Lehoczky Léna, alilas Lenoushka munkáit először a neten láttam. Nem vagyok a romatikus, vidéki stílus rajongója, de Léna párnái azonban úgy ötvözik az orosz dácsák és a modern design elemeit, hogy azonnal beléjük szerettem. Aztán nyáron személyesen is összefutottam Lénával, aki maga is pont olyan tüneményes, mint a párnái. A mai nap róla szól a Ők 10-en. Nők és teremtők. sorozatban, ami a panyizsuzsi blog rendhagyó sorozata a Design Hét 2012 alkalmából! Lenoushka párnáját itt tudjátok megnyerni, a műhelyéről szóló cikket pedig itt tudjátok elolvasni !
Mi az amit életedben először készítettél, és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Gyerekként sok ruhát és pulóvert készítettem babáimnak. Emlékszem, már felnőttként pedig egyik szerelmemnek terveztem és készítettem el egy csodaszép patchwork-takarót. Tervezése és az alkotása is fantasztikus élmény volt, és a végeredmény még a mai szememmel nézve is professzionálisan sikerült.
Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
A lakberendezés iránti érdeklődés, a varrás, az alkotás szeretete gyerekkorom óta meghatározó része az életemnek. Orosz nagymamám kötni, anyukám varrni tanított meg. Emlékszem, amikor együtt gondolkodtunk színeken, anyagokon járva az üzleteket. Kiskoromban sokáig tervező szerettem volna lenni: a varrás/kötés mellett rengeteg tervet is rajzoltam.
Aztán a saját lakásaimba kezdtem tervezni, kivitelezni függönyöket és kiegészítőket. Akkor kezdtem lakberendezést tanulni, amikor otthon maradtam a gyerekeimmel, és elvégeztem egy angliai lakástextil-varró mesterképzést is. Furcsa, hogy a legnagyobb nehézségeket a fejemben kellett leküzdenem: önmagamat kellett meggyőzzem arról, hogy merjek a közgazdász munkáim után új útra lépni. Ez az új út lett a Lenoushka – az egyedi, magas minőségű lakástextília-márka, magyar-orosz gyökerekkel. Stúdiómban párnákat, függönyöket, ágytakarókat, díszeket készítek – saját kollekciókat fejlesztek magyar és orosz motívumokkal, és természetesen egyedi megrendeléseket is vállalok.
Van-e mestered? Ki Ő? Mesélj róla!
Mesterem, mentorom Mónika de Silva. Móni függönyelkötő/bojt-tervező Angliában (mdsdesigns.co.uk) , tőle tanultam a mesterfogásokat, például a míves kézi függönyhajtásokat. Sokat segít nekem abban, hogy milyen irányba fejlesszem saját magamat és a Lenoushkát.
Honnan inspirálódsz?
Egyszerre szakmai kötelességem és szenvedélyem is a trendek követése. Ihletet kedvenc tervezőimtől, mentoromtól, szakkönyvekből és a népművészetből merítek, de megérint bármi – egy-egy utazás, vers vagy zene.
Hogyan tervezel, alkotsz?
Sokszor csak be kell mennem egy textilboltba, meg kell simogassak pár anyagot, és már-már meg is születik az újabb kollekció a fejemben.
Emellett tudatosan is tervezek: végiggondolom, hogy kinek is szánom az adott kollekciót, és ennek megfelelően a Lenoushka kulcs-motívumait (galambocskám, tulipán, pipacs, erdő) különböző stílusokban jelenítem meg.
Tekintettel vagyok a nemzetközi design trendekre. A világ talán leghíresebb lakberendezője, Kelly Hoppen erre az évre a magyar motívumok térnyerését, meglepő, kontrasztos anyagkombinációkon való megjelenését prognosztizálta.
Az első kollekcióm (Vengerka) inkább a country, romantikus-népies stílus kedvelőinek szól. A legfrissebb kollekcióm, a Vengerka DISCO ugyanezeket a motívumokat egy egészen más rétegnek szánja: itt minden a modern, oroszos pompáról szól majd, némi iróniával vegyítve. Figyelembe veszem azt is, hogy hol van szükség a lakásban a textíliákra – és ennek mentén milyen termékekkel (függöny, ágytakaró) jelenjek meg.
Hogy választasz anyagot/színt/formát?
Az anyagokat a kiválasztott stílushoz rendelem hozzá. A Vengerka kollekció természetközeli, így itt a pamut játssza a főszerepet. Flitterekkel egy kis oroszos csillogást csempésztem be.
A disco-s kollekcióm alapja egy fekete nemes anyag (bársony, velúr, lakk vagy műbőr) – ehhez jön a csupa csillogó flitter és puha boa.
Melyik a kevdenc eszközöd/szerszámod?
A varrógépem.
Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
A tervezés, kísérletezgetés közben szabályosan flow élményem van. Ténylegesen érzem, ahogy áramlanak bennem az ötletek, ahogy ellepik a műhelyemet. Szeretem megrajzolni, lefesteni a bennem élő látványt. Szeretek a fejemben lévő gondolat vetületeként létrehozni egy-egy új tárgyat. Érdekes, hogy ezek a műalkotások a gyerekeim lesznek – és nem idegenednek el tőlem. Szeretem azt a pillanatot, amikor a sok “testvér” összeáll egy családdá.
Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Húú, hát sok gyerekem van – hogyan is tudnék közülük választani? Most a függönyeimbe vagyok szerelmes éppen – colour-blocking, míves kézi hajtások, Lenoushka-motívumos elkötők, rajtuk disco-pipaccsal, disco-tulipánnal.
Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Pár hete meghívtak egy vasárnap reggeli beszélgetős műsorba az M1-en. Persze elaludtam, a telefonom ébresztett fel: egy szegedi férfi telefonált, hogy éppen nézi a tévében a varázslatos párnáimat, és mennyire imádja az oroszokat. Meg is hívott minket családostul ebédre.
Alkotáson kívül mit csinálsz?
Az alkotásból sok harmonikus energiát merítek – így délután egy kiegyensúlyozott, ragyogó arcú anyukát látnak a gyerekeim. Kislányommal szoktunk együtt varrogatni, már alig várom a karácsonyt: végre odaadhatom neki az új varrógépét.
Férjemmel szinte minden héten elmegyünk színházba, koncertre, moziba. Legjobban pedig a kertészkedés kapcsol ki.
Vélemény, hozzászólás?