Dolgozom. Minden nap. Reggel felkelek, felöltözöm, és bemegyek az irodába. Kérdés: mit vegyek fel? Válasz: alkalomhoz, munkahelyhez, az ottani előírásokhoz és az időjáráshoz illőt. Az irodai ruhakódex munkahelyek szerint változó, bizonyos cégek előírnak egyfajta ruházkodási stílust, másoknál abszolút szabadság van, és van ahol – bizony – egyenruhát kell hordani. Az viszonylag a legegyszerűbb dolog: fel kell venni az egyenruhát, és nem kell semmi időt tölteni a válogatással. Ha kosztüm, fehér illetve világos blúz az előírás, tulajdonképpen azt sem bonyolult végrehajtani, csak azt kell eldönteni, hogy a kék, fekete vagy szürke szoknyát vedd-e fel. Mindig sajnáltam a férfiakat is, akiknek ebből a viszonylag korlátozott színskálából kell válogatniuk, és csak a nyakkendő színe dobja fel az öltöny szürkeségét (kékségét). Azért ez sem annyira fekete-fehér történet, hisz a blúzod lehet a fehéren túl bármely pasztell szín nemes képviselője, és egy finom rózsaszín, halványlila vagy égkék blúz mindjárt enyhíti a fekete szoknya vagy kosztüm szigorát. Nem beszélve a kiegészítőkről, amelyek segítségével finoman becsempészhetsz még egy kis színt az együttesbe: egy-egy jól megválasztott, szolid fülbevaló, gyűrű, nyaklánc (gondolj csak a panyizsuzsi ékszerekre), vékony, színes bőröv, könnyű selyemkendő nőiesen lágyíthatja a kosztüm monotonságát.
Ha nincsenek ilyesmi megkötések, elvárások, akkor szabad a gazda! Azaz annyiban szabad, amennyiben a jóízlés határait nem feszegeted. Épp most olvastam egy interjút Schiffer Miklóssal (stílustanácsadó), hogy a magyar nőkről az a hír járja, hogy bájosak, de szeretnek sokat mutatni magukból. Ezt persze a strandon meg is lehet tenni, sőt kánikulában is teljesen jogos a spagettipántos felső, de a munkahelyen már nem szeretik, ha sok minden kilóg. Has semmiképpen sem! A rövid szoknya sem gond, de ne legyen ultramini, a térd fölött végződő szoknyáért biztosan nem szól rád a főnököd, de a mini minik és a sortok nem munkába való öltözékek. A színekkel is lehet játszani, csak a neonszíneket kerüld, és a papagájszerkót, a „kevesebb, több” elve munkahelyen különösen érvényes.
Vannak farmeros munkahelyek is, örülj neki, de azt se vedd kötelezőnek! Ha szép szoknyában, ruhában van kedved menni, tedd azt, te is jobban érzed majd magad, és örömet okozol majd a férfi kollégáknak. Ne adj’ Isten példát mutatsz a kolléganőknek. Mellesleg a farmert is lehet elegánsam viselni; szép selyemblúzzal, blézerrel, magassarkú cipővel akár alkalmi viselet is lehet.
És mi a helyzet, ha otthon dolgozol? Nemcsak arra gondolok, hogy távmunkás vagy, hanem arra, hogy anyuka, háziasszony vagy, akinek a munkája az élete, a család. Szerény véleményem szerint otthon is fel kell öltözni. Hogy várjuk el, hogy a társadalom, a család, a párunk elismerje, hogy ez is ugyanolyan munka, mint bármi más, ha nem adjuk meg mi is neki azt a tisztelet, hogy reggel felöltözünk? Nem kinyúlt tréning nadrágba, fakó férfipólóba, hanem valami rendes ruhába. Nem azt mondom, hogy selyemszoknyában és tűsarkúcipőben tologasd a porszívót, és keverd a spenótot, de minimum egy tiszta! farmer és egy csinos póló kijár az otthon dolgozásnak is. A papám kedvenc szava volt a „tracamaca”,ami pont leírja azt a frizurát és öltözéket, amit jobb, ha elkerülsz otthon. Ne várd, hogy a párod szerelmes pillantásokkal jutalmazzon, ha fésületlenül, foltos ruhában fogadod, mikor este hazaér. Felfogja dobni, ha rádnéz, és egy üde, kellemes nő fogadja. Igen, szerintem az a legfontosabb, hogy akár dolgozó nő, akár háziasszony, vagy anyuka vagy, akkor is legyél ízig-vérig NŐ. Lehet, hogy nem emlékszel, de nagy valószínűséggel óvodába még mindennap pörgős szoknyában, csili-vili nyaklánckákkal jártál, és királylánynak érezted magad. Tégy ma bármit, dolgozz bárhol, legyél most is királynő a környezetedben.
Kinga mondta
de bűbájos ez a cikk :))