Egy padlás az titokzatos, érdekes és kifürkészhetetlen. Saját életük van és sokkal többet látnak a mienkből mint mi gondolnánk. Ó, ha ezek a padlások mesélni tudnának.Mindegyiknek megvan a maga legendája, egyénisége. Egyszóval a padlásoknak stílusa van.
Én meg egy racionális álmodozó vagyok, padlással. Sokat gondolkoztam, hogy milyen legyen az enyém. Az én padlásom fiatal padlás, mindössze 10 éves. Még nem látott túl sokat, de mégis ezer kincset rejtett. Ennek ellenére biztos voltam benne, hogy nem egy minimál padlásom lesz. Az nem lenne méltó a padlások varázslatosságához.Furcsa tér lesz az én padlásom, itt egyszerre lesz művészi álmodozás és mérnöki precizitással elkészített ékszer. Elég ambivalens, de ennek kéne tükröződni a térben is. A racionális részt az IKEA fogja képviselni és erről nem is írnék többet, mert az én korosztályomban a legtöbb nő betéve tudja az egész katalógust.
Ennél sokkal érdekesebb a műhely nem-IKEA része. Ez a történet egy jó évre is visszanyúlik. Ugyanis akkor fejembe vettem, hogy nekem szükségem van egy kredencre. Napokat töltöttem a vatera oldalain, hogy a legtökéletesebbet sikerüljön levadászni. Komoly feltételrendszernek kellett megfelelnie a műhelyem első lakberendezési tárgyának. Ekkor botlottam bele egy pöttyös üvegű remekbe. Egyből elolvadtam és leütöttem.
Mikor átvettem a bútort az eladót biztosítanom kellet, hogy jó helyre kerül, hiszen egy régi családi darabtól vált meg. Közel egy évig albérletbe száműztem álmaim bútorát. Azonban most nyáron nagy lendülettel nekiestem és elkezdtem felújítani. Őszintén szólva nem kis feladat egy ilyet megcsinálni. Szerencsére remek tanácsadóim voltak JoiVivre-ra, a Kicsi ház blog írójára és a leendő műhelyben dolgozó festőkre szakmailag mindig számíthattam. A kivitelezők pedig a legprofibb gépparkkal és izomzatukkal segítették a munkámat. (Nem kis feladat egy háromszor átlakkozott felületből kiszedni a csavarokat. Köszi Gábor!) Most a kredenc alja, polcok és fiókok nélkül kész! Huhh! A többi még hátra van. Holnap neki is kezdek!
Lesz még két székem is, amelyek már közel fél évszázados múlttal rendelkeznek, azonban most csodaszép pink műbőr huzatot kapnak. A lámpáimat pedig a tilkánál szereztem be, és gondolom magatoktól is kitaláltátok volna, hogy a vezetékek bizony pinkek lesznek.
A „fő-pink” pedig nem más hanem az istállóajtó lesz. Mikor tetőtéri enteriőröket kerestem inspiráció gyanánt több színesre festett istállóajtót találtam a neten. (Itt írtam róluk!) Nagyon megtetszett a robosztus, ipari görgőkön guruló, régimódi fazonú, de ugyanakkor harsány ajtó. Ez volt a legelső,amiben biztos voltam, hogy megtalálható lesz a műhelyemben.
Vélemény, hozzászólás?