Meggy reggeli

balaton-felvidék, pince

Nem vagyok az a hétalvó típus. Ha későn is fekszek le, viszonylag korán kelek. Inkább délután pótlom a hiányt. Így volt ez két hete is, mikor szüretelni mentünk a gyümölcsfás-házhoz. Korán ébredtem. A korai meggy érett. A hegyoldalba tökéletes csendet a lágy reggeli napsugarak ragyogták be. Egyedül voltam a kertben.

meggy, gyümölcs, szüret

Éreztem a ház körül burjánzó kakukkfű illatát. Ez az az illat, amit legelőször megéreztem, mikor még csak érdeklődőként beálltunk az udvarra és a kocsi kereke “felkorbácsolta” az illatanyagokat. Ezen a reggel csak csodáltam a tájat és hallgattam a csendet. Nem csak a kertben, hanem az egész hegyoldalban egyedül voltam. Számomra ez a hegy, ez a pince, ami most alig több, mint egy luxus-sátor, maga a megnyugvás, a pihenés és a lelassulás. Szeretem!

balaton-felvidék, pince

Megfőztem a családnak a teát. Megnéztem a gyümölcsfákat. Megéheztem és szeretem egy keveset a korai meggyből, ami olyan édes volt akár a cseresznye. Összekészítettem a reggelimet és élveztem az életet!

meggy, gyümölcs, szüret

Aztán elkezdtem reggelizni és közben előkerült a fényképezőgép…

balaton-felvidék, pince

UI: A tányérok és az egyetlen bögre itt volt a pincében. Az azonos mintájú sültes és a leveses tálat évekkel a pincevásárlás előtt a vaterán lőttem. A kis salátásat pedig a régi asszisztensemtől kaptam ajándékba. Szeretem ezt a készletet! Nem mellékesen szeretném megjegyezni, hogy nagyon szeretném további tányérokkal és bögrékkel kiegészíteni. Kérem, ha bárkinek van felesleges, eladó darabja ebből a készletből jelezze a kapcsolat oldalon keresztül! Előre is nagyon köszönöm!

 

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Tűzkígyó rajzoló

Vasárnapi világmegváltós sorozatomban a minket körülvevő világ jelenlegi állapotáról írtam és írom meg a véleményemet. Ennek fontos része, hogy tavaly a Balaton-Felvidéken vásárolt pincénket hogyan újítjuk fel. Bár a kettő nem tűnik szerves egységnek, de bennem nagyon is az. A Balaton-Felvidék és a pince, nekem az elvonulást, a nem dolgozást és a világ kívülről szemlélését jelenti. Ennek a néhány napos életmódváltásnak része a tűz, a bogrács, a budi és a mosogató lavór, ami számomra a lassú életnek már-már szimbólumai.

Ezeken a hosszú hétvégéken a gyerekekkel is több időt töltünk és külön programról sem kell gondoskodni. Szinte övék az egész hegy, óriási a tér és a játszás, a “program” magától jön. Úgy, mint az a vadnyúl, aki múlt héten arra tévedt. Először nézték, csodálták, majd meg próbálták megfogni. Nyúlkergetés lett belőle. A nyúl nyert. Sebaj, hagy tanulják a természet rendjét, ezt padban ülve úgysem fogják sosem elsajátítani.

A múlt heti program része volt a szalonnasütés, aminek a végén “cigizni” akartak a lányok. (Cigizés: tűzbe lógatott, parázsló végű bottal való nőcis illegés-billegés és ehhez párosuló csevej). Mikor nekiláttak eszembe jutott, hogy milyen jó fotókat lehetne csinálni ebben a sötétben a tüzes végű pálcákról. Nem kellett kétszer mondani, azonnal akadt lelkes jelentkező, aki lóbálta a botot és továbbgondolta az ötletemet.

Rajzolt gyorsan és meg-meg állva. Volt, hogy stabilan tartottam a kamerát, volt, hogy bemozgott. A legszebbek mégis a neveik lettek!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Tavasz a Balaton-felvidéken

A Balaton-Felvidéken jártunk a pincénél. A ház előtt már virágzik a krókusz. A nárciszok levelei is kibújtak és a gyümölcsfákon pattannak a rügyek. (Már amelyiket nem rágta meg a vad a télen, mikor nem talált táplálékot.)

Tavaly nyáron rendbe szedtük a szobát és ősszel a konyhában is nagy változások voltak. (Erről is írtam bejegyzéseket: régi konyha, munkálatok és a végleges őszi állapot) Még a tél előtt gyorsan úgy döntöttünk, hogy a csempe leszedést megcsináltatjuk. Így akár hányszor ott vagyunk és kinyitunk, akkor szellőzik, szárad. Tavasszal pedig jöhet a folytatás.

Megállíthatatlanul jön a tavasz és ez jó!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Konyha: ilyen lett!

Pénteken útba ejtettük az IKEÁ-t és konyhapulttal felszerelkezve érkeztünk meg a pincéhez. Még aznap este gyorsan át is kentük egy rétegben faolajjal, mert használat előtt a tömör fa pultokat több rétegben olajozni és a rétegek felvitele közt szárítani és csiszolni is kell.

Az elmúlt héthez képest ismét sokat haladtunk. Itt már volt rendes szemetesünk, a konyharuhát is fel lehetett akasztani és az alap fűszerek is a pultra kerültek! Így nézett ki a pince 2012-ben, mikor utoljára ott voltam: használható szintre hoztuk a konyhát. (Itt már hűl a sütemény a sparherten, amit ott sütöttem!)

Miközben én a konyhát rendeztem be a fiúk elintézték, hogy a villanyóra télire új szekrényt kapjon.

 

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Konyhai munkálatok

Mikor egyetlen konyhabútor elemmel és egy hűtővel felszerelkezve megérkeztünk a penészes fal száraznak tűnt, de ez a nyári aszályban nem volt meglepő. Gyorsan befújtuk a falat penészölővel és 20 perc múlva már nyoma sem volt a penésznek. Hurrá! Ezt a csatát, úgy tűnik megnyertük, de igazán biztosat majd hóolvadás után lehet csak mondani.

Másnap reggel a fiúkon volt a sor. Ki kellett vinni az alsó konyhabútort a konyhából. A 70-es, 80-as évek bútoraira jellemző robusztus, egyetlen darabból álló bútor bizony komoly kihívást jelentett, hiszen én a baba miatt ekkora súlyt már nem emelhettem. A férjem azonban lelkes segítőre talált a fiam személyében, így ezt a feladatot is abszolváltuk.

A következő lépés az új konyhabútor egyetlen elemének összeszerelése volt, amiben már a lányok is részt tudtak venni. Így lett egy darab fiókunk és egy szekrényünk, ahol a legszükségesebb konyhai felszerelés rendben elfért!

A régi munkalapot a hűtőre és a szekrényre ültettük fel. Végre van pult! Igazán öröm volt így teát főzni és reggelit készíteni!

Ugye, nektek is szemet szúrt a fekete retro csempe? Szeretem a retrót és a feketét is, otthon sötét szürke a konyhám, de ez a fekete ezzel a mintával nem az én világom. Ez egészen biztos, hogy nem fog itt maradni. Sőt, egyáltalán a csempe kérdésen is erősen gondolkozom. Lehet, hogy elég lesz egy vízlepergető festékkel lekezelt fal?!

Ha most visszanézem az egy héttel ezelőtti képeket a konyháról, akkor magam is megdöbbenek, hogy mennyit haladtunk. Jövő héten a pultot hozzuk!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!