent. Mindenki gondolkodott! Ez a beszéd mindenkit megérintett, gyereket, szülőt, tanárt egyaránt. Végtelenül hálás vagyok érte, hogy az egyik gyerekem egy ilyen fantasztikus szellemiségű iskolába járhat! Tökéletes évnyitót választottam magamnak! Itt nem csak “leadtam” a gyereket, hanem én is egy nagy adag útravalót kaptam! Köszönöm!

Most úgy érzem nálunk minden gyerek a helyén van! Ezalatt nem azt kell érteni, hogy végre elkezdődött az iskola és nyugodtan tudok dolgozni (persze az is jó!), hanem azt, hogy amelyik gyerekemnek (értsd: nagyobbak) választási lehetősége van, választott és boldog ott ahol van, a céljai felé halad még akkor is, ha mi szülők nem pontosan ezt az utat képzeltük volna Neki! De nekik van céljuk, tervük és tesznek érte! Annyira jó látni!

Mindenki a helyén van! Éljen a szeptember!

Az iskolák nevét a nagyobb gyerekeim kifejezett kérésére, felnőtt szóhasználattal személyiségi jogaikra tekintettel, nem teszem közzé!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: