… mert örülni jó!

idezet

Mi magyarok szeretünk panaszkodni. Nagyon szeretünk panaszkodni. Sokszor az az érzésem van, hogy csak panaszkodni szeretünk! Szerintem mindez nagyon rossz hatással van ránk, de ez nem egy nagy felfedezés.

Olyan kicsi kellene ahhoz, hogy meglássuk a mindennapokban a szépet és tudjunk neki örülni. Én folyamatosan erre tréningezem magam. A személyi edzőm az instagram, amit  elsősorban arra használok, megörökítsem, dokumentáljam a mindennapokban a szépet.  Sokszor elmegyünk a szép dolgok mellett. Olyan könnyű rohanni, sietni és nem észrevenni a minket körülvevő apró csodákat. Mióta instagramozok, nyitott szemmel próbálok járni és felfigyelve ezekre a kis csodákra: egy szép levélre, egy épületrészletre vagy éppen a műhelyem valamely szegletére. NApközben figyelem keresem ezeket a szépségeket. Van amikor én is annyira rohanok, hogy csak délután jut eszembe a dolog, de legtöbbször estére már megvan 2-3 hétköznapi csoda! És ez jó, ennek lehet és tudok is örülni!

Te milyen hétköznapi csodát vettél észre legutóbb? Minek tudtál örülni?

idezet-2

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



9 hozzászólás van eddig

  1. 1. Tóthné Krisztina

    2015. október 21. @ 19:30

    Például ma végre kisütött a napocska, sokunk örömére!

  2. 2. Ország Anna

    2015. október 21. @ 20:50

    Este későn jöttem haza munkából, a fiam és a férjem vacsorával vártak :) Aztán közös mesenézés, nagy nevetésekkel :)

  3. 3. Lily

    2015. október 22. @ 11:11

    Tegnap este fogorvostól jövet gyalog mentem a vonathoz. Megálltam a Margit hídom pár percre és csodáltam a látványt, a kivilágított várost, a tétován hömpölygő folyót, a rakparton soroló autókat… Ki is tettem instagramra én is. Nekem is fent van ott sok élményem. Ma az irodából az ablak előtti hatalmas nyárfa leveleinek rezgéseit néztem a szellőben. Vártam hátha elcsípek egyet, amelyik most engedi el az ágat és lehull. De még nem. :)Kisütött a nap, bár a reggeli ködöt is szerettem. (–.–)

  4. 4. panyizsuzsi

    2015. október 22. @ 11:36

    Krisztina, Anna Lily! Annyira jókat írtok! Az én napomat is bearanyoztátok!

  5. 5. Eszter

    2015. október 22. @ 21:03

    Pár napja éppen fordultam rá a garázskapura a kocsival. Szinte mindig megvárom, hogy kinyíljon teljesen és csak utána kezdek fordulni, hogy egyből mehessek is befelé. De most még nem nyílt ki teljesen, így meg kellett állnom… És persze nem véletlen, mert így a reflektor fényében megláttam, hogy egy csiga kúszik át a behajtón… Kiszálltam, feltettem a fűre, szép estét kívántam neki, s az enyém is az lett:)

  6. 6. Brigi

    2015. október 24. @ 19:39

    Hasonlóan hozzád én is gyűjtöm a napi csodákat. A fotók mellett pedig van egy naplóm az éjjeliszekrényemen, amibe esténként írok pár sort, kizárólag a nap legjobb pillanatai közül válogatva. Van olyan, hogy fél oldal is betelik velük, akad, hogy csak egy-két sor lesz. A lényeg, hogy nincs olyan nap, amiben nem volt örömteli pillanat. Időnként visszaolvasgatom és jó, hogy csak a szépek maradnak meg emlékek…

  7. 7. panyizsuzsi

    2015. október 24. @ 22:00

    Eszter és Brigi! Szuperek vagytok!

  8. 8. Ország Anna

    2015. október 30. @ 09:57

    Brigi! Nagyon tetszik az ötleted!
    Eddig a zsebnaptáramba írtam ha valaki valami nagyon kedveset mondott nekem illetve a nyereményeim (mozijegyek, könyvek, ilyesmi); a fiam “aranyköpéseit” egy kis füzetbe gyűjtöm, amibe még anno lekezdtem, hogy mit mikor kezdett el csinálni; de egy külön napló a szép pillanatoknak nagyon jó ötlet. Van is egy szép keménykötésű füzetem, aminek még nem találtam ki a funkcióját. Most meglett :)
    Szép napot!

  9. 9. panyizsuzsi

    2015. október 30. @ 09:59

    A szép füzeteknek én is mindig olyan “feladatot” keresek, amivel sokáig megmaradnak és sokszor a kezembe kell venni őket!

Komment RSS

Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: