Tegnap egész nap a városban voltam. Ügyeket intéztem és vásároltam a cégnek és a családnak is. Szalvétákat is kellett vennem. Sokszor használunk textil szalvétát, de időnként papír is szokott otthon lenni. Szeretem, ha szép és igényes szalvéták vannak az asztalon. Tegnap ahogy válogattam találtam egy csodálatos mintát. Nem a „szalvétasága” fogott meg, hanem a színei, a minták formái. Egy pillanat. Tudom, hogy ebből ékszer lesz. a jövő évi egyik kollekciómat egy szalvéta fogja inspirálni.
Az inspiráció mindenkinek mást jelent. Van, aki szolgai másolást illeti ezzel a szóval, míg más egy ötletet lát meg, amit új anyagban formában, színben továbbgondol.
Engem legtöbbször belső terek inspirálnak, de volt hogy egy színes mező vagy éppen egy esemény ihletett meg. Ezeknek a vizuális élményeknek színei, hangulata mindig mély benyomással van rám. Van, hogy ezeket fejben raktározom, máskor lefotózom vagy éppen lerajzolom.
Ezek után sokáig érlelődik a gondolat. Ha egy fotó az ami elindított egy gondolatot, akkor nem a fotót fogom egy az egyben megjeleníteni, hanem azt továbbgondolom. Kiemelem egy-egy részét az egésznek, előtérbe helyezem a színeit vagy éppen a formáját. Darabokra szedem és fejben újra összerakom. Ha úgy érzem kész, akkor rajzban is tovább szoktam vinni a bennem élő képeket. Az egészet a legvégén készítem csak el üvegből. Ilyenkor azt érzem, hogy a pillanat, amikor megláttam az inspirációt, mintegy örökre megmarad. Üvegbe zárva…
jikka mondta
ó, szuper, pont így gondoltam, lépésről lépésre, köszönöm :-)