Nyílt levél Pedagógusoknak, avagy adjátok vissza a Karácsonyomat!

Kedves Pedagógusok!

Először is szeretném leszögezni, hogy tisztellek Benneteket és a munkátokat. Hihetetlen erőfeszítés lehet nap, mint nap 25-30 kajla, zsizsegő gyerekkel foglalkozni. Tanítani és nevelni őket a tanterv keretein belül és azon túl. Programokat szervezni, versenyekre vinni őket és közösséget kovácsolni belőlük. Le a kalappal előttetek! Köszönjük a rengeteg műsort, a közös színházlátogatást és kirándulásokat, az adventi koncert meghittségét, és azt is, hogy az elesettebb gyerekekre is gondoltok és cipősdoboz akcióban is aktívan részt vesztek. Ezekért óriási köszönet és hála illet Benneteket! Jó tudni, hogy gyermekeink jó kezekben vannak, gondos, jó érzésű emberek tanítják őket!

Bevallom én magam erre nem lennék képes!

karacsony-fekete1-sm

Nézzük meg azonban az érem másik oldalát, engedjétek meg, hogy, mint Édesanya elmondjam én hogy érzem magam most és minden Adventben!

Egy mai magyar gyerek akár 4-5 helyen is “húz”, egy másik gyereket, akit meglep. Régebben, csak a karácsonyi ünnepségen, újabban már egész adventben gondol rá, segít neki. Azonban egy 10 éves gyerek, nem az osztálytársa ceruzáit fogja kihegyezni, hanem a szülőket nyúzza, hogy napi szinten vigyünk valami édességet, hiszen maga is annak örül és még csak tanulgatja az igazi értékeket. A kamaszoknál már jobb a helyzet, ők kezdik érezni a lényeget és díjaznak egy szép idézetet is! (Na jó, csak a lányok!) Mi szülők mindeközben próbáljuk legyártani és/vagy beszerezni, a sokszor nem túl értelmes karácsonyi ajándékot a gyermekeink társainak. Négy gyerekkel mindezekre kb. annyit költünk, mint magára a karácsonyi ünnepi menüre, ha nem többet!

A karácsonyi vásárok ismét egy többlet feladatot adnak nekünk, szülőknek. Értjük, hogy ezekre a vásárokra való felkészülésnek és kézműves termékek gyártásának pontosan az a célja, hogy a szülő és gyerek együtt alkosson és közösen beszélgetve töltse el az időt.  Higgyétek el, hogy ezt magunktól is megtesszük, intézményi nyomás nélkül! Én nem azt szeretném megtanítani a lányaimnak, hogy hogyan készítsenek termékeket egy karácsonyi kézműves vásárra, hanem sokkal inkább azt, hogy hogyan kell itthon “karácsonyt csinálni” a család számára.

Azt, hogy együtt sütünk a családnak és nem eladásra!

Azt, hogy együtt kézműveskedünk a Nagyszülőknek ajándékba és nem eladásra.

Mindenki panaszkodik a karácsony merchandializálásra és mégis jó alaposan bele is neveljük ezt is ezekkel a vásárokkal gyermekeinkbe. Az én gyerekeimnek alig marad ideje és energiája a Nagyszülőknek egy-egy szép rajzot készíteni!

Kinek jó ez?

karacsonyi-csomagolas03

Mindemellett ott van a rengeteg végtelenül igényes karácsonyi program! Hangverseny, heti próbákkal, fuvolás karácsony, óvodás betlehemezés, hajnali roráték és rock-and roll Mikulás kupa, színházlátogatás, csak, hogy néhányat említsek a teljes repertoárból. Egytől-egyig remek programok! Azonban ezek is az egymásra figyeléstől, a közös családi készülődéstől vonják el a figyelmet, no meg az időt és az energiát!

Tegnap a 10 éves lányom este 1/2 7-kor elaludt ruhában az ágyon. Reggel kelt fel! Pedig még alig múlt el Mikulás napja. Hol van még a karácsony?

Melyik?

… a kérdés jogos!

Itthon a gyerekeink a sokadik karácsonyt éleik meg. Már-már belefáradva. Ahhoz, hogy meg legyen az ünnep varázsa, a karácsony misztériuma már nagyot kell “dobni”, hiszen a gyereke az előző hetekben már annyi karácsonyt élt át és meg, hogy kezd immúnissá válni rá. Nem a még nagyobb karácsonyfával és még több ajándékkal szeretnénk áttörni a gyermekeink eddigre megemelkedett ingerküszöbét és überelni a megannyi karácsonyt, hanem az együttlét örömével. De nem megy! Mert a gyerekek ilyenkorra fáradtak és kimerültek!

karacsonyfadisz-reszlet03

Mindeközben mi szülők rohanunk. Ez egyik-programról a másikra! Kettő közé beillesztve a bevásárlást. A karácsonyi koncertet végigálljuk és a tömegében, karunkon a kisebb gyerekkel, lábujjhegyen próbálunk integetni, hogy a színpadon éneklő gyerek lássa, ne csak érezze, hogy itt vagyunk, figyeljük és büszkék vagyunk rá! Otthon, amíg a gyerek gyártja a vásári portékát a konyhában összedobunk egy gyors linzert, mert süti is kell az osztálykarácsonyra, de azért jó ha celofán zacsiba csomagolva is van egy tepsivel a vásárba. Hol van még az itthoni karácsonyi aprósüti!

Közben a Nagymama megkéri, hogy az Ő ajándékát is intézzük ha lehet. Vaníliarudat vagy kandírozott narancshéjat tuti, hogy csak a harmadik közértben kapunk, mert “most mindenki ezt viszi”. Persze ott van még a porszívózás, hogy a függönymosást ne is említsem! Kész csoda, hogy még vannak olyan anyukák, akik a fáradtságtól nem sírják el magukat Szenteste, mikor a család körbeállja a karácsonyfát! Úgy érzem, hogy mi vagyunk a modern Máriák, hogy a karácsony velejénél maradjak! … de Neki legalább volt értelme, azonban nekünk pontosan a lényeg veszik ki az egész karácsonyi történetből!

Kedves Pedagógusok!

Kérlek Benneteket, adjátok vissza a családi Karácsonyokat! Engedjétek meg, hogy az ünnep ismét elsősorban családi ünnep lehessen az együttlét örömével, mert a gyermekeink igazából ettől fognak fejlődni!

Ez a legtöbb, amit közösen tehetünk a gyerekeinkért!

UI: Kedves Szülők, ha egyetértetek a levél tartalmával, kérlek osszátok meg, terjesszétek, hogy minél több Pedagógushoz eljusson!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...



48 hozzászólás van eddig

  1. 1. Jóns Edit

    2016. december 09. @ 11:28

    Kedves Panyi Zsuzsi!

    Mindezeket a szeptemberi első szülői értekezleten kellett volna elmondania a többi szülővel karöltve, nem a harmadik gyertyagyújtás előtt pár nappal.

    Egy mondat elég lett volna: Nem szeretnénk idén semmiféle karácsonyi készülődést iskolai szinten.
    Erre a válasz valószínűleg: Rendben.

    ( Az azért más kérdés, hogy a többi szülő ehhez a javaslathoz mit szólt volna :D )

  2. 2. panyizsuzsi

    2016. december 09. @ 11:35

    Tavaly is, idén is, jeleztem, hogy soknak tartom a programok számát az adventi időszakban…

  3. 3. Judy

    2016. december 09. @ 11:48

    Nekem mar a bolcsiben is sok hogy naponta bontottak egy ajandekot. Ki sem elveztek jott a masik es igy ment karacsonyig. Akkor mwg volt egy karacsonyozas ia bent ujabb ajandekokkal es igy jutottunk el a sajat szentestenkig. Hasonlokepp a mikulas mert van ceges van ovis jon a mamakhoz mire vegre hozzank is megerkezik meg sem hatja a csomag.

  4. 4. panyizsuzsi

    2016. december 09. @ 12:03

    Pontosan ezt érzem én is, mire az itthonira sor kerül nem a csodavárás van a gyermekekben, hanem a fásultság! Nem jó ez így!

  5. 5. Dóri

    2016. december 09. @ 12:42

    Én nem tapasztalok hasonlókat a mi ovinkban. Lehet, hogy inkàbb az iskolàra jellemző…És szerintem bàtran lehet nemet is mondani egy-egy programra. Nem muszàj mindenhol ott lenni,különösen, ha a gyereket is fàrasztja. Én imàdtam mindig a közösségi nyüzsgést, dekoràlàst, készülődést, inkàbb jobban ràhangolódtam az ünnepre. Persze a mértéke nem mindegy, el tudom képzelni, hogy van olyan intézmény, ahol túlzàsokba esnek…

  6. 6. Jóns Edit

    2016. december 09. @ 13:16

    Így viszont nem értem…
    A szülők egybehangzóan, közösen kérték nyílvános fórumon és ennek ellenére semmisem változott?
    ( pl. szülői ért.)

  7. 7. Era

    2016. december 09. @ 13:34

    Én ezt teljesen megértem, de gondolni kellene azokra a gyerekekre is, akik sajnos nem karácsonyoznak otthon. Nincs Mikulás nincs Karácsony, mert nem tehetik meg, hogy legyen. Sajnos.

  8. 8. Anna

    2016. december 09. @ 13:36

    Pedagógusként azt tudom mondani, hogy 1) nálunk szerencsére nincsenek ilyenek, mert ez a pedagógus hátán is púp. 2) Akkor van ilyen, amikor a) az igazgató kötelezi erre a pedagógusokat, mert ő minősül vagy az iskolát ellenőrzik, b) valamelyik pedagógus minősül, ill. tanfelügyelik – ezekben ugyanis az ilyeneket kötelezően számonkérik. Tehát az ilyen “programok” előállítására a nyomás fentről jön.
    A pedagógus is ember, sok esetben szülő is, ő sem jókedvében talál ki ilyen marhaságokat. Ám amikor azért “sírunk”, hogy a gyerekek terheit és a saját terheinket csökkentsék, akkor a többségi társadalomtól megkapjuk, hogy fogjuk be a szánkat és dolgozzunk…

    Ettől függetlenünk boldog karácsonyt! :-D

  9. 9. Ányi

    2016. december 09. @ 13:38

    Zsuzsi, sok igazság van abban, amit írtál.
    Az egész dolog ott kezdődik, hogy különórák… miért kell a gyereket ötmillió különórára járatni? Ez is egy nagy divat, a szülők kergetik bele a saját gyerekeiket ebben már óvodás koruktól kezdve. Nehogy az ő gyerekük lemaradjon, mert nem tud olyan szépen furulyázni, mint a szomszéd Hannácska vagy nem ül olyan jól a lovon, mint a főnökék fiacskája.
    Aztán itt van a szuperanya-akarok-lenni érzés: felesleges tökéletességre törekedni felesleges. Egy anyuka legyen anyuka, ne szupermodell, tornásznő, mestercukrász, virágkötő, takarítónő, varró-és hímzőnő egyben. Ha ez nem sikerül valamilyen rejtélyes oknál fogva mégsem ( :) ), akkor törvényszerűen mindenkiben előtör a szaranya vagyok érzés. Merthogy a Jázminka anyukája már megint micsoda mézeskalácsot hozott be! A Vivienék pedig megcsinálták a dekorációt. Naná, hogy überelni kell őket!
    Aztán persze itt vannak a tanítónénik (amiről írsz, nyilván az alsó tagozatban tombol…). Elvárások vannak. Ha nem húz az osztályod, szar tanár vagy. Ha van húzás, akkor természetesen kézzel készített ajándék dukál, mert mi az, hogy megengedi a tanár, hogy vegyenek a gyerekek ajándékot? Akkor hogy fogják megtanulni az ajándékozás örömét? Ha nincs kidekorálva a termed, szintén szar tanár vagy. Ha nem viszed el őket adventi vásárra, szintén. Ha nincs karácsonyi kézműveskedés, mit keresel ezen a pályán? Ha nem csinálsz a szülőknek karácsonyi műsort, akkor szar tanár vagy. Ha van műsor, de nem a te gyereked a főszereplő, a tanár egy hülye vak, aki nem látja, hogy ezzel a tehetséggel nemcsak a csillagot kéne fognia a gyerekednek. Ha a te gyereked a főszereplő, akkor a tanár egy hülye, mit terheli még külön megtanulandó szöveggel a szegény gyerekedet?
    Elvárások vannak, igen. Szülők felé, iskola felé, óvoda felé, szülők által, iskola által, óvoda által. Elvárások vannak, idő nincs. Se a gyerekre, se egymásra, se a játékra, se a tanulásra, se a karácsonyra, se a várakozásra. Gyorsan mindent le kell tudni, mert a gyerek fáradt. Ja, hogy szegénynek heti 30 órája van? Bőven elég lenne 20 is. Különórákkal együtt.

  10. 10. Anna

    2016. december 09. @ 13:38

    *Ettől függetlenül boldog karácsonyt! (Gépelni sem megy már hibátlanul, úgy látom… bocs.)

  11. 11. Emoke Schmidt

    2016. december 09. @ 13:49

    Teljesen egyetertek a szulovel aki reklamal a sok program es ajandekozas miatt.
    Amikor kicsik voltunk a karacsony egy csoda volt.Nem ronam fel a tanaroknak ,de valahogy valoban az van,hogy mire elerkezik a karacsony a gyerekek elfasultak es mint a kis robotok nyitjak ki a csomagot es mar nem tudnak ugy orulni semminek. Hogy is volt regen amikor kicsik voltunk ? Az osztalyban a tanar mindenki nevet beletette egy kalapba es mindenki huzott egy nevet ..Annak az egy gyereknek kellett keszitenunk ajandekot vagy venni vagy adni.
    Apam a FAU (Fovarosi Autobusz Uzem)dolgozoja volt , a gyarban volt minden mikulaskor unnepseg ahol kaptunk egy piros celofanos mikulas csomagot .De orultunk :) Ennyi. Nem volta TV tele reklamokkal es karacsonyi dalokkal es nem nyomtak le a torkunkon a sok karacsonyi filmet amivel manapsag nem felturbozzak a karacsonyi erzest hanem ellenkezoleg. Mire eljon karacsony mar fasultak az emberek.Szenteste elkuldtek a szuleim moziba minket.Diadal moziban 2 Ft volt egy jegy es Walt Disney filmet neztunk mindig ..Mire hazasetaltunk a mozibol a konyhaban vart az unnepi vacsora. Elotte nem volt feldiszitve a fenyofa ,mert akkoriban ez nem volt divat.Csakis szigoruan Szenteste jott a Jezuska :) Vacsora utan megszolalt a kis csengo es ahogy bementunk a nagyszobaba ott volt a karacsonyfa ,megjott Jezuska. Ez az erzes ma mar nincs :( Elvette tolunk a gazdasag.

  12. 12. Livi

    2016. december 09. @ 14:04

    Hasonló téma… Amikor az ünneplést túlszervezik, túlszabályozzák, és annyira túlzásba viszik, hogy már teherré válik: https://megismegsempedig.wordpress.com/2016/05/02/dilemmak-anyak-napjan/

  13. 13. Andrea

    2016. december 09. @ 14:11

    Ez a probléma, amit itt felvetsz, tipikusan a keresztény elitiskolákban jellemző. Ahová olyan gyerekek járnak, akikre otthon is tökéletes karácsony vár, az esetek túlnyomó részében. A magyar köznevelés azonban elsősorban nem ezekről a gyerekekről szól. Olyanokról is, akik otthon nem sütnek. Akik nem kapnak ajándékot. Akiknek nincsenek karácsonyi hagyományaik.

    Tehát minden tiszteletem azoké a pedagógusoké, akik a saját fáradtságukat nem kímélve próbálják széppé tenni ezt az ünnepet.

    Ja, és mi sosem járunk adventi vásárokba, nem készítünk oda semmit. Nem fér bele, de ettől még örülünk, hogy másnak ez örömet okoz.

  14. 14. panyizsuzsi

    2016. december 09. @ 14:48

    Dóri: Én felvetettem az egyik gyermekemnek, hogy hagyjuk ki 10 évesen az este 7-10-ig színházat. Azonban ott lesz az egész osztály, a barátok… Ennyi idősen én is ezt mondtam volna!

    Edit: Én jeleztem, hogy egy napon, két program kicsit sok alsóban. Azt a választ kaptam, hogy a gyerekek élvezik…

    Era: egy osztálykarácsony és egy Mikulás teljesen ok és szükség is van rá, a közösség élménye és a szegényebb gyerekek miatt, de itt meg kellene állni!

    Anna: Nem lehet azt mondani a szakfelügyeletnek, hogy a gyerekek érdekében, a szülőkkel egyetértve csak 2 adventi program van?

    Ányi: Neked nagyon igazad van! Pontosan azért írtam meg ezt a nyílt levelet, hogy elinduljon a szülő és tanár között a beszélgetés, hogy a GYEREKNEK mi lenne a jó. Azt hiszem sikerült felkavarnom az állóvizet és nagyon örülnék neki, ha a témát elővennék szülőiken és őszintén elmondaná mindkét fél a véleményét! Csak ebből lehet fejlődni és talán kompromisszumokat is találunk útközben!

    Emőke: Valóban így volt és nekem is jó volt!

    Andrea: feljebb írtam Erának is, hogy 1-2 program tök jó, de nem ez a program-cunami!

  15. 15. Judit

    2016. december 09. @ 15:34

    Köszi Panyi Zsuzsi!!!!

    köszönöm az írást, már régen érzem, hogy ezzel a mai karácsonnyal baj van, de nem tudtam még magamnak sem megfogalmazni, hogy mi. A karácsony nem olimpiai versenyszám, amelyben mindenkinek kötelező a részvétel, és nem társasági rendezvény. Olvastam egy kommentben, azért kellenek a rendezvények, mert nem minden gyereknek lehet karácsonya. Ezt nem tudom elfogadni. Van ahol nem dec. 24-ét mutatja a naptár? A karácsonyt, annak szellemét nem pótolhatja semmilyen rendezvény, sem az osztályajándékozás. A karácsony a családé, és akkor is karácsony lehet, ha nem lazac kerül az asztalra, hanem bundás kenyér. Nálunk is karácsony lesz, pedig nem fogok tele bevásárlókocsival tolongani egy bevásárlóközpontban. Töltött káposztát és halat máskor is készítek. Mi az ami más? Mindenki egy időben itthon van, így egyszerre ehetjük meg. Ez a karácsony!!! Ja, és a fa. Mert karácsonyfa az kell.

  16. 16. panyizsuzsi

    2016. december 09. @ 15:42

    Judit! Köszönöm a hozzászólásodat!

  17. 17. Boglárka

    2016. december 09. @ 16:13

    hát nagyon nem értek egyet! legalábbis nem általánosítva , megint a pedagógus a hibás, de a szülő aki tölthetne minőségi időt a gyerekével mindenek mellett is, az sosem:)) szülőként nem értek egyet és pedagógusként sem:))

  18. 18. Vincze László

    2016. december 09. @ 17:33

    Kedves Panyi Zsuzsi!
    Azt gondolom, hogy a felvetése jogos. Ugyanakkor a probléma gyökerei máshol keresendőek, ami túl mutat a karácsonyi ünnepeken. Mióta szabad iskolaválasztás van, az óta egyféle verseny is, a gyermekekért. Ahol nincs elég tanuló, ott leépítések várhatóak, felmondanak a pedagógusnak, intézményvezetőnek, sőt vannak esetek, ahol bezárják az iskolát. Sajnos egyre kevesebb szülő van, aki a nevelést tanítást tekinti elsődlegesnek. Egy rossz szülői felfogás szerint (tisztelet a kivételeknek) a különórák, programok, kirándulások, rendezvények száma minősíti az iskola színvonalát. Manapság egy pedagógus, már szinte többet kell hogy foglalkozzon az adminisztrációval, programok szervezésével, pályázat írással, iskolai kirándulások megszervezésével, vásárokkal, a fenntartó rendezvényein való közreműködéssel, mások által megnyert, de az iskolára vonatkozó pályázatok végrehajtásával, mint a gyerekek tanításával, nevelésével. Már semmi nem a gyerekekről szól. A pedagógusok örömmel vennék, ha “csak” tanítani kellene. A Pisai felmérés eredményei is biztosan jobbak lennének, bár ott azért van más ok is.
    A felvetése jogos , de változás csak akkor lesz, ha a szülők többsége más szempontokat venne figyelembe, amikor iskolát választ.

  19. 19. Éva

    2016. december 09. @ 18:47

    elég sok mindent felhozott bennem az írás, el is kezdtem írni, de aztán rájöttem, hogy nem akarok én népnevelni, minek? ezért csak annyit: van a magyar nyelvben egy olyan szó, hogy NEM. és lehet használni. ha nyűg a karácsony, ha nem akarunk segíteni a rászorultakon, ha unjuk a gyerek karácsonyi koncertjét (mert nekem ne mondja senki, hogy ha nem nyűg, ha nem unjuk és akarunk segíteni, akkor ilyet írunk – legfeljebb morgunk egy sort a hetvendik töltött káposztánál, de nem írunk ilyen szép, összeszedett panaszlistát), akkor ne legyen. a megfelelésből adott ajándék, a kötelességből végigült koncert, a muszájból sütött sütemény nem kell senkinek. legkevésbé a gyereknek, aki egész biztos megérzi, hogy ez az egész cirkusz, ahogy a családjában a szeretet ünnepéhez fordulnak, nem más, mint vegytiszta hazugság. akkor inkább mondjatok nemet, és ne húzzon a gyerek, ne vigyen süteményt, ne szerepeljen a koncerten. nem így kell jó anyának lenni. elég, ha őszinték vagytok (leginkább magatokkal). biztos mindig akadnak olyanok, akik számára ez öröm. hagyjátok meg ezt nekik, ne rontsátok el az ő karácsonyukat a ti muszájotokkal.

  20. 20. Éva

    2016. december 09. @ 18:50

    Judit, csak annyit fűznék hozzá, hogy elég sok hely van, ahol nincs tojás, nincs gáz és nincs kenyér, és leginkább semmi sincs.

  21. 21. Nemes Erzsébet

    2016. december 09. @ 18:52

    Egyet értek az Anyukával. Nekem a Karácsony Családi Ünnep. Igen, sajnos vannak, akiknek ez az egy jut:az iskolai… De amiről ír, az a többszörös ünneplés. Mert a 100 szakkörben is kényszeresen úgy érzik, húzni kell egymást, holott csak egy mikroszkóp fölé hajolnak, párban táncolnak, csapatban fociznak/kéziznek stb, egymás mellett ülnek a kézműves szakkörben, párbeszédeket gyakorolnak külön nyelvórákon… A hétköznapokban nincs különösebb kapcsolat köztük, max. a közös érdeklődés. Kívánjunk egymásnak Boldog, Békés Karácsonyt, ami inkább jöjjön szívből, mint a “kötelező” ajándékozás,műsorszórás.

