Egy hete kedden nehezen tudtam elaludni…
Este érkezett meg a panyizsuzsi padlás terveinek első változata. Azonnal kinyomtattam és rajzolni keztem. Noszalgikus érzés fogott el, hiszen már több mint 5 éve nem rajzoltam semmiféle építészeti tervrajzot.
Először csak egy rotring akadt a kezembe. Rádöbbentem, hogy már jó vastag puha váztatceruzáim sincsenek. Rotringgal pedig nem jó rajzolni, az szerkesztésre való, nem álmodozásra. Késővolt már, elővettem hát a gyerekek vastag Crayola filceit. Egy pinket és egy feketét. A feketével elkezdtem a falakat átrajzolni, ide-oda tologatni. Közben a fejemben próbáltam magam a térbe helyezni. Itt tető van felettem, ott gerenda, amott meg tér. Belmagasságok és ajtónyílások jelentek meg a képzeletemben. A kezem rajzolt, a szemem a teret vizualizálta, az agyam kattogott. Elkezdtem gondolatban berendezni a teret. Az első és legfontosabb dolog, egy óriási asztal, ahol akár hárman is tudunk dolgozni és rengeteg természetes fény éri. Kell egy üvegraktár is, ahol függőlegesen állnak a táblák és várják, hogy ékszerek készüljenek belőlük. Aztán ott vannak a kemencék, amiket nem lehet a fal mellé tolni, mert nagyon melegek. Ott van a mosogató is, ahol az üvegeket, eszközöket el lehet mosni. Jó sok polc, az ékszereknek, ahol az elkészült ékszerek várakoznak, hogy végleges helyre költözzenek. No meg kell egy íróasztal is, ahol ilyen és hasonló blogbejegyzéseket lehet írni.
Itt az ajtó, ott egy oszlop, az pedig csak válaszfal, arra a raktárpolcokat nem szerelhetem…
Egy hete szinte folyamatosan forró dróton vagyok Karolinával. A terv mindeközben alakult és formálódott a kezei alatt. Hamarosan megkapom a végleges terveket: köszi Hefi!
Íme néhány kép,amit a neten találtam és megfogott. Karolinával sokat gondolkoztunk, hogy a tető alatti alacsony területeket hogyan alakítsuk ki, különösen az ablak körül. Az egyik verzióban az íróasztalom lett volna ott, de akkor mindennek háttal lettem volna. Nem tetszett. Egyébként is, a lényeg és a fény nem az íróasztalon lesz, hanem a műhelyasztalon, ahol az ékszerek készülnek. Így a fal a képen látható módon fog elkészülni és síkban fog egészen az ablak aljáig szaladni. Ez olyan szép,mikor semmi nem töri meg a síkot.
Tolóajtó lesz ez már biztos. Sőt az is biztos, hogy ferde lesz. Az esztétikom és a tetősík találkozása szülte. Azonban nem hiszem, hogy nyert fábol fog készülni. Ez nem illik bele a szürke-fehér-pink enteriőrbe.
A tér készen van, de a tervezés még nem. Hamarosan jönnek a gépészeti kérdések, köztük a világítás, konnektorok és a szellőzés. Ez már messze nem lesz ilyen izgalmas, de nagyon fontos. Hiszen ha épp ott nincsen konnektor vagy éppen világítás ahol kellene, akkor az kényelmetlenné teszi a mindennapokat.
Vélemény, hozzászólás?