Lengyel Zsuzsi, táskatervező munkáit már jó ideje figyelemmel követem. Zsuzsi textil táskák varrásával kezdett kitűnni, majd az utóbbi időben a textilt bőrre cserélte. Zsuzsi táskáiban az a legérdekesebb, hogy formailag egyszerűek, de mindig van benne egy „csavar” ami érdekessé, különlegessé teszi a munkáit. Az én kedvencem itt az első fotón látható piros pink darab! A mai nap róla szól az „Ők 10-en. Nők és teremtők.” sorozatban, ami a panyizsuzsi blog rendhagyó sorozata a Design Hét 2012 alkalmából! Zsuzsi táskáját itt tudjátok megnyerni, a műhelyéről szóló cikket pedig itt tudjátok elolvasni!
Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Még főiskolás koromban készítettem magamnak egy barna műszőrme táskát. Mindenki megcsodálta, pedig csak egy egyszerű A4-es szütyő volt, de 10-15 éve még nem volt annyira gyakori, hogy egy táska szőrből készüljön.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Végezettségemet tekintve számvitel szakos közgazdás vagyok. Ez ugyan elég messze áll a táska tervezéstől, de ha nagyon belegondolok, túlnyomórészt geometrikus befoglaló formákat használok, ez végülis a „reál” énemnek köszönhető.
A főiskola alatt elkezdtem a Budapesti Divatiskola hároméves divattervező képzését is, akkor még hobbiként. Később Vincze Orsival, akkori osztálytársammal megnyitottuk saját ruhaüzletünket, itt készültek első igazi, üzletpolcra szánt táskáim is, de ekkor még a ruháké volt a főszerep.
Aztán megszülettek kisfiaim, akik ma már 6 éves iskolás nagyfiúk. Ők állították fel az első igazi akadályokat! Tudtam, hogy az éjszakába nyúló szabás-varrást gyerekek mellett nem szeretném folytatni. Az akkori repertoárunkból a táska volt az, aminél a megrendelések, próbák hosszú folyamatát ki lehetett hagyni…és igazából az egyetlen, amire éppen emiatt akkor sosem maradt elég idő. Táskákat tervezni, szabásmintát készíteni, megvarrni tudtam otthon a gyerekek mellett is, míg kicsit voltak. Szépen lassan gyűltek a táskák, majd két évvel ezelőtt a karácsonyi WAMP-on debütáltak, nagy sikerrel. Innen már nem volt megállás…
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
Nincs mesterem, inkább mindig van valami új, ami inspirál.
Honnan inspirálódsz?
Gyalog jövök-megyek mindenhova. Figyelem az embereket, az épületeket, mindent, ami körülvesz. Színek, formák, anyagok. Ez inspirál.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Sokat rajzolok, mindig van nálam papír és ceruza. Sokszor a metrón, villamoson is előveszem, ha eszembe jut valami, egy kis részlet akár…
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Van egy kedvenc helyem, ahol a legtöbb alapanyagot beszerzem. Ez egy többlépcsős program nekem, nem vagyok az a típus, aki elmegy, leveszi a polcról, megveszi, hazaviszi.
Először mintákat gyűjtök, sok-sok bőrmintát. Ezután otthon előveszem a rajzaimat és órákon keresztül rakosgatom a beszerzett mintákat. Majd egy következő alkalommal visszamegyek, fejemben a kész tervekkel és akkor még mindig változatok…aztán előbb-utóbb meg is veszem a „hozzávalókat”…
Melyik a kevdenc eszközöd/szerszámod?
Ceruza és a radír, sehova nem indulok nélküle.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Anyagok, színek összeválogatása a legizgalmasabb része a táskakészítésnek. Folyton keresem a kontrasztokat, de igazán akkor van készen egy táska, ha a sok-sok kontraszt harmonikus egésszé áll össze. Ez nagyon szép kihívás!
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Ezt úgyis mondhatjuk, hogy alapfeltétel. Ha nem érzem egy táskánál, hogy kell nekem, akkor valami hiányzik belőle még. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden táskából megtartok egyet magamnak, de sok táskám van, minden fazont hordok, hiszen hordás közben derühet ki sok olyan dolog, ami tervezéskor nem jutott eszembe. Ezért is van az, hogy minden egyes típus folyamatosan változik.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Van két hatéves kisfiam és egy nagyon türelmes férjem. Ha nem dolgozom, velük vagyok. Jövős-menős család vagyunk, nem bírunk a fenekünkön ülni. Most hogy a gyerekek már nagyobbak, nyáron a kedvenc családi program a bringázás volt.
Horváth Gyöngyi mondta
Elképesztő,nagyon ügyes,és csodákat készít,nagyon szeretem a táskákat,egy ilyen csodát is szívesen fogadnák. :)