Így legyen nyugis az iskolaév!

Az iskolaév kezdése minden szülő számára egy rémálom, de nem szükségszerű, hogy az egész év az legyen. Évek óta küzdök ezzel az érzéssel, és minden évben módosítok egy kicsit a rendszeren, hogy az élhetőbb legyen. Bár a módszereim még messze nem tökéletesek, most elárulom, hogyan csinálom!

Előkészületek

Néhány éve még több hetes mataroni futással ért fel az iskolára való felkészülés.  Igaz, akkoriban három iskolás gyermekem volt, idén kettő kezdi meg a tanévet. Ez önmagában egy egyszerűbb helyzet, azonban ennek ellenére is fontos, hogy racionálisan és jól szervezetten felkészüljünk erre az időszakra.

Amit lehet előre!  – ez az egyik mottóm. Nyáron, mikor a nyaralóba kellett egy szekrény foggantyú, bementünk érte az IKEÁ-ba. Ahol ugye mint minden rendes háziasszony körülnéztem, hiszen ott mindig akad valami kedvemre való. A papír osztályon csodás csomagolópapírokat találtunk vignettával. Annak ellenére, hogy éppen nyaralni indultunk azonnal megvettük őket, megspórolva egy újabb utat az áruházba. Ugyanígy tettem, mikor tavaly nyaralás alatt láttunk meg egy remek őszi cipőt az egyik gyermeknek. Megvettük és már rövidebb lett a augusztus végi bevásárlólista.

IMG_4631

 

Idén mindkét iskolásom felsős és a múlt héten ők maguk írták össze a bevásárló listát, amit én csak átnéztem, kiegészítettem. (Magához a listához szerencsére kaptunk segítséget az iskolától, tehát nem kútfőből kellett megoldani a kérdést.) Van nekem itthon egy iskola-dobozom, amiben mindig tartok a fogyóeszközből, illetve az előző évi maradékokból. Ez a doboz azért van, hogy amikor indulás előtt 20 perccel kiderül, hogy kifogyott, elveszett vagy éppen mára be kell vinni, akkor legyen itthon stiftes ragasztó, vonalzó, körzőcsavar, tollbetét, no meg pót füzet. Azért amikor elkészül a lista mindig átnézem ezt a dobozt és ami felhasználható azt fel is használjuk. A vásárlási alapelv, hogy 1-2 szép és drága füzetet választhatnak, azonban a többi a legegyszerűbb füzet, amit házilag bekötünk (az alsósnak én, a felsős magának). A füzeteknél így egyszerűsítek, azonban az eszközöknél pont azt tartom egyszerűbbnek, az ellenkezője az ésszerű. Ragasztóból, ceruzákból és ollóból azonban mindig jó minőségűt veszek, hiszen nincs rosszabb, mint rossz alapanyagokkal dolgozni!

Ennyit az előkészületekről, ami rázós téma, de csak rövid ideig tart így kibírható. Ennél sokkal fontosabb, hogyan vannak megszervezve a tanév hétköznapjai, hogy élhetőek legyenek az egész család számára.

IMG_4630

Programok a tanévben

Évek óta, meglepően tapasztalom, hogy egyes szülők úgy megtöltik a gyerekek délutánjait programokkal és különórával, hogy a naptárjuk egy multiban dolgozó felsővezetőjével vetekszik, mondván, hogy milyen előnyre tesz szert, ha már óvodában is tanul angolt,no meg Ő választotta ezeket és annyira szereti csinálni. Később persze a gyerek beteges lesz, meg utálni fog tanulni, mert arra csak este 6-7 után jut ideje!

Én ennek a szöges ellentettjét csináltam már az első gyerekemnél is, sokszor dacolva a családi ellenszéllel, mert ugye, aki nem járatja a gyerekét heti 5-6 programra ma már nem is tekinthető jó szülőnek.

Mindezt tetézi, hogy tenisz-, akrobatikus rock-and-roll, kerámia-, úszás- és zenetanárok elárasztják szeptemberben az iskolákat és komoly marketing kampányt folytatnak a gyermekeink kegyeinek elnyeréséért. Teszik mindezt szünetekben és osztályfőnöli órákon, ahelyett, hogy velem szülővel, mint törvényes képviselővel tárgyalnának szülői értekezleten. A gyermek pedig lelkesen jön haza, mert ugye neki kipihenten szeptemberben mindenhez van kedve és a barátnő/haver is fog járni… Én meg a füzetbekötési maraton után, kimerülten harcba szállok az elveimért, bár a vereségem előre borítékolható. Győznek a külön tanárok és meg fizetek egész évben. (Azért jó esetben sikerül valamiféle kompromisszumos megoldást kialkudni, ahol mindkét fél enged.)

Az elveim

Egy elsős gyereknek szerintem a legfontosabb iskolai feladata írni, olvasni és számolni megtanulni. Elvárom tőle, hogy bepakolja a táskáját és figyeljen a dolgaira. Mindezek mellet pedig legyen sokat itthon is az udvaron, játsszon és biciklizzen.

IMG_4632

Elsőben, éppen ezért, SEMMILYEN különórát nem engedek meg! Második osztálytól valamiféle sport vagy szakkör jöhet, de maximum összesen heti 1-2 alkalom és csak olyan, ami az iskolában van. Ma már a legtöbb iskolában elég széles választék van!

Felsőben már egy kicsit nagyobbak a gyerekek igényei, de az enyém is. Ekkortól írják össze maguk a felszerelés listájukat és kötik be a füzeteiket. Cserében több vagy éppen különlegesebb különórákra járhatnak, hiszen van, akinek már ilyenkor kezd kialakulni az érdeklődési köre.

Amit azonban elvárok, mivel nem vagyok főállású sofőr, hogy maguk menjenek el a különórára, ha az nem az iskolában van és én csak egy utat, a hazafelé vezetőt intézem. Ezzel már azt is bebiztosítottam, hogy nem lesz este 6 után semmilyen program, hanem a család együtt van vagy éppen a kamasz a szobájába elvonulva mereng el az életének és felnőtté válásának nagy kérdésein.

Lehet, hogy sokan azt gondolják, hogy túlságosan kemény vagyok és a magam érdekeit nézem, azonban én nem így gondolom. A szülői oldalt, azaz a magam oldalát tekintve fontosnak tartom, hogy ne egy megfáradt kiszolgáló személyzet legyek, ugyanis egy kimerült anya a családban biztos hogy nem a jó-lét forrása! A gyerekek oldaláról pedig hiszem, hogy alsós korban a megfelelő mennyiségű játékidő és felsősen pedig az önálló ügyintézés és közlekedés a gyerekeimnek előnyére fog válni. A legnagyobbon már erősen látszik ennek a nevelésnek a hatása. ;-)

Néhány nap és itt a szeptember, elkezdődik a tanév és csak rajtad szülőn múlik, hogy ezt az évet hogyan szervezed meg. Mit engedsz meg a gyerekednek és mennyire figyelsz oda önmagadra. Itt a lehetőség változni és változtatni, mindenkinek a saját igénye szerint!

Nektek mi a véleményetek? Ti hogyan szerveziktek a tanév délutánjait?

 

 

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Szerintem a Kincsem!

A fiamnak van egy álma! 12 éves kora óta ezért küzd, ha kell szembeszáll velünk vagy éppen otthagyja az iskolát, hogy zsoké lehessen. A mi családunkban ezért Kincsem, Imperial vagy éppen Overdose ismerősen cseng és olyakor beszélgetések tárgya. Egykori lovak, akik a magyar lósport fénypontjai és a mai lovak akikek a szagát olyakor a lakásban is érzem. Pontosan ezért vártam ezt a filmet. Kíváncsi voltam Kincsemre, a történetére, mert csak náhány dolgot tudtam róla: a macskáját, meg, hogy veretlen volt!

Kincsem

Én hétvégén néztem meg a nagy lányommal és azóta is a hatása alatt vagyok! Nem vagyok egy rendszeres mozi látogató és itt ezen a blogon sem írtam még soha filmről. Azonban ez most teljesen megfogott! Végre egy profi magyar film!

Bár Kincsem történetéről nem sok újat tudtam meg, hisz a film nagy része fikció. Igaz, a végére ezt egy cseppet sem bántam, így is egy remek filmélményt kaptam, egy fordulatos, izgalmas magyar filmben!

Kincsem

Nagy Ervin nem csak a megjelenésével, de a játékával is elvarázsolt. Gyabronka nekem mindig a gyerekkorom matinéműsorait juttatja eszembe, azonban itt egy teljesen másik oldalát mutatta meg. Petrik Andreát eddig nem ismertem. Végtelenül különleges karaktert játszott,a felvágott nyelvű modern nőt, aki mindig tudja mit akar és ezért ki is képes állni! Nekem nagyon tetszett az alakítása.

A korabeli ruhák, melyeket Bárdosi Ibolya jelmeztervező kissé steampunkosra vett, fantasztikusan illeszkedtek a karakterekhez és tökéletesen erősítette őket a szerepükben.

Kincsem

Külön fűszer ebben a filmben a főszereplő napszemüvege vagy éppen a báli modern nyitótánc. Humoros csavar volt az aktuálpolitikai félmondatban, még akkor is, ha ma már nem is annyira aktuális és a közösségi médiát idéző momentumokban. Mindezek lehelet finoman voltak a filmbe komponálva. Pontosan ettől nem egy átlagos, szinte már sablonos kosztümös film, ami kissé avítt, kissé megfakult, hanem egy izzig-vérig modern, mai produkció!

Kincsem

Lóversenyre járni végtelenül izgalmas! Van benne egyfajta feszültség, felfokozott állapot. (Igaz én nem a tét miatt, hanem a fiam miatt izgulok.) Ezeket a pattanásig feszült pillanatokat a film tökéletesen dokumentálta és tárta a nézők elé. Én meg talán megértettem néhány dolgot a lovasokról és az Ő ló iránti elkötelezettségükről, a vesztetni nem tudásukról…

Kincsem

Ugyanis  film legérdekesebb része a főszereplő karaktere volt. A sármos, de ugyanakkor konok, a céljai mellett a végsőkig kitartó és azt elérő Blaskovich, aki addig küzd, míg el nem eléri a célját, ugyanúgy, mint Kincsem a lóversenypályán. Sok közös vonása van a fiammal. Mindent egy lapra tesz föl és az nem más mint a ló!

Kincsem

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Nyílt levél Pedagógusoknak, avagy adjátok vissza a Karácsonyomat!

Kedves Pedagógusok!

Először is szeretném leszögezni, hogy tisztellek Benneteket és a munkátokat. Hihetetlen erőfeszítés lehet nap, mint nap 25-30 kajla, zsizsegő gyerekkel foglalkozni. Tanítani és nevelni őket a tanterv keretein belül és azon túl. Programokat szervezni, versenyekre vinni őket és közösséget kovácsolni belőlük. Le a kalappal előttetek! Köszönjük a rengeteg műsort, a közös színházlátogatást és kirándulásokat, az adventi koncert meghittségét, és azt is, hogy az elesettebb gyerekekre is gondoltok és cipősdoboz akcióban is aktívan részt vesztek. Ezekért óriási köszönet és hála illet Benneteket! Jó tudni, hogy gyermekeink jó kezekben vannak, gondos, jó érzésű emberek tanítják őket!

Bevallom én magam erre nem lennék képes!

karacsony-fekete1-sm

Nézzük meg azonban az érem másik oldalát, engedjétek meg, hogy, mint Édesanya elmondjam én hogy érzem magam most és minden Adventben!

Egy mai magyar gyerek akár 4-5 helyen is “húz”, egy másik gyereket, akit meglep. Régebben, csak a karácsonyi ünnepségen, újabban már egész adventben gondol rá, segít neki. Azonban egy 10 éves gyerek, nem az osztálytársa ceruzáit fogja kihegyezni, hanem a szülőket nyúzza, hogy napi szinten vigyünk valami édességet, hiszen maga is annak örül és még csak tanulgatja az igazi értékeket. A kamaszoknál már jobb a helyzet, ők kezdik érezni a lényeget és díjaznak egy szép idézetet is! (Na jó, csak a lányok!) Mi szülők mindeközben próbáljuk legyártani és/vagy beszerezni, a sokszor nem túl értelmes karácsonyi ajándékot a gyermekeink társainak. Négy gyerekkel mindezekre kb. annyit költünk, mint magára a karácsonyi ünnepi menüre, ha nem többet!

A karácsonyi vásárok ismét egy többlet feladatot adnak nekünk, szülőknek. Értjük, hogy ezekre a vásárokra való felkészülésnek és kézműves termékek gyártásának pontosan az a célja, hogy a szülő és gyerek együtt alkosson és közösen beszélgetve töltse el az időt.  Higgyétek el, hogy ezt magunktól is megtesszük, intézményi nyomás nélkül! Én nem azt szeretném megtanítani a lányaimnak, hogy hogyan készítsenek termékeket egy karácsonyi kézműves vásárra, hanem sokkal inkább azt, hogy hogyan kell itthon “karácsonyt csinálni” a család számára.

Azt, hogy együtt sütünk a családnak és nem eladásra!

Azt, hogy együtt kézműveskedünk a Nagyszülőknek ajándékba és nem eladásra.

Mindenki panaszkodik a karácsony merchandializálásra és mégis jó alaposan bele is neveljük ezt is ezekkel a vásárokkal gyermekeinkbe. Az én gyerekeimnek alig marad ideje és energiája a Nagyszülőknek egy-egy szép rajzot készíteni!

Kinek jó ez?

karacsonyi-csomagolas03

Mindemellett ott van a rengeteg végtelenül igényes karácsonyi program! Hangverseny, heti próbákkal, fuvolás karácsony, óvodás betlehemezés, hajnali roráték és rock-and roll Mikulás kupa, színházlátogatás, csak, hogy néhányat említsek a teljes repertoárból. Egytől-egyig remek programok! Azonban ezek is az egymásra figyeléstől, a közös családi készülődéstől vonják el a figyelmet, no meg az időt és az energiát!

Tegnap a 10 éves lányom este 1/2 7-kor elaludt ruhában az ágyon. Reggel kelt fel! Pedig még alig múlt el Mikulás napja. Hol van még a karácsony?

Melyik?

… a kérdés jogos!

Itthon a gyerekeink a sokadik karácsonyt éleik meg. Már-már belefáradva. Ahhoz, hogy meg legyen az ünnep varázsa, a karácsony misztériuma már nagyot kell “dobni”, hiszen a gyereke az előző hetekben már annyi karácsonyt élt át és meg, hogy kezd immúnissá válni rá. Nem a még nagyobb karácsonyfával és még több ajándékkal szeretnénk áttörni a gyermekeink eddigre megemelkedett ingerküszöbét és überelni a megannyi karácsonyt, hanem az együttlét örömével. De nem megy! Mert a gyerekek ilyenkorra fáradtak és kimerültek!

karacsonyfadisz-reszlet03

Mindeközben mi szülők rohanunk. Ez egyik-programról a másikra! Kettő közé beillesztve a bevásárlást. A karácsonyi koncertet végigálljuk és a tömegében, karunkon a kisebb gyerekkel, lábujjhegyen próbálunk integetni, hogy a színpadon éneklő gyerek lássa, ne csak érezze, hogy itt vagyunk, figyeljük és büszkék vagyunk rá! Otthon, amíg a gyerek gyártja a vásári portékát a konyhában összedobunk egy gyors linzert, mert süti is kell az osztálykarácsonyra, de azért jó ha celofán zacsiba csomagolva is van egy tepsivel a vásárba. Hol van még az itthoni karácsonyi aprósüti!

Közben a Nagymama megkéri, hogy az Ő ajándékát is intézzük ha lehet. Vaníliarudat vagy kandírozott narancshéjat tuti, hogy csak a harmadik közértben kapunk, mert “most mindenki ezt viszi”. Persze ott van még a porszívózás, hogy a függönymosást ne is említsem! Kész csoda, hogy még vannak olyan anyukák, akik a fáradtságtól nem sírják el magukat Szenteste, mikor a család körbeállja a karácsonyfát! Úgy érzem, hogy mi vagyunk a modern Máriák, hogy a karácsony velejénél maradjak! … de Neki legalább volt értelme, azonban nekünk pontosan a lényeg veszik ki az egész karácsonyi történetből!

Kedves Pedagógusok!

Kérlek Benneteket, adjátok vissza a családi Karácsonyokat! Engedjétek meg, hogy az ünnep ismét elsősorban családi ünnep lehessen az együttlét örömével, mert a gyermekeink igazából ettől fognak fejlődni!

Ez a legtöbb, amit közösen tehetünk a gyerekeinkért!

UI: Kedves Szülők, ha egyetértetek a levél tartalmával, kérlek osszátok meg, terjesszétek, hogy minél több Pedagógushoz eljusson!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Hello Szeptember!

Az elmúlt 24 óra számomra érzelmileg igen intenzív volt, ezekkel szeretném köszönteni a szeptembert itt a blogon. Ebben a 24 órában három évnyitóra voltam hivatalos, de csak egyre mentem el. Miért? … és mit kaptam ott? Ezzel kapcsolatos érzéseimet szeretném megosztani veletek.

hello_szeptember2016 szepmtember, iskolakezdés, évnyitó

ÉVNYITÓ 1. – Erre az évnyitóra nem voltam hivatalos, hiszen egy kamasz gyerek nem feltétlen szeretné, hogy az anyukával együtt menjen bárhova és ezt “megfelelő” módon a tudtomra is adja. Egy idő után már fel sem merül a lehetősége az ilyen jellegű közös programnak. A konfliktusok elkerülése végett ezen az évnyitón való részvételem még kérdés formájában sem manifesztálódott. A haverokkal ment!

ÉVNYITÓ 2. – Erre az évnyitóra mehettem volna, de nem tettem. Ez egy olyan évnyitó, amit 7 éves koromtól számos alkalommal meghallgattam: köszöntenek mindenkit, elmesélik a nyári fejlesztéseket, melyekkel épült és szépült az iskola és bíznak benne, hogy a nagyot nőtt gyermekek örömmel kezdik az évet. Egy megszokott évnyitó!

ÉVNYITÓ 3. – Ezt nem hagytam ki! Tudtam, éreztem, hogy ez más lesz, mint a többi. Már a kezdetek is remek alapokat teremtettek. A gyerekek örömmel mentek az iskola épületeibe. Nem csak a barátaikat, hanem a nevelőiket is puszival, öleléssel köszöntötték! Az évnyitó előtt helyére került több száz szék az udvaron, melyeket egyesével letöröltek. Nem volt rohanás, kapkodás, mindenki tudta és tette a dolgát. Leülhettek a gyerekek és a szülők is. Külön gesztusként, minden évben nagyra értékelem a tálca poharat és a kancsó vizet, ami a szülőknek ki van készítve az évnyitóra. Van, hogy a védőnő még körbe és kínálja a szülőknek a vizet, majd két kör között elmossa a poharakat! A gyerekek kis üveges vizet kapnak.

Persze ezek mind eltörpültek az igazgatói beszédhez képest! Ez volt legjobb igazgatói beszéd, amit valaha hallottam. Egyetlen gondolatsort szeretnék kiemelni belőle. Az igazgató arra buzdította a gyerekeket, hogy legyenek ÁLMAIK. Persze az álmokkal még nem elég, ezért legyenek CÉLJAIK is. Azonban, hogy ezeket elérjék ERŐFESZÍTÉSEK-re lesz szükség. Az iskola célja az, hogy egy év múlva, mindenki elmondhassa, hogy ÖNMAGÁHOZ KÉPEST lelkiekben és szellemiekben fejődött, közelebb került a céljaihoz és boldog ember. A célok elérésében pedig együtt segít az iskola, tanárokkal és minden alkalmazottal, valamint mi szülők. EGYÜTT! Nekem ez nagyon bejött és tudom, tapasztalom, hogy a gyerekeket szeretettel, gondolkodásra, célok és tervek készítésre inspirálják. Nem csak az igazgatói beszédben, hanem egy sima szerda délután is. Ahogy a beszédben is elhangzott, ezek a gyerekek nem átlagos felnőttek lesznek. Bennük van jövő! A gondolatok olyan inspirálóak voltak, hogy nekem Steve Jobs stanfordi ballagási beszéde jutott eszembe. Szerintem kb. 1000-en vagy annál is többen voltunk ott az udvaron. A beszéd végén, a közel egy perces csendben vágni lehetett a levegőt. Nem volt mocorgás, sem gyerek, sem felnőtt sem pisszent. Mindenki gondolkodott! Ez a beszéd mindenkit megérintett, gyereket, szülőt, tanárt egyaránt. Végtelenül hálás vagyok érte, hogy az egyik gyerekem egy ilyen fantasztikus szellemiségű iskolába járhat! Tökéletes évnyitót választottam magamnak! Itt nem csak “leadtam” a gyereket, hanem én is egy nagy adag útravalót kaptam! Köszönöm!

Most úgy érzem nálunk minden gyerek a helyén van! Ezalatt nem azt kell érteni, hogy végre elkezdődött az iskola és nyugodtan tudok dolgozni (persze az is jó!), hanem azt, hogy amelyik gyerekemnek (értsd: nagyobbak) választási lehetősége van, választott és boldog ott ahol van, a céljai felé halad még akkor is, ha mi szülők nem pontosan ezt az utat képzeltük volna Neki! De nekik van céljuk, tervük és tesznek érte! Annyira jó látni!

Mindenki a helyén van! Éljen a szeptember!

Az iskolák nevét a nagyobb gyerekeim kifejezett kérésére, felnőtt szóhasználattal személyiségi jogaikra tekintettel, nem teszem közzé!

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!

Most jó magyarnak lenni!

Mindig is büszkén vállaltam, hogy magyar vagyok, ennek az összes előnyével és keresztjével együtt! A dolog, talán akkor erősödött meg bennem, amikor 14 évesen, 1990-ben, pontosan a rendszerváltás idején egy fél évet az Egyesült Államokban éltem. Ott, akkor a külföldi magyar cserkészek közt, New York állam közepén felemelő volt énekelni a magyar Himnuszt!

Persze, ott voltam július 4.-én is, amikor mindenki nemzeti színekben, zászlókkal ünnepelt az ország nemzeti ünnepén. Én azonban akkor nem tudtam volna elképzelni, hogy valaha is piros-fehér-zöldbe öltözzek. Nálunk magyaroknál ez valahogy nem volt sose szokás és nekem azóta a július 4.-e óta nem is jutott az eszembe!

ezust-arany-rozsaarany-cosmo-570

Azóta eltelt 26 év! Éltem az én kis magyar hétköznapjaimat. Végigmentem a felsőoktatás útvesztőin, dolgoztam, majd gyerekeket szültem, aztán dolgoztam és gyerekeket szültem. Azóta élem az életemet, olyan igazi magyar módra. Utalok havonta sok különböző számlára a NAV-nak, kivárom a sorom a rendelőintézetben és van olyan gyerekem, aki részese a magyar oktatási rendszer mindennapjainak. Én, meg ha Budapesten járok, a metró mozgólépcsőjén figyelem a szembe utazók megfáradt, mosolytalan és reményvesztett arcát.

Azonban idén valami megváltozott!

Az év elején nyertünk egy Oscart, de sajnos ez a siker is megosztotta cseppnyi országunkat.

Ezek után következett a Bocouse d’Or-on való szereplésünk, ami ismét elsőséget hozott és az Oscarhoz hasonlóan ismét megosztott embereket, ezúttal a gasztronómiában.

Azonban, most itt a foci EB, amit mindenki együtt néz. Mindenki piros-fehér-zöldbe vagy éppen a magyar csapat mezeibe öltözve igyekszik a nagy meccsnéző pontokra. Az udvaron a kisfiúk már nem Ronaldo nevét kiabálják focizás közben, hanem mindenki Dzsudzsák, Gera és Böde szeretne lenni. Néhány naponta jönnek a sikerek és az emberek EGYÜTT örülnek, ünnepelnek otthon és a Körúton is! Most az egyszer nincs ellentábor és ez annyira jó!

drukkertrend

Mint az elején mondtam, soha nem gondoltam, hogy én valaha meccset fogok nézni és nemzeti színekbe fogok öltözni, de mostanában majdnem minden nap a piros-fehér-zöld rozéarany patrióta gyűrűmet veszem fel. Még hétköznapokon is ez van rajtam! Tegnap pedig elhatároztam, hogy muszáj vennem egy zöld szoknyát, a fehér pólóm és piros kardigánom mellé!

Most jó magyarnak lenni! Nagyon jó!

UI: Ha a női szurkolói outfitekről vagy más szuper trendi, piros-fehér-zöld dologról posztoltok az Instagramon, kérlek használjátok a #drukkertrend hashtaget!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Megtaláltad, amit kerestél? Tetszett, amit olvastál? A Google +1 gomb megnyomásával barátaidnak, ismerőseidnek is jelezni tudod, hogy meg voltál elégedve ennek az oldalnak a tartalmával. Kérjük, használd bátran ezt a lehetőséget és ajánld az oldalt a Google keresőben: kattints az ikonra!