  22. 22. Éva

    2016. december 09. @ 18:52

    jó, hogy nem enged hozzászólni egymás után kétszer, okos ötlet. :( de azért leírnám Juditnak, hogy sok helyen nincs se kenyér, se gáz, se tojás, így bundás kenyér sem.

  23. 23. Leskó Éva

    2016. december 09. @ 19:54

    Kedves Zsuzsi!
    Pedagógusként sok mindennel egyetértek. Régebben én is tartottam karácsonyi műsort a szülőknek, volt, hogy az osztályom szerepelt a lakótelepi gyertyagyújtáson és a tantestületi vacsorán is. Hidd el, ez a taarnak is nagyon fárasztó, de ez nem védekezés, hisz nekem mindig pozitív visszajelzéseim voltak. A gyerekek élvezték, a szülők örültek, köszönték. Az idén elsős tanító néniként adventi várakozós programot találtunk ki a gyerekeknek. A kis zsákokban van meglepi a gyerekeknek (nincs házi, rajzolhatnak a táblára, mesét nézünk), és van napi pici jócselekedet (reggel gyorsan elkészül, rendet tart maga körül, segít a konyhában, ajándékot készít valakinek, nem mohó a csokievésnél). Az eddigi tapasztalatok szerint élvezik a gyerekek, ha valami nagyobb program van, nincs hazi, vagy csak picike. Nálunk nincs karácsonyi vasár és a gyerekek ugyanolyan Mikulas csomagot kapnak. Próbáljuk megőrizni a varázslatot, ez nem kis erőfeszítés 26 különböző gyerekkel. Sajnos ebben a fogyasztói társadalomban nem a varázs számít. Remélem vagyunk még néhányan, akik így gondolkodunk. Áldott karácsonyt!

  24. 24. panyizsuzsi

    2016. december 09. @ 20:14

    Boglárka: köszönöm, hogy megírtad a véleményedet!

    László: Én olyan intézményben szeretem tudni a gyerekeimet, ahol a gyerek gyerek lehet és boldog. Pontosan arról szól a levelem, hogy ne programokat adjunk, hanem értéket, úgy, hogy mellette a gyerek valóban gyerek maradhasson.

    Éva: A NEM a gyereknek tesz rosszat, ha az elvárás, a közösségi nyomás az igen! Elmondtam a gyerekemnek, hogy szívem szerint nem engedném, mert látom, hogy fáradt, nyűgös, de ha Ő menni szeretne menjen. Alsósként nem fog reálisan látni, dönteni azonban legalább tudja, őszintén mit gondolok!

    Köszönöm Erzsébet!

    Leskó Éva: Ezek nagyon jó dolgok! Én hiszek az ilyen kis lépésekben!

  25. 25. Éva

    2016. december 09. @ 20:49

    azt gondolom, hogy a kényszernek érzett ünnep mindenkinek rosszat tesz, rosszabbat, mintha nem venne részt benne. mert ha valójában az övé volna a közösség, ha valóban szeretné, akkor nem lenne nyűg a velük való ünneplés. és akkor nyílván a szülő sem érzi kényszernek. mert a karácsony nem a családé, nem lehet kisajátítani, hanem mindazoké, akik szeretik egymást. és akkor nem muszáj, hanem jó együtt lenni. ha ez az érzés nincs, akkor nem érdemes a hétköznapokat sem erőltetni.

  26. 26. Heni

    2016. december 09. @ 20:54

    Kedves Zsuzsi,
    3 kisfiú édesanyja és ráadásul pedagógