Mestyán Barbara, bőr- és öltözékkiegészítő tervező

Mestyán Barbara munkáit néhány éve követem figyelemmel. Tetszenek a tákái. Egyszerre klasszikusak, de mégis maiak. Egy szóval időtállók.  Minőségi alapanyagokból minőségi munka. Szerethető és hordható egyszerre. A mai nap róla szól az “Ők 10-en. Nők és teremtők.” sorozatban, ami a panyizsuzsi blog rendhagyó sorozata a Design Hét 2012 alkalmából! Barbara borítéktáskáját itt tudjátok megnyerni, a műhelyéről szóló cikket pedig itt tudjátok elolvasni!

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Tizenegy éves korom körül a szüleim beírattak egy délutáni rajz iskolába, mert azt látták, hogy bármikor, amikor szabadidőm volt, firkáltam, rajzolgattam, ami nagyon lekötött. Ekkor kerültem kapcsolatba először a művészettel. Itt nagyon sokat tanultam rajzról, képzőművészetről, népművészetről, iparművészetről. Négy évig jártam ide, hetente két-három alkalommal, suli után délutántól egészen estig. Ennek az iskolának köszönhetem, hogy felvettek a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába. Itt először grafikát szerettem volna tanulni, a második megjelölt szakom az ötvös volt, és az utolsó helyen jelöltem be a bőrt. Végül bőr szakra kerültem, aminek aztán nagyon örültem, itt szerettem bele ebbe a szakmába, és ebbe a csodás anyagba, a bőrbe! A Kisképzőből a MOME-ra kerültem, ahol már a bőr szak nem is volt kérdés. Itt aztán még mélyebbre ástuk magunkat a szakma rejtelmeibe, most pedig a diploma után, immár második éve a saját műhelyemben dolgozom, és próbálom használni, és tovább csiszolni a tudást, amit ezalatt a tizenöt év alatt szereztem.

Honnan inspirálódsz?
Sok minden inspirál, de leggyakrabban az utazásaim alkalmával érnek olyan hatások, amikből aztán táplálkozni tudok a tervezés során. Inspirál pl. a táj amin áthaladok, a gyönyörű természeti formák, színek. Az egyik kedvenc témám a tenger, csodálatos színeivel, formáival, hangjával.

De bárhol járok, először az épületek azok, amik azonnal megfognak, figyelem őket, a geometriai játékukat, színeiket. Érdekes, hogy először grafikai szemmel nézem őket, legelőször így inspirálnak. Fotózok, majd rajzolok, és végül ebből alakul ki egy hangulat, amit végül felhasználok a táskák (és egyéb kiegészítők) tervezésénél.

Hogyan tervezel, alkotsz?
Általában megformálódik bennem egy hangulat, amit szeretnék megvalósítani a tervezésnél. Ez általában utazáshoz köthető, akár olyan helyhez ahol épp jártam, de van olyan amikor nem konkrét hely, hanem maga az utazás hangulata, élménye indít el a tervezésnél. Ilyenkor kialakulnak bennem már az elején a színek, amiket nagyjából használni szeretnék. Majd amikor keresem az anyagot, ott még sok minden változik, mert a bőr millióféle színe, árnyalata, struktúrája még befolyásolhatja az első elképzeléseimet.

De sokszor előfordul, hogy az anyagot látom meg először, beleszeretek, és abból jönnek az ötletek, hogy ebből mennyi mindent lehetne készíteni.

Melyik a kevdenc eszközöd/szerszámod?
Kedvenc eszközöm azt hiszem a varrógépem Az első volt ami a műhelybe került, és ez áll hozzám a legközelebb, azt hiszem nincs is olyan különösebb szerszámom, ami a kedvencem lenne, mert amikor velük dolgozom, mindig azt a részt várom már, hogy mikor varrhatok végre a gépen.

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban?
Legjobban azt a részét szeretem az alkotásnak, amikor már majdnem kész a munka, még egy két varrás hiányzik, és már majdnem látom a kész táskát, de még pont annyi hiányzik belőle, hogy egyben lehessen látni a végeredményt. Ilyenkor mindig van bennem egy kis izgalom, mert az utolsó öltések végén, amikor leveszem a varrógépről, kirakom magam elé a kész tárgyat, akkor derül ki hogy végül mit alkottam. Én ezt a kész állapot előtti utolsó pár lépését kedvelem legjobban a munkafolyamatnak. És persze amikor átadom a megrendelőnek, mert az még mindig egy nagyon izgalmas pillanat

Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Kedvenc alkotásom a diplomamunkám. A témáját is nagyon szerettem, a végeredményre pedig azt hiszem büszke vagyok. Nagyon szeretem azokat a táskákat. Még mindegyik megvan otthon. Egyiket sem próbáltam eladni, bár hordani sem hordom őket, ott vannak a szekrényben gondosan becsomagolva. Egyszer anyukám az egyikkel elment egy rendezvényre, és állítólag az utcán mindenki őt bámulta! Persze jó értelemben

Alkotáson kívül mit csinálsz?
Ha nem dolgozom, akkor nagyon szeretek utazni, ezt mindennél jobban, ezenkívül fotózni, sütni-főzni. A konyhában is szeretem a kreativitást, próbálok mindig valami újat kitalálni.

Már 2 éve Balatonon lakom, így Budapest néha nagyon hiányzik, olyankor felmegyek, és imádok csak úgy sétálni a belvárosban, hogy nincs konkrét úti cél, csak megyek amerre visz az út, nézem a kirakatokat, embereket, a sürgés-forgást.

 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



4 hozzászólás van eddig

  1. 1. P.Erika

    2012. szeptember 29. @ 16:42

    Nagyon örülnék neki:)

  2. 2. Pethe-Kiss Kata

    2012. szeptember 29. @ 21:11

    Nagyon szép darabok!

  3. 3. Kovács Timea

    2012. szeptember 29. @ 22:46

    Nagyon tetszenek…

  4. 4. Brigitta

    2013. június 19. @ 17:28

    Szép munka!

Komment RSS

Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: