Szilágyi Stefit, mint fotóst már nagyon régen követem. Azonban, mint ékszerkészítőre csak mostanában találtam rá! Hozzám nagyon közel áll a geometrikus formavilága, no meg a beton is, hiszen mind a beton, mind az üveg szilikát anyag.
Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Világ életemben imádtam alkotni, a pályafutásom az óvodában kezdődött és napjainkig tart . Kamasz koromban kezdtem fotózni, és ebből is állt az életem több mint 20 éven keresztül, a kreatív energiáim legnagyobb részét a műteremben éltem ki, a munkáimban, és a saját projektjeimben.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
A húszas éveim közepétől minden nyáron szabadságra mentem 1 hétre minimum, és részt vettem ötvös workshopokon, mert imádtam csinálni, de bevallom őszintén akkoriban, eszembe sem jutott, hogy az ékszerkészítés főszereplője lesz valamikor az életemben, de szükségem volt egy olyan hobbira, ami nem a fotózás. A kurzusokon készült ékszereket rendszeresen hordtam, de sajnos most nem tudnám megmondani hol lehetnek, amikor elhagytuk Magyarországot mindent eldobozoltam, valahol ott lehetnek a padláson…
A betonnal kb 5 éve találkoztam ékszer formájában, egy vásárban, és én akkor tudtam, hogy ez nekem való alapanyag. Nagy rajongója vagyok a kortárs művészetnek, és az újszerű anyaghasználat, a nemes és indusztriális alapanyagok jó arányú keverése lebilincsel más alkotóknál is. Én is mindig ilyenekben gondolkozom, akár alkotásról, akár vásárlásról legyen szó. És azt tudtam, hogy azt hiszem, én egy kicsit mást szeretnék csinálni. Ekkor született meg bennem, a stef.co és a világító ékszerek ötlete, ami mint gondolat pofon egyszerű volt, nem is sejtettem mennyire nehéz megvalósítani. Mivel egy eldugott kis trópusi szigeten élek Thaiföldön, itt minden alapanyag beszerzése komoly akadályokba ütközik, ha szállítanak is ide bármit, ami nekem kell, gyakran 1-2 hónapot várok rá a megrendelés után. Ugyanakkor az az élet, amit itt lehetőségem van élni, ad lehetőséget arra, hogy hosszan kísérletezzek, és zavartalanul csak ezzel foglalkozzak.
A legnagyobb kihívás az alapanyag kikísérletezése volt, itt ugyanis kész beton sincs az egyetlen hozzáférhető dolog az egyszerű portland cement, minden más alkotóelemet, nekem kellett megtalálnom és ide teleportálnom hozzá, és a megfelelő arányokat hosszú próbálkozással kitapasztalni. Sok türelmet tanultam mindebből, rám is fért… Önállóan, csak az internet segítségével szereztem meg azt a tudást, amivel dolgozom, lévén, hogy a világító betonnak nincs létező szakirodalma, nem sokan foglalkoznak vele.
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
Jermakov Kati volt az ötvös workshopokon a tanárom, és abban a szerencsében is volt részem, hogy fotózzam őt, és benne minden olyan dolog megtalálható, ami egy alkotót naggyá tesz. Kortárs, formabontó anyaghasználat, és az elképesztően precíz kivitelezés (és ennek az önmagaddal szemben támasztott elvárásnak az átadása a kurzuson). És nem mellesleg, egy nagyon kellemes ember, remek oktató.
Honnan inspirálódsz?
Engem a geometria inspirál leginkább. Nem a szimmetria elsősorban, hanem a térbeli struktúrák. A beton nagyon alkalmas erre, sőt sokszor megkívánja, hogy a statika rejtett megoldásokat tartalmazzon, ami nekem, amikor jól sikerül, kitalálni és kivitelezni is, az hatalmas siker. A színekkel csínján bánok, mert a beton szürke árnyalatait még nem untam meg, inkább az intarziákkal, és a kombinált anyagokkal viszek színt egy-egy darabba.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Annak ellenére, hogy nem vagyok nagyon ékszer hordó ember, főleg itt a trópusokon, magamnak tervezek. Minden darabom alapvetően olyan, ami nekem nagyon tetszik, és csak lassan vagyok képes a piac üzenetét adaptálni. Gondolok például arra, hogy a betonnak jól áll a markáns nagy méret, és magam is inkább szeretem a nagy feltűnő darabokat, de annyian kérik a kisebb méretű ékszereket, hogy természetesen most már olyanok is vannak a választékban. Két teljesen különböző piacon vagyok jelen, mert egyrészt már Budapesten, és remélhetően hamarosan más európai nagyvárosban is elérhetőek az ékszereim, másrészt itt helyben is van több forgalmazóm a szigeten. Míg az Európába szánt darabokat mindenféleképpen nagyon egyszerű formák és 1-1 érdekes színnel, vagy mintával díszítve, alapvetően all-match darabok, modern nagyvárosi viselethez. A szigeten inkább a trópusi életre rímelő darabokat szánom, ezek a betonba öntött korallokat, kagylókat jelentenek, illetve, a halas bálnás motívumok beleépítését.
Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
A szerszámaimhoz nem kötődöm, inkább azt mondom, hogy én a betont szeretem nagyon.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?
Sok tervem van mindig, és leggyakrabban nem elsőre sikerül a kivitelezés. És amikor végre kész egy prototípus úgy, hogy minden buktatót megoldottam, na akkor szólnak a fanfárok.
Szeretem ebben a technikában, és a betonnal való dolgozásban, hogy van egy olyan esetlegessége, amire lehet számítani. Persze ami az egyik modell esetében előny (pl a légbuborékok), az egy másiknál hátrány, és ezt a javamra manipulálni az nekem egy kis diadal mindig.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
OH!!! Majdnem minden modellből van sajátom, és ha estefele elmegyünk itthonról, és már nincs őrületes hőség, akkor nagyon szívesen viselem bármelyiket.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről? Idén nyáron, miután hazajöttem a budapesti családlátogatásomról, az egyik boltban ahol kaphatóak az ékszereim itt a szigeten, a bolt tulajdonosa átadott, egy nagyon megható (magyar nyelvű) kis levelet, amit egy lány hagyott nekem, aki megvette egy gyűrűmet. Nagyon-nagyon jól esett.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
2016 elején költöztünk Thaiföldre a férjemmel és az egyik kutyánkkal, Pannikával a 13 éves Labradorral. Azért mert Ő búvároktató szeretett volna lenni (a férj, nem Pannika), én pedig komolyan szerettem volna lassítani az életemen. 20 évig voltam szabadúszó fotós, és azt hiszem nagyon ügyetlenül bántam az energiámmal, nagy önkizsákmányoló lettem, és borzasztóan elfáradtam. Egyszerű életre vágytunk, meleg helyen.
Eddig minden, amit szerettünk volna nagyjából teljesült, és igazán értékeljük mindketten azt, hogy milyen jó is nekünk itt. Nem gondolom, hogy mindenkinek való ez az élet, de nekünk ebben a pillanatban a legjobb. Nem sok mindent lehet itt a búvárkodáson kívül csinálni, amit és történetesen nem űzök, de kedvesek az emberek, akikkel kapcsolatunk van, és nagyon lassú az élet. Meseszép a naplemente minden áldott nap, nekem ez megunhatatlan. És amit nem unok meg szintén, hogy minden nap 8 órát alszom. Lehet, hogy másnak ez mindennapos, de az én előző 20 évem nem ilyen volt.
Imádok motorozni, szeretem az ételeket, és azt, hogy nincs feszültség sem másokban, sem pedig bennem.
A Stef.co nyereményjátékon itt tudsz részt venni!
A Stef.co műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15órától elérhető)
Oorsika mondta
Szépségem!
vadjutka mondta
Hajrá Stefii!!! <3