Nagymama

Az elmúlt két hétben alig írtam a blogra, pedig sok mindenről szerettem volna. Ennek egy családi oka volt: Nagymama az elmúlt két hónapban sokat betegeskedett, többször kórházba került. Egy idő után már tudtuk, ez lesz az utolsó kórház. Ezért 2-3 naponta mentem Gyöngyösre és próbáltam mellette lenni, amennyit csak lehetett. Hiszen egyetlen fia, Apu már nem él. Én voltam legközelebb hozzá és ez nem véletlen. Felnéztem rá és soha nem tegeztem. Sokban hasonlítottunk és nagyon hasonló dolgokat csináltunk.  Sok mindent megbeszéltem vele és legtöbbször egyet is értettünk.

Mostanáig, mert Nagymama múlt héten meghalt.

(A kép minőségéért bocsánat, de nagy hirtelenségben csak ezt találtam!)

Nem volt egyerű élete. Vasutas családból származott, öten voltak testvérek, édesanyja születésekor meghalt. Később női szabó lett, született egy fia és üzletük volt. Majd jöttek az 50-es ével, elvették az üzletet és a magán vagyonuk nagy részét is államosították. A piacon egy sártorból, később bódéból árultak. Aztán újra lett üzlet.

Innen már én is emlékszem rá: divatáru bolt Gyöngyösön, ahol a 80-as évek elején csak két-három ruhabolt volt. Nagypapa árult, Nagymama besegített és intézte a beszerzést. Soha nem tanult meg vezetni, ezért minden hétfőn sofőrrel és a piros kombi Wartburggal járta végig a pesti kereskedőit: ruhást, kesztyűst, kalapost. Vitte a pesti árut Gyöngyösre.

Ha a boltban volt mindig odafigyelt a vevőire. Akkoriban a választék nem volt bőséges. Ezért Ő megkérdezett mindenkit, hogy milyen alkalomra veszi a ruhát. Például ha a Kovácsné már vett a lánya gimnáziumi szalagavatójára a pöttyös ruhából, akkor a Tóthnénak mondta, hogy a pöttyösből ne vigyen, ne legyenek egyformában! Mindig adott tanácsot: milyen övet, brosst vagy éppen sálat tegyen az új ruhához a vevő. Kifinomult stílusa volt, ezért a vevői nagyon örültek a tanácsainak.

Magára is nagyon adott. Mindig csinos volt. Blúzban és szoknyában vagy kosztümben járt. Kifinomult stílusa volt. Harmonizált a cipője és a táskája. Ezeket diszkrét brossal, sállal és kalappal egészítette ki. Vasárnap felrakta a húslevest, s míg az főtt, jött Juci a fodrász, aki a gázon megmelegítette a fém hajsütővasat, megpörgette és megcsinálta Nagymama haját.

Határozott, kemény asszony volt, aki egész életében dolgozott.  Voltak elvei, kitartott mellettük és felvállalta azokat. Kimondta amit gondolt. Tudta mit akar és azt el is érte. Jótékonykodott és sosem várt érte köszönetet. A mindig a családjáért élt! Bőkezű volt velünk és mással is. Tőle nem lehetett üres kézzel eljönni.

A bolt miatt Gyöngyösön szinte mindenki ismerte erre büszke volt és Ő erre rászolgált!

Múlt héten a patológián azt mondták, hogy az idősebb kolléganők mind megismerték Aranka nénit, hiszen mind nála vásároltak. Ha ezt tudná, biztosan nagyon büszke lenne rá! Mert Nagymama egy igazi márka volt, egy született üzletasszony. Nagymama egy úrinő volt!

Isten Veled Nagymama!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



10 hozzászólás van eddig

  1. 1. Bazsó Ildikó

    2012. május 28. @ 19:28

    Drága Zsuzsi!
    Fogadd őszinte részvétemet! Átérzem ezt a nehéz időszakot, sajnos volt már benne részem. Bár ez az élet rendje és én hiszek a lélekvándorlásban, a pillanatnyilag mélyen a lelkünk mélyéig ható fájdalmat ez biztosan nem csökkenti, legalábbis egyenlőre. Igaz, amikor a két imádott Nagypapám egymás után, alig pár hét különbséggel itt hagyott, még másképpen láttam én is a világot! Azóta minden egyes napon érzem, hogy egyengetik az utam, velem vannak és vigyáznak rám! Később sajnos csatlakozott hozzájuk az én Apukám is… A JóIsten ilyenkor mérhetetlen erővel vértez fel minket, hisz menni kell tovább! Csak kitartást tudok kívánni!!! De tudod, csak az hal meg igazán, akit elfelednek! És ahogy olvastam, a Te Nagyid egy igazán feledhetetlen egyéniség volt. Hidd el, vigyázza lépteid! Legyen néki könnyű a föld…
    (meglepve olvastam, hogy a közeli Gyöngyösön, mert én igaz, hogy hatvani vagyok, de Selypen élek).

  2. 2. Anna

    2012. május 28. @ 19:39

    részvétem :(

  3. 3. Ági

    2012. május 28. @ 20:30

    Őszinte részvétem :(

  4. 4. jikka

    2012. május 28. @ 20:52

    sok-sok erőt kívánok :-(

  5. 5. orad

    2012. május 28. @ 21:58

    Őszinte részvétem! :( Mindig vigyázni fog Rátok!

  6. 6. Váradi Réka

    2012. május 29. @ 00:18

    Drága Zsuzsi,
    Fogadd őszinte részvétemet. Szeretettel ölellek…

  7. 7. Beda Andrea

    2012. május 29. @ 06:07

    Kedves Zsuzsi,fogadjatok Őszinte Részvetemet.Nekem eppen ma 1 eve,h elment az utolso Nagyszülőm a 94 eves DediPapa…..elotte a Nagymamak szepen sorban,ugyan nincsenek itt lathatóan,de mégis minden nap érzem a jelenletuket es ahogy vigyaznak rank onnan fenntrol az anygalok vilagabol ahogy Zsombor fiam szokta mondani…..
    Fajdalmas elvesziteni őket,de mennunk kell tovabb,ők is igy akarjak!Osztozom fajdalmadban,reszvetem.
    Vigyazz magatokra es nagyon szepeket csinalsz mostansag(is)
    !
    Udvozlet,Andi(Bohem mamaktol)

  8. 8. Livikeke

    2012. május 29. @ 10:03

    Őszinte részvétem :( sajnos, ez az élet rendje…

  9. 9. Szabó Beáta

    2012. május 29. @ 12:12

    őszinte részvétem, Nekem sajnos anyukám ment el április 12-én. Úgy látszik az április és május nehéz hónap.

  10. 10. dr urbán gáborné

    2012. június 05. @ 11:37

    Zsuzsa!Igazán szép és mélto megemlékezés,illik Arankához.Gyöngyösröl:Urbán Gábor és neje:Zsuzsika.

Komment RSS

Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: