Meztelen másik oldal

Köszönöm

Imádott Emma nagymamámnak, akiről a második nevem kaptam, volt egy barátnője. A Masa néni. Kétszer vagy háromszor találkoztam vele még óvodás koromban. Határozott és egyben zizis, bűbájosan rendetlen asszony volt, ahány kóbor macskába belebotlott, azt hazavitte. Emlékeim szerint harminc felett járt a létszám, de lehet, hogy ez már a legendárium része. Viccesen és komolyan harsánykodott, mint a világlátott primadonnák, nem lehetett nem odafigyelni rá.

Ez a néni festő volt. Meglehetősen híres. A nagyszüleimről, a nagymamám nővéréről, az édesanyámról és az ő összes testvéréről is készített olajfestményt, hatalmas szemű rokonaimról hatalmas szemű, csodaszép figurákat, ha a Pasaréti téri templomban járok, épp csak nem kacsintok össze Szent Ritával. Úgy néz az emberre, pontosan úgy, mint a családom. Ezerből fel lehet ismerni a stílust. A nagypapám képét én kaptam meg, öltözteti a nagyszobámat. Az igazat megvallva annak idején engem is ezért vittek el a macskaszagú lakásba a Várban. Hogy legyek én megörökítve. A vázlatig jutottunk, egy, a fejemet és alakomat jelző üres rajzig a vásznon. A nagymamám sokáig sajgón fájlalta, hogy végül nem lett belőle semmi. Azt nem tette hozzá, hogy akkor rólam is lenne egy Feszty Masa portré, de hát mi tagadás, erről maradtam le. Mert képtelen voltam egy helyben ülni több napon és sok-sok órán át.

Panyi Zsuzsi semmit sem tudhat a meghiúsult akcióról, eddig nem írtam meg sehol. Azt is csak a sorok közül olvashatta ki, íróként milyen büszke vagyok rá és arra, hogy gyűrűinek hála Karafiáth Orsi költészete megjelenik egy másféle költészetben. Mert azok ékszerversek. Ki mondhatja ezek után, hogy az irodalom poros? Hogy a lírának leáldozott?

És mégis valami egészen különös módon kárpótolt az én gyerekhibámból elmaradt portréért. Zuzsi ékszerkollekcióba vitte a blogomat. A színeit, a hangulatát, a stílusát, a világát. Medálban és gyűrűben és karkötőben villan vissza rám ez a valóban teljesen meztelen üzenet. Kiszabadult a palackból, hogy átsuhanjon ezekbe a telt, gömbölyű üvegekbe. Amelyekről valami mély, meleg boldogság sugárzik. Mindig.

Az az érzésem, Masa néninek rettenetesen tetszenének. Magára biggyesztené az összes darabot, kilibegne a házból, menet közben felkapna néhány macskát, és vígan végigpöfékelne a Tóth Árpád sétányon. A Panyi Zsuzsi kezétől éneklő üvegbe öntött meztelen üzenetbe öltözve.
Esze Dóra
meztelenuzenet.blog.hu

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



1 hozzászólás van eddig

  1. 1. Tobischka Kata

    2012. július 18. @ 21:14

    Imádom! Már régóta nézegetem :)

Komment RSS

Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: