Olvasom, hogy a színterápia nem csak a kedélyállapotunkat javítja, de kedvező hatással van az egészségre és a gondolkodásunkra is. Az okosok szerint már az ókori Egyiptomban és Kínában is alkalmazták a színeket a gyógyításban, egyfajta alternatív medicinaként. A színterápia hívei azt mondják, hogy a piros például a testet és a lelket stimulálja, a sárgának a tisztításban lehet szerepe, a kék pedig a fájdalomcsillapításban segíthet.
Hogy így van-e vagy sem, azt nem tudom, mindenesetre az biztos, hogy ennél a mostani téli szürkeségnél minden csak jobb lehet. Éppen ezért egy sajátos színterápiára hívlak benneteket. A „gyógyító mester” nem végzett orvosi egyetemet, sőt, valószínűleg soha nem is tört ilyen babérokra. A neve Hincz Gyula festő és grafikus, és a napokban lesz 24 éve, hogy már nincs közöttünk.
A neve talán elsőre nem mindenkinek cseng ismerősen, de ha azt mondom, hogy Weöres Sándor Bóbitája és Zimzizimje a Hincz-féle illusztrációk nélkül nem lenne az, ami, valószínűleg mindenki tudja, hogy mire, kire gondolok.
Hincz Gyula 1904-ben született Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán egyebek között Vaszary János tanítványa volt. (Hincz későbbi tanítványa pedig Reich Károly, az ő gyerekkönyv-illusztrációit sem kell nagyon bemutatni.) Széles körben talán leginkább a grafikái ismertek, de készített szobrokat, üvegmozaikot, kerámiát, gobelint is. Ha valaki a maga teljességében akarja látni ezeket az alkotásokat, akkor érdemes ellátogatnia például a budapesti műszaki egyetemre vagy a SOTE Nagyvárad téri épületébe, ahol üvegmozaikjai, -ablakai a mai napig megtekinthetők.
A művészetekhez nálam jobban konyítók azt mondják, művészetére mások mellett Picasso volt nagy hatással, de inspirálólag hatottak rá távol-keleti vagy éppen erdélyi útjai. Nosztalgikus álomvilág, kaleidoszkopikusan kavargás, már-már kozmikus látomások, és persze színek-színek minden mennyiségben, ezek jellemzik Hincz Gyula képeit.
Ha ebben a nagy szürke januárban kívánhatnék most valamit, akkor azt javasolnám: nézegessetek sok-sok Hincz-képet, és ha tehetitek, öltözzetek színesbe, még az sem baj, ha a testet nem is, csak a lelket gyógyítja, a kedvünket javítja egy kicsit!
BCili mondta
éppen ma délelőtt került a kezünkbe a Bóbita, nálunk úgy látszik ösztönös a színterápia :)
sunflower mondta
Egy általános iskolai „alkotás”-om jut eszembe a színekről, egy kakast festettem. Emlékszem a sok színre, amit alkalmaztam: a piros,a sárga,a zöld és a kék különböző árnyalatai. Talán éppen ezért őrzöm, a színessége miatt. :)
pasztohy panka mondta
Ez a murália gyönyörű!!!
pasztohy panka mondta
Bár a Bóbitától rettegtem gyerek koromban….most már tetszik az is, bár öröltem mikor én is újra illusztrálhattam, én teljesen máshogy ábrázoltam.Ha érdekel, majd megmutatom:)