Sokan gratuláltak nekem egészen a bababvárás időszakától kezdve, hogy le a kalappal 4 gyerek, meg hogy mennyire szuperül csinálom és hasonlók.
Nem tartom magam szuperhősnek és nem tartom magam tökéletes és utánozhatatlan anyának. Csak van egy rendszerem, ami szerint élek. Van amikor ebbe illesztem bele a dolgaimat, van amikor a rendszert szabom az életemre. Most inkább ez utóbbi történik. De a rendszerhez tartom magam. … és az működik. A mottóm talán ez a világháborús brit poszter is lehetne, amin ez áll: Légy nyugodt és tedd a dolgodat!
Van egy rendszerem magamhoz és magunkhoz (a férjemmel). Nincs TV-nk és este beszélgetni (na jó, néha dolgozni) szoktunk. A kávénkat szép csészéből isszuk, de minimum szép kanállal, mert meg kell adni a módját. Vásárolni a közeli boltokban vagy online vásárolunk, hogy ezzel is a minimális idő menjen el. Sorolhatnám. Ezer meg egy ilyen apró szokás, ami az évek során alakult ki. Aminek a célja az, hogy ne sodorjanak el a vállalkozásaink, a rohanó világ és a mindenhol elénk állított elvárások, melyek mások által megkomponált ideális életre sarkallnak.
Van egy rendszerem a nagyokhoz. Megvan, hogy hány különórára és helyileg maximum milyen távolságra lehet járni. Megvan, hogy hánykor kell vacsorázni és hánykor lefeküdni. Megvan, hogy maximum mennyi program fér bele egy hétvégébe. Most mondhatnátok, hogy ezek mind gátak és korlátok de ezek a gátak szabadítanak fel igazán. Mert marad idő beszélgetni, reggelit megenni és egymással lenni. Ha pedig egyszer egyszer valami elmarad, akkor annak meg pont úgy kellett lennie.
Végül, de nem utolsó sorban van egy rendszerem a babához. A baba életének első időszakában két fontos dolog van: az ösztön és a szeretet. Nem kell mindent tökéletesen betartani és nem kell azonnal szobatisztaságra nevelni, majd babaúszásra és bébi olvasásra járni. Az így felszabadult idő pontosan arra elég, hogy csak élvezze az ember azt a kicsi babát.
Az elsőt 12 éve vártuk, a negyedik a napokban születik meg. Anno, kaptunk listát a megvásárolandó dolgokról. Szerencsére nem magazinok és boltok által összeállított lista volt. Egy akkori tanárom és jó barátom készítette. Benne volt, hogy miből mit vegyek meg, miből elég a legegyszerűbb és miből érdemes a kicsit drágábbat, jobbat beszerezni. A lista szerint vásároltunk. Az akkor beszerzett darabokat most is használjuk. (Kivéve a kiságy, amit nem tudom kinek adtam kölcsön!) Ami meg hiányzik azt barátoktól ismerősöktől kapunk.
Igaz, akkoriban sok minden másképp volt a szülés és a babázás körül. Hárman voltunk egy kórteremben és a mellettem fekvő 36 éves anyuka korban kilógott közülünk. Most, 12 évvel később ugyanennyi idősen sokszor megkérdezték tőlem, hogy az elsőt várom-e. Megváltozott a világ. Megváltozott a mamák kora és megváltoztak a fogyasztói szokások is. A babavárás pénz kérdése lett. Pedig az egész sokkal egyszerűbb, mint azt gondolnánk. Csak nem kell hallgatni a sok magazinra, ajánlatra és „jó tanácsra”. Az ösztönökre és a belső hangodra hallgatva szépen és nyugodtan is fel lehet nevelni a babát.
Kép: innen
Ági mondta
Kedves Zsuzsi!
Megérne egy posztot a rendszeretek elemzése és részletezése. Szívesen olvasnám. Nem a személyes titkokra vagyok kíváncsi, hanem a publikus íratlan szabályokra. Mások is biztosan szívesen olvasnák. Minden jót!
Török Petra mondta
:-)))
Járai Ildi mondta
Kedves Zsuzsi!
Köszönöm ezt a bejegyzést. Gyakran érzem, hogy nem tudok és tulajdonképpen nem is nagyon akarok lépést tartani a mai rohanó világgal. Ám eddig megvolt a tévképzetem, hogy mivel lassabb tempót diktálok, lemaradok valamiről, illetve nem felelek meg vélt elvárásoknak. De most bíztat a tudat, hogy nem vagyok egyedül.
Szép napot!
Ildi
Németh Erika mondta
Így igaz.A falnak ugrom a”hogyan legyünk tökéletes anyák”
és „hogyan neveljünk tökéletes gyereket már babakorban/tól elkezdve,hogy le ne maradjon az egyetemi felvételinél”
cikkektől.
Anikó mondta
Ilyen mindennapi szuperhős szeretne lenni a legtöbb anya! :-)
jikka mondta
pont így :-)