Virág néni és az 1000 éves határ

Ezen a héten egy különleges, nyaralós hetet tartok. Az összes szokásos bejegyzésemet hanyagolva, egy élménybeszámolót fogtok kapni tőlem. 10 nap bejegyzésekbe sűrítve csakúgy, mint tavaly, mikor Bécsben töltöttünk néhány napot.

Idén nyáron 10 napig Erdélyben nyaraltunk. Nagyon különleges utazás volt ez több okból kifolyólag is. Az első talán az, hogy a gyerekeinkkel még sosem jártunk külföldön nyaralni. Ennek egyetlen oka van, mégpedig az, hogy véleményünk szerint teljesen mindegy, hogy egy kicsi gyerekek a Balaton parton gázol térdig a vízbe vagy egy tengerparton. A kultúrát a történelmet még nem érti. Idén azonban a 6 és 8 éves gyermekeink már megérettek arra, hogy egy kicsit kitekintsenek a világba és betekintést nyerjenek egy másik kultúrába. Erdély mindkettőnknek kedves hely ezért esett erre a választásunk és nem bántuk meg.

A másik érdekesség, hogy kevésszer adatik meg az ember életében, hogy egy kegyhelyhez olyan közelségen lakik, mit mi tettük e néhány nap alatt. Ez a hotel egy volt azon erdélyi szállások közül, melynek teraszáról minden reggel az csíkomlyói kegytemplom látványa tárult elénk.

Utazás

Első nap reggel 9 órakor sikerült elindulni. Szendvicsekkel és különböző úti játékokkal felszerelkezve vágtunk neki a hosszú útnak. Irány Csíksomlyó. 9 óra, 3 öt perces kiszállás, autópálya és román mellékutak.

Az érkezés azonban különleges volt. Néhány száz méterrel az erdélyi hotel előtt, előttünk haladt egy egy magyar autó rajta egy bank logójával. A férjem megkérdezte: Nem az Zoliék azok? Ők voltak. Zoli a férjem gyerekkori barátja, sőt Ő volt az esküvői tanunk is, de mostanság nem sok idejük volt találkozni, beszélgetni. Most azonban otthontól 700 km-re összetalálkoztak. Csíksomlyó. Mint kiderült reggeliző helyet keresetek és megbeszéltük, hogy másnap reggel együtt reggelizünk. Így is lett.

1000 éves határ és Virág néni

Másnap reggel az 1000 éves határra, Gyimesben indultunk. Ez nekem különösen fontos kirándulás volt, mert 13 évvel ezelőtt 10 napot töltöttem Gyimesben. Gyűjtöttünk. Az iskolában voltunk elszállásolva, de reggeltől estig hármasával egy-gy portára voltunk beosztva, ahol tanultuk a helyi népszokásokat, dalokat és éltük a gyimesi ember mindennapi életét. Én Virág néninél voltam. Jó sorunk volt, mert Ő még tényleg ismerte a szokásokat, viseletet és megtanított kenyeret sütni. Tipikus erdélyi család volt: Virág néni a háztájival foglalatoskodott, János bácsi feljárt az esztenára és rendben tartotta a kaszálót, ahogy télire takarították be a szénát az állatoknak. Télen Virág néni szőtt az udvar végében lévő kis házban, János bácsi meg fakitermelésből, ahogy ott mondják „deszkából élt”. Nagy élmény volt az a 10 nap. (Mellékesen jegyzem meg, hogy az a nyár egy kulturális kaland volt: Erdély, Magyarország és legvégül az Egyesült Államok) Következő éveben a csíksomlyói búcsúban találkoztunk János bácsival, de abban az évben Virág néni nem jött, mert gyengélkedett (azért egy fekete kenyeret küldött nekünk). Azóta nem láttam őket, nem s hallottam róluk. Ma reggel izgatottan indultunk útnak, megtaláljuk-e Virág nénit?

Tatros patak a Rákóczi várból

Tatros patak a Rákóczi várból

Először az 1000 éves határra mentünk. Ez volt a Nagy-Magyarország határa 1000 évvel ezelőtt. Itt van a Gyimesi-szoros, melyen túl már magyar ember már csak Moldvában él, a moldvai csángók. Itt még megvan a határkő, fel lehet menni a Bethlen család által építtetett Rákóczi várba és meg lehet nézni a vasúti őrházat, amit tavaly újítottak fel és egy vasúttörténeti kiállítás működik. Itt még található egy eredeti határkő, ami Magyarország határát övezte. Hogy az élvezeteket halmozzuk el kell mondani, hogy itt folyik a kristálytiszta vizű Tatros patak is.

Gyimes: vasúti őrház

Gyimes: vasúti őrház

Felmásztunk a várba, meglátogattuk a vasúti múzeumot, a gyerekek térdig gázoltak a patakba, mikor odaért a helyi tanító, aki egy kicsit felkarolta ezt a környéket és turistákat hoz ide, vendégel meg és mesél nekik Erdélyről, történekemről. Megkérdeztük tőle, hogy Virág néniék megvannak-e még. János bácsi már meghalt, de Virág néni él!

Virág néni

Virág nénivel

Ezért elmentünk és meglátogattuk. Fantasztikus élmény volt. Virág néni, mikor bementem az udvarra és elmondtam, hogy itt voltam 13 éve, emlékezett a nevemre, majd beszaladt és levett egy képet a falról, amin rajta voltam. Meghatódtam. Azonnal meghívott uzsonnára, hiszen 4 órakor ők is mindig meguzsonnáznak, ha az esztenán dolgoznak. Mi nem dolgoztunk, de uzsonna nekünk is járt. Míg az uzsonna elkészült, mi kimentünk a Tartosra, ami a kert végében folydogált. A gyerekeknek óriási élmény volt. Majd megérkezett Jóska  is, az unoka. A fiam kérésére kivezette a lovat, amire a gyerekek felültek és a többi állatot is megnézhették. Ezalatt elkészült a fantasztikus uzsonna.

Gyimes: uzsonna

Gyimes: uzsonna

A sorozat további részei:

Nyerges tető és málnázás

Csíksomlyó

Békás-szoros

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Művészet, Design, Bécs és Tavasz – 4. rész

Talán észrevettétek, hogy a cím változott, TAVASZ. Reggel Bécsben tavasz volt, 20 fok (nem is kell az a kabát, ugye?) Ma laza napot terveztünk, hiszen tudtuk, hogy hosszú lesz! Reggel letöltötten a leveleket és felraktam a blog bejegyzésemet, aztán jött még egy pár fontos mail, ami után sikerült elindulnunk.


Először egy kis sétával indítottunk, majd a Naschmarktot, a helyi piacot vettük célba. Ez a piac, bár elsőre nem gondoltam, nagyon nagy élmény volt. Megint a színek ragadtak magukkal, az osztrákoknak fantasztikus szépérzékük van. Olyan gusztusosan és színesen volt tálalva minden, pedig semmi különös körítés nem volt, de mégis. A végén itt maradtunk ebédre. A menü mindenféle olajban, ezekben érlelt zöldség, falafel és olajbogyós cibbata volt. Igen, kicsit olaszos, csakúgy a kedves boltos Alessandro, aki a murcit és a kávét szolgálta fel hozott a fenséges lakomához.
Ezen a piacon erősen keverednek a nemzetiségek, ami remek korrajza a városnak. Magam is meglepődtem, hiszen én Bécset egy osztrák városnak képzeltem el. Nem így van, ez egy nemzetközi metropolisz, ahol számos afrikai és indiai embert látni az utcákon. A legmeghatározóbbak azonban, a törökök és ez a piac kínálatán is jól látszott. Erre mondja a férjem, hogy Bécs és Ausztria két külön dolog.


Innen visszakanyarodtunk a kedd este meglátogatott MAK múzeumhoz, hogy az említett könyveket megvegyem. Nagyon örülök nekik! Ezután jött a búcsú, vissza a szállásra, pakolás, a parkolóból elhoztuk a kocsit és irány Budapest és a CTP adománygyűjtő vacsora.

Mivel a vártnál lényegesen több kamion volt az úton, ezért lassan haladtunk. A vártnál 20 perccel később értünk a férjem munkahelyére, ahol 10 perc alatt átöltöztünk, sminkkel együtt. Ezek után rohanás a Pilinszky kávéházba, persze kabát nélkül, mert a kötött kardigán ehhes a ruhához nem passzol. A férjem azzal hitegetett, hogy „majd gyorsan” leparkolunk” és a 7 órás kezdésre odaérünk. Persze a parkoló tele volt. Szóval én kiszálltam és futottam (hogy nem fázzak rövid ujjúban). Annyira siettem, hogy figyelmetlenségből egy oldalajtón mentem (estem) be. Ott állt egy ismerős elkerekedett szemmel. Én csak annyik kérdeztem: -Nem ez a bejárat? -Ez is lehet, de az van ráírva, hogy vészkijárat! … hogy miért is siettem ennyire és miért volt az olyan fontos, arról majd holnap írok!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Művészet, Design, Bécs és Ősz – 3. rész

3.nap

A mai nap egy kis sétával kezdődött. Mivel a Westbahnhof, ami mellett lakunk a Mariahilferstrasse végén van a Hofmobiliendepot bútormúzeum mag az elején, gyalog közelítettük meg az objektumot! A kiállítás érdekes volt. Többnyire a császári korra és Sissire volt kihegyezve. Jópofa megoldásként egyes helyeken néhány percet vetítettek a Sissi filmből. A videó fekete-fehér volt kivéve azon bútorokat, melyeket mellette állítottak ki. Igazából ez egész kiállítás lezárul a bécsi műhellyel és a Thonetékkel. Azt hittem, hogy végigkalauzolnak napjainkig. Kár.


Tegnap elfelejtettem írni, hogy a MAK pincéjében láttuk a Frankfurti konyhát, aminek a prototípusa az 1927-es Frankfurti kiállításra készült. A célja pedig a tömeges lakásépítések során a konyhát, az étkezőtől elválasztva kis helyen praktikusan kialakítani, a tömeggyártás minden eszközét kiaknázva. Fantasztikus. A mai konyhához csak gépeket kéne integrálni és tökéletesen működne. A munkafelület egyik szélén volt egy kihúzható fiók, amibe a hulladékot lehetett beleseperni. A sparhert mellet ételmelegítő volt. Falra felhajtható vasalódeszka is a konyha szerves részét képezte. Az edénycsepegtetőnek leejtése volt a fém, kétmedencés mosogató felé. A felső szekrények ajtajai pedig toló rendszerben lettek kivitelezve. És az egész sallangoktól mentes, egyszerű, modern és szép volt! Mindkettőnknek nagyon tetszett. 10.000 ilyen konyhát építettek be!

(Nagyi, ezt a részt ne olvasd fel a Nagyfiúnak, mert meglepi!!!!)
Délben ismételten sushit ettünk a szokott helyen és a gyerekeknek is megvettük a kívánt meglepiket. A Nagyfiú egy gyerek kivitelű svájci bicskára vágyott. Talán azért mert nekem mindig a táskámban a svájci bicskám, már legalább 15 éve (még a piros bőr ridikülömben is hordom). Szóval ez a bicska gyerek bicska, mert nincsen hegye, le van kerekítve, viszont éles és a lényeg, hogy van rajta fűrész!) A Gombanő (nem tudta régebben kimondani, hogy Ő márpedig egy bomba nő) rózsaszín és csillogós iroda felszerelést kért az angyalirodájába, sikerült ilyen megkötésekkel ízléses darabot találni, bár nem volt könnyű! A Kicsi, nyelvi készségek híján nem kért semmit, de kap egy babakocsit, amit egész nap tologathat. Ugyanis, ami van azt a nagyok is használtan kapták és már erősen viseletes szegényke.

A délután ismét pihenéssel, majd a Stephanskirche meglátogatásával telt. Ez a templom röviden és tömören leírható. Kívül molinóval borított állványzat rejti jelentős részér, belül meg olyan, mint a mi Mátyás templomunk. A mai nap eseménye volt még a Lobmeyr üvegmúzeum és bolt meglátogatása is. Ez a család az 1830-as évek óta foglalkozik üveggyártással, januárban veszi át a 7. generáció a vállalkozást. A mi családunkban én még csak a 2. vagyok, aki üvegezik, a Gombanő pont a múlt héten ajánlotta föl, hogy ha meghalok, akkor Ő majd üvegezik helyettem. Mondtam neki, hogy ha gondolja, akkor egy darabig közösen is csinálhatjuk!

A vacsorát kihagytuk, már annyit ettünk pár nap alatt, hogy nem voltunk éhesek, ráadásul holnap a Calasantius Training Program adománygyűjtő vacsorájára megyünk haza, de erről majd külön posztban írok, hiszen a panyizsuzsi üvegeknek komoly szerepük lesz ezen az esten!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Művészet, Design, Bécs és Ősz – 2. rész

2. nap

A napot a KunstHaus Wien-ben a Hundertwasser múzeumban kezdtük, majd a házánál folyattuk utunkat. Ez a férjem kérése volt, mivel én nem nagyon kedveltem Hundertwasert. Építésznek hívják, de minden épületéhez kellett egy „igazi” építész. A legdurvábbak a felújításai, ahol egy meglévő épületre ráhúz egy teljesen eltérő mázat, mintha piskótára mézeskalács motívumokat rajzolnánk cukormázzal. Gáz. A múzeumban viszont fantasztikus grafikákat, kőnyomatokat és egyéb képeket láttunk. Hihetetlenül gyönyörűen, bár merészen válogatta össze a színeket, engem teljesen lenyűgözött. Mivel nagyon sok színt használok az üvegeim tervezése során és az ékszerek, tárgyak egyik fő erőssége a színkompozíció, Hundertwasser képeit tovább fogom tanulmányozni!

hundertwasswer
A véleményem kicsit változott: Hundertwasser fantasztikus képzőművész, viszont építészetileg egy nagy NULLA. Igazából csak azt nem értem, hogy miért építészként aposztrofálják? Az összes róla kapható könyvben csak az épületei voltan, a képei kb. 5%-t tették ki a házairól írt ódáknak.

A második állomás a Belvedere volt, ahol Klimt és Schiele volt a célpontunk. Klimt érdekes, hiszen mostanság, az elmúlt 10-15 évben nagyon felkapták. Szépek az arany tónusú szecessziós képei, de teljezen vegyes a stílusa, pl. most tudan meg, hogy tisztén impresszionista művei is vannak szép számmal. Schiele sokkal egységesebb, bár durvább, nekem ő jobban tetszik. … és maga a Belvedere, ami Savoyai Jenő nyári palotája volt. Az Also Belverdé-ben lakott, a Felső Belvedere csak a reprezentációra szánt rész volt. Ezen kicsit elgondolkoztam, mikor a mai fogyasztói társadalomról, mint a pazarlás netovábbjáról beszélünk, hogy erre megvan a történelmi példa, ami csak ismétli önmagát.

belvedere
Délután kicsit megpihentünk a szobánkban és este a MAK (Museum für Angewandete Kunst) vagyis az iparművészeti múzeum következett. Ez egy óriási épület, amiben lézeng néhány kiállítás. (Nem mintha lett volna többre energiánk!) A legérdekesebb és legszebb a thonet szék kiállítás volt. Maga az installáció is gyönyörű volt a terem közepén lehetett végig menni, amit két vászonfal szegélyezett, mögötte voltak a szélek, amiket a falról világítottak meg. A vásznon kirajzolódtak a székek csodás formái. A pincében japán katagami technikával készült textilek, üveg és kerámiatárgyak, valamint bútorok voltak. Külön érdekesség volt a museum shop. Itt kinéztem magamnak 3 könyvet, ami hamarosan az otthoni polcomon is megtalálható lesz! Témájukkal nem árulok el titkot: üveg és ékszer!
A legjobban azonban nem ez tetszett. Találtunk egy ceruzát, aminek a hátán ez állt. „Az amerikaiak az első űrutazás során rájöttek, hogy a golyóstoll, a benne lévő tintát súlytalan állapota miatt, nem működik az űrben. $1.000.000-t költöttek egy űrben használható toll kifejlesztésére. Az oroszok ceruzát használtak!”

El kel meséljem, hogy mióta New York-ban jártam, azóta van egy szokásom, jegyzetelek a múzeumokban. No nem mindent, csak egy nevet, egy kép címét, egy jó könyvet a muzeup shop-ban. Ilyeneket szoktam felírni. Ma reggel rájöttem, hogy nem hoztam, kicsi zsebben elférő füzetet, mert az jó a múzeumi jegyzeteléshez. Így megvettem életem első Moleskine füzetét. Ennek a füzetnek múltja van, részletek itt!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Művészet, Design, Bécs és Ősz – 1. rész

Ma útjára indítom 4 részes sorozatomat, ami a bécsi nyaralásunkról, jobban mondva őszölésünkről szól. A cím 4 szó, a nyaralás 4 nap, melynek mindegyike egy posztban fog tömörülni. Igen, tömörülni. Naívan azt hittem, hogy Bécsre elég 4 nap, de nem. Tulajdonképpen mikor összeraktam a művészetekre, elsősorban iparművészetre kihegyezett programot, akkor jöttem rá, hogy a legfontosabb dolgok talán egy részét, ha nem tudjuk nézni. No meg egy kicsit feltérképezzük a terepet, mert Bécs nem a világ vége és egy jó kiállításért, akár egy napra is érdemes eljönni!

1. nap
Ez a nap, rohanósan kezdődött, mivel a gyerekek egy részét csak ekkortól tudták a nagyszülők vállalni. Ennek eredményeképpen az egyetlen kabátomat sikerült a szüleimnél hagyni. A szállásunk a Maiahilferstrasse végén a Westbahnhof mellett volt egy kis, a célnak tökéletesen megfelelő, hotelben volt. Kipakolás után leállítottuk az autót egy parkolóházban és rohamléptekben (mert ugye nem volt kabátom) elindultunk a Mariahilferstrasse felé. Így a nap, a tervezettel ellentétben vásárlással kezdődött, de viszonylag gyorsan elintéztük. A Maiahilferstrasse másik vége viszont a helyiek által MQ-nak nevezett MuseumQuartirer, ami egy 60.000m2 múzeum komplexum. Miután eligazítást kaptunk a Bécs kártya, valamint a szimpla, kombinált és egyéb belépőjegyek világában, a Bécs kártya és az Architektur Centrum mellett döntöttünk első körben.

Az első kiállítás az a_schau, az osztrák építészet története volt. Bécs építészete egy tőről fakad Budapestével. A múlt század elején, mind a bécsi, budapesti és a párizsi városvezetők rájöttek, hogy egy élhető város érdekében városrendezési tervet kell készíteni és azt kivitelezni. Ekkor Alakultak ki a mai kör és sugárutak, amiben Párizs és Budapest nagy hasonlóságot mutat. Ezek után tovább mentünk a vörös korszakba, ami 1919-34-ig tartott (a mázlisták). Itt a stílusjegyek erős hasonlóságot mutattak a magyar korabeli épületekkel. Késő viszont óriási eltérés van, valahol éreztem, hogy a kommunizmus menni lehetőséget, értem itt mind alkotói, mind technikai értelemben vett el tőlünk. A 60-as, 70-es években mi már csak a lakótelepekre koncentráltunk, míg itt élt az építőművészet. A kiállításnak külön érdekessége volt, hogy oldalt kis beugrókban a kor lakás viszonyait boncolgatták, hogy a laikusok a saját nyelvükre lebontva, jobban megértsék az egészet. Ez a kiállítás jó volt, de a lényeg ezután jön.

A múzeum másik kiállítása, „Az építészet a fejben kezdődik” valami fergeteges volt. 20 építész irodát vizsgáltak több mint 2 évig, hogy ki hogyan alkot koncepció szinten. Rettentően tanulságos és hétborzongató volt a kiállítás. Belénk a BME-n belesulykolták, hogy milyen rendszerben kell alkotni. Itt pedig különböző és eltérő módszereket láttunk. Most jöttem rá, hogy a modellnek nem a dokumentáció részeként, hanem az alkotás eszközeként kel működnie, hiszen az arányokkal itt lehet a legjobban szembesülni. Soha nem tudtam, hogy a legnagyobb építészek nagy része 6B-s ceruzával kezdi a skiccelést és van, aki egyáltalán nem skiccel. Van, aki legóból épít koncepció szinten, van aki a terepen alkot és van, akit inspirálnak az orchideák és a műteremben felfüggesztett sonkából a tervezési folyamat során. Ezt minden építésznek látni kell. Különösen ajánlom a BME Építész karán tervezést oktató tanárnak, nekik KÖTELEZÖ. Még egy érdelesség amíg a terem falain ezeket a fantasztikus munkamódszereket láttuk a terem közepén építész eszköztörténeti kiállítást láthattunk, a fehér köpenytől a magyar ArchiCAD legújabb verziójáig. Ez nekem azért volt megdöbbentő, mert a saját, még az egyetemen használt, eszközeimet is ott láttam, olyat is, amit 98-ban vettem amerikában és szinte csak nekem volt olyan az egyetemen. Lehet, hogy öreg vagyok?

Ezek után egy kis sétával, metrózással és egy fantasztikus sushival zártuk a napot! Íme egy kép az étterem arculatából:

Ezt most a hotelből töltöttem fel, több kép később jön!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!