Kamaszok pénzügyei

Egy kamasz gyerek leginkább enni, aludni és zsebpénzt kérni szeret. Ezen kívül mást nem annyira, de ezekből korlátlan mennyiségre van neki szüksége, véleménye szerint. Természetesen mi, szülők ezt egy kicsit másképpen képzeljük el. Vannak dolgok, melyekben alku képesek vagyunk, azonban vannak melyekben kevésbé. A pénzügyek ez utóbbihoz tartozik.

Sokat gondolkoztam azon, hogyan tudok úgy zsebpénzt adni a gyermekeimnek, hogy abból tanuljanak is. Ugyanis ki fogja nekik megtanítani az anyagi javak beosztását, ha nem mi szülők. Múltkor egy 12.-es osztálynál voltam előadni a munkámról és arról, hogyan hangolom össze ezt a családdal. A tanárnővel beszélgetve megdöbbenve hallottam, hogy a mai 18 évesek nincsenek képben arról, hogy mennyiből él a családjuk és a bejövő pénzt hogyan osszák be. Ott állnak a felnőtt kor küszöbén és nem sok információjuk van arról, hogyan lehet és kell egy család pénzügyeit beosztani. Mindeközben, lehet, hogy ősszel egy albérletben, a szülőktől távol már maguknak kell csinálniuk ezt a feladatot!

kamasz-zsebpénz

Ezért biztos voltam abban, hogy én ezt valahogy másképp szeretném csinálni. Úgy hogy a gyermekeim megtanuljanak kicsiben bánni a pénzükkel, hogy nagyobb korukban ezt a tapasztalést tovább fejlesztve tudják kialakítani a saját rendszerüket! Az elején nem tudtam hogyan fogjak hozzá, azonban abban biztos voltam, hogy nem alkalom szerűen konkrét célra fogom ezt tenni, inkább adok neki egy nagyobb összeget, amelyből Neki kell gazdálkodnia.

Első körben kiszámoltam, hogy menni pénzre van hetente szüksége és ezt felszoroztam néggyel. Hm! Kezdetnek nem rossz, de úgy éreztem, ebben nincs elég mozgástere és egy cseppet sem ösztönzi a gyereket a hosszú távú megtakarításra. Sokat gondolkoztam, hogyan lehetne a gyermeket jobban motiválni. Erre jutottam: minden évben két nagyobb, költségesebb táborba megy. Ezek összegét elosztottam 12 hónapra és hozzáraktam a zsebpénzéhez, azzal a feltétellel, hogy a táborokat mostantól magának kell finanszíroznia.

Hogy a gyermek pénzét biztonságba tudjuk (értsd: nem hagyja el a pénztárcáját táborbefizetés előtt egy héttel) úgy tartottuk jónak, hogy bankban tartsa. Ezért csináltattunk neki egy OTP junior bankszámlát, kártyával együtt. Most havi szinten erre kapja a zsebpénzét. Ezt neki kell beosztania és eldönteni, hogy egy új edzőcipő felülírja e valamely tábort. Néha próbálok tanácsokat adni, de a válasz, csak annyi, hogy Ő úgyis jobban tudja. Most figyelmesen várok…

A rendszer bevezetésével kapcsolatban fontosnak tartom, hogy a szabályokat tisztázzuk! Mi az amit a szülők biztosítanak és mi az amire a saját pénzéből kell költenie. Nálunk az első hetekben voltak félreértések, de újra átbeszéltük őket és most már világos a rendszer.

Íme a szabályok:

  • kaját bármiikor, bármennyit vihet itthonról, de a máshol étkezést a zsebpénzből kell finanszíroznia
  • az alap ruhatárat megvásároljuk Vele együtt, hogy megfelelő legyen a stílus, de ha azon felül valami extrára van szüksége, azt magának kell intéznie
  • elmagyaráztuk, havonta mennyit kell félre tenni, hogy a tábordíjak kijöjjenek belőle
  • havonta utaljuk a zsebpénzt, akár egy fizetést

A rendszer az egyik gyermekünknél remekül működik, de a másiknál még nem mertem kipróbálni. Kell hozzá egyfajta érettség, ami szerintem 13-14 éves kor.

kamasz-zsebpénz

A 10 évesem jelezte, hogy ez a bankkártyás zsebpénzes dolog neki is tetszik, de Ő úgy érzi, hogy a táborra takarékoskodás neki még nem menne. Ezzel én is tökéletesen egyet értek, elmagyaráztam neki, hogy ha lesz kártyája, akkor neki először csak a sima zsebpénze lesz és ha már Ő is és mi is úgy érezzük, hogy azzal heti havi szinten jól tud gazdálkodni, akkor lépünk csak tovább!

Nálunk ilyenek a kamaszok pénzügyei! Ti hogy kezelitek a témát?

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

(M)ilyen volt a nyaram?!

Őszintén szólva, alig várom a szeptember elsejét! Életem egyik legbrutálisabb nyarán vagyok túl!

Amikor a panyizsuzsit kezdtem, kicsiben tettem azt. Napi néhány órát dolgoztam a gyerekek mellett. Idén január óta a cég már napi 8 órában számít rám. Ennek én nagyon örülök, hiszen szeretem, élvezem azt, amit csinálok. Nekem öröm 4 gyerek mellett itthonról, főállásban dolgozni! Ez a rendszer június közepéig a férjem segítségével, akivel a gyerekek körüli teendőket itthon megosztom, tökéletesen működött is. Aztán jött a nyár! A szünet előtti utolsó hetekben őrülten dolgoztam, hogy minél inkább felkészüljek a nyárra és a gyerekekkel lehessek! Azonban ahogy kitört a nyári szünet rájöttem, hogy bármennyit és készültem ez bizony nem fog kitartani nyár végéig!

Nyar

Nem csak a munkaidőigényem növekedett meg ebben az évben, hanem a család is átalakult! Eddig a “gyerekek” egy 4 főt számláló gyűjtőkategória volt, akik nagyjából együtt voltak mozgathatóak. Értsd együtt mentünk például nyaralni. Idén ebben is változás történt lettek “kicsik” 2 fő, akik nagyjából együtt csináltak dolgokat és lettek “kamaszok” 1+1 fő, akiknek meg volt a saját külön programjuk. Ez az új helyzet azonban nekem nagyon tetszett! Sokkal inkább testhezálló nekem egy kamasszal a nyár, mint a kicsikkel. Annyira élvezem, ahogy látom, hogy a saját lábukra állnak, saját baráti köreik vannak, szervezik és élvezik az életüket. Folyamatosan jöttek-mentek! Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan este volt, amikor mindenki itthon volt. ALL IN, mondtam is a férjemnek! Igaz, néha úgy éreztem magam, mint egy utazási iroda, aki ideiglenesen egy youth hostelt is üzemeltet. Indítottam, ami egy lisztérzékennyel többnyire azt jelenti, hogy viszi magával a kajájának egy jelentős részét és érkeztettem, a kettő között pedig mostam. A lányom bejárta majd egész Magyarországot táborok és barátnős hétvégék keretében. Mindeközben a fiam dolgozott. Így az életem nagy része a Keleti Pályaudvar, a lóversenypálya és az otthonunk háromszögében telt.

Voltak olyan napok is, amikor minket látogattak meg a gyerekeink barátai! Ezekre a napokra teljesen szabaddá tettem magam és meg kell mondjam nagyon élvezetem a sütés-főzést és a kamaszok locsogását, a közös programokat. Megismertem a kollegista barátait, beszélgetéseiken keresztül pontosabb információim lettek a többi osztálytársról, valamint a tanáraikról. Teljes nagyüzem volt néhány napig, pedig a kicsik nem is voltak itthon, mégis a kocsi összes ülésén (7-személyes) ült valaki! Esténként nevetéstől zengett a ház! (Azt hozzá kell tennem, hogy csúcsidőszakban, mikor a lányom barátnői és a tengerentúli kölcsönkamasz is nálunk volt, majd minden szobában volt plusz matrac és napi két tekercs WC-papír fogyott. Ez volt a hostel üzemmód!)

Ingo ko

Aztán volt családi nyaralás is, immár nem teljes létszámmal, de ezt is meg kell szokni, hiszen ez az élet rendje. Szerencsére a szolgáltatóm idéntől a Balaton-felvidéken is szolgáltatja a 4G-t, így azért a napi 2-3 emailért nem kellett kávézókba ücsörögnöm, hanem a diófa alól a telefonomról megosztott WiFi-vel tudtam elérni a világot! Azonban az őrült szünet vége felé 3 nap kellett, hogy lelazuljak és élvezni tudtam a nyarat! Direkt nem a nyaralás szót használtam, maradjunk annyiban, hogy nyaralTATás!

Volt néhány strandolós és kirándulós nap, bográcsban főzés, szalonna- és marshmallow sütés. A gyerekek hintát készítettek, mi tereplépcsőt építettünk a kertben. Élveztük a nyarat, a csendet!

A családi nyaralásban a legjobb a sok baráti találkozás volt, mind nekünk, mind a gyerekeknek. Számos vendéget fogadtunk mi is és megannyi ismerőst látogattunk meg a második otthonunk környékén. Ezek a találkozások a mi igencsak hektikus évünkbe ezidáig nem fértek eddig bele és jó volt őket pótolni, nagyokat beszélgetni egy pohár jó bor, egy teli bogrács vagy éppen néhány vázsonyi kifli mellett!

Panyi Zsuzsi

Aztán a nyaralás közben is már nekiláttam az iskolára felkészülni, ugyanis a kollégistának augusztus utolsó napjára mindennel kész kell állnom. Nála nem elég az, hogy majd veszünk őszi cipőt, mikor elromlik az idő vagy suli után elugrunk a papírboltba valamiért. Neki mindennel készen kell lenni! Nyaralás közben megvettük a kiányzó cipőket, itthon pedig, mint majdnem minden évben, idén is egyszerű füzeteket és szép csomagolópapírokat vásároltunk, hogy maguk kössék és dekorálják azokat. Én ebbe csak segíteni szoktam, illetve veszek néhány csomag matricát vagy nyomtatok és vágok nekik a Silhouette CAMEO-mal. Mostanra már összeállít a kép és a sok felszerelés is megvan.

Őszintén szólva alig várom már az elsejét. Amikor reggel 7.20-kor mindenki kilép az ajtón és a kényelmesen elfogyasztott kávém után dolgozhatok a saját tempómban!

Megjegyzés: Igazából a nyárból számomra két dolog maradt ki: az edzés és a pihenés. Ennek ellenére nagyon élveztem ezt a nyarat, különösen, hogy idén két könyvet is el tudtam olvasni a gyerekeim mellett! A saját nyaralásomra pedig remélem még szeptemberben sor kerül!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Stresszmentes gyerekzsúr

Őszinte leszek! Múlt héten volt 15 éves a legnagyobb gyermekem és összesen 4-en vannak. Ebből következik, hogy már rengeteg gyerekzsúrt tartottam. … és kicsit belefáradtam. A lépcsőn fel le rohangálásba, a maszatos kezekbe és a gyerekszobai felfordulásba. Azonban ezekre hivatkozni a 9 éves gyereknél nem lett volna szép dolog. Hetekig agyaltam, hogy mi legyen és egyben biztos voltam, hogy izzadságszagú labdatengert sok pénzért nem szeretnék.

tortilla

Aztán eszembe jutott, hogy miért ne lehetne kivinni őket. A túrázás nem egy kislánybulinak való és előre látható volt, hogy én leszek velük egyedül felnőtt. Ekkor jött a piknik party ötlet. Kitaláltam, hogy egy stílusos pikniket csinálok a 9 éves lányoknak. Két helyszínben gondolkoztam. Az egyik egy közeli erdei pihenőhely volt, amit biztonsági okokból vetettem el. Az erdő szélén egyedül nőként 10 gyerekkel nem éreztem volna jól magam. A választás egy dunaparti részre esett, Leányfalun. A zsúr előtt 10 nappal az ünnepelttel bejártuk a helyszínt. Ki akartam deríteni, hogy pontosan hány pad van a környéken, mert ha jó az idő, akkor nehogy lukra fussunk. A padok számát megfelelőnek találtuk és megbeszéltük, hogy a hídhoz eső legközelebbi szabad padon lesz a zsúr. (A híd másik oldalán pedig parkoló van, ami a szülőknek nagyon kényelmes.

kaja01

A menü az eper szezon miatt adott volt: epres torta, amihez kitaláltuk, hogy csokiba mártott epreket is fogunk készíteni. (Na jó, én készítettem, ők lopkodták a konyhából!) A szendvicsek eddig még minden zsúr után megmaradtak, így a gyerekeim új kedvencét a tortilla-szendviszeket készítettük. Ennek annyi a lényege, hogy amit a szendvicsre tennék (sonka, sajt, saláta, paradicsom és majonéz) azt beletekerem a két végén behajtott tortillába. Ezeket a kis hengereket két helyen megkötöttem pékzsineggel és átlósan keresztbe vágtam. Ezen felül vittünk még sós rágcsát és szörpöt, meg egy karton ásványvizet.

asztal

A fa asztalt egy színes abrosszal terítettem meg és papír tányérokat meg poharakat vittem magammal. A környező fákat néhány lufival dekoráltuk!

A programot a 12 éves lányom szervezte és menedzselte. Volt kidobós és zsinórlabda verseny, sorversenyek tömkelege, Dunára lesétálás és csaj úgy önfeledt játszás!

kaja02

A végén pedig mindent papír tányért és poharat beleszórtam a szemeteszsákba és hazajöttünk a tiszta, rendes lakásba. A piknik zsúrt mindenki élvezte a gyereke és én is!

Kell ennél több?

Megjegyzés: ha ilyen zsúrt szervezel, akkor előre gondold át mire lesz szükséged a helyszínen, ert itt csak az van, amit Te viszel! Az alábbiakra mindenképpen gondolj: tortavágó kés és tortalapát, gyertya és öngyújtó, szemetes szák, szalvéta, papír zsebkendő, fényképezőgép…

zsur-helyszin

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Neked hogy áll a koronád?

koronat-igazit grafika: panyizsuzsi + scrapfellow

A gyerekeimtől sokmindent tanulok, azt gondolom az egész gyereknevelés téma egy nagy tanulás nekünk szülőknek. Azonban nem csak róluk és magunkról tanulunk, hanem tőlük is! Nemrégiben ez a fenti mondat hangzott el az egyik kamaszom szájából. Először csak nevettünk rajta, aztán rájöttem, hogy ez nagyon ott van!

Tegnap óta gondolkozok rajta, hogy megosztom és rögtön lett is apropója.

Amint egy februári blogbejegyzésben írtam idén is jelentkeztem a Hive-ra, az európai bloggerek konferenciájára, amit már nagyon vártam. Szeretek bloggerek között lenni, olyan jó évente egyszer egy hétvégét velük tölteni. Azonos a szakmánk, rengeteg közös témánk van és mindez be van ágyazva egy remek konferenciába, ahol tanulhatok fejlődhetek. A szünetekben, esténként meg ott vannak a kollégák, remek beszélgetések, együttműködések és barátságok alakulnak ki.

Már nagyon vártam ezt a konferenciát, ami rengeteg előkészületet igényel. Először a jegyet szoktam megvenni, aztán jön a repjegy és a szállás. Ezzel koránt sem ér véget a készülődés. Kitalálom az outfitjeimet. Csinos legyen, de mégis a legkisebb bőröndben elférjen, hogy az utazáskor ne vegyen el időt a reptéren a csomagra várakozás. (Ez remek alkalom egy kis vásárlásra is. Mindig veszek valami új dolgot ilyenkor!) Aztán készülök névjegyekkel, kis ajándékokkal. Végignézem az előadók listáját, megnézem a blogjaikat, weboldalaikat. Kiválasztom mely előadásokra ülök be, melyik workshopra jelentkezek!

Szeretek így készülődni, szeretek utazni, tanulni. Ez egyszerre munka és pihenés. Úgy érzem ilyenkor egy kicsit megjutalmazhatom magamat az egész éves munkámért!

Tegnap azonban kaptam egy furcsa levelet. Lemondták a konferenciát! A jegy árát visszafizetik. OK, de mi lesz a repjegyemmel, meg a többivel? Szomorú vagyok, de ez van!

… koronát igazítani és menni tovább!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Csapattag lettem!

Az elmúlt fél évben beleszerettem egy hobbiba. Az  instagramon rátaláltam a plannerekre, azaz tervezőnaptárakra és miközben hozzájuk kerestem matricákat, belebotlottam a Scrapbookba, annak is a Project Life irányzatával, amit az jelenti, hogy standard méretű tasakokba teszünk kidekorált képeket és színes kártyákat, amire a képekhez tartozó történeteket írunk, így őrizve meg az emlékeinket!

kesz

Mindez nagyon tetszett és a neten megannyi oldalt találtam hozz, csodás kártyákkal. A baj csak az volt, hogy ezek amerikai oldalak voltak, angol nyelvű kártyákkal. Azonban a mi családi programjaink nem FUN-ok, hanem jól érezzük magunkat, esetleg viccesek. Nem tudtam azonosulni ezekkel a feliratokkal. Tovább böngésztem. Ekkor találtam rá a Scrapfellowra, aki saját tervezésű  és MAGYAR scrapbook alapanyagokat gyárt. Neki vicces és emlékezeted feliratai vannak és egy olyan letisztult stílusa, ami nagyon illik a panyizsuzsihoz.

Azonnal billentyűzetet ragadtam és írtam Áginak a tulajdonosnak, különösen, hogy Silhouette Cameo is volt a webshopjában, amire akkor már nagyon vágytam. Kiderült, hogy sok mindenről nagyon hasonlóan gondolkozunk. Rendeltem néhány papírt és elkezdtem használni a naptáramban. Áginak ez annyira megtetszett, hogy felkért és jelentem Scrapfellow csapattag lettem! Köszönöm a megtiszteltetést!

alapanyagok02

Mit is jelent ez Neked blogolvasónak? Havonta egyszer fogok készíteni Project Life-os blogejegyzést az életünkről vagy a panyizsuzsi életértől. Íme az első:

Sztori: január elsején mindenki álmos lett délutánra, így nem csak a legkisebb manó aludt hanem mi is! Én előbb ébredtem és láttam, hogy milyen édesen alszik mellettem a 3 éves. Óvatosan felhóztam a redőnyt éss megörökítettem ezt a  pillanatot. Nekünk így kezdődött 2016!


alapanyagok03

Technika: Fogtam egy 6×12-es PL (Projec Life)tasakot. Felülre került az évszámkártya , alulra a kép. Középre tettem két kártyát és a csikkal szárai mellé kézzel odaírtam a történetet. Ragasztottam rá néhány odaillő szöveg cimkét és dekorgombot. mindezt megoldottam egyetlen KitKlub SZTORI csomagból! Ennyi! Ugye, milyen egyszerű?

alapanyagok01

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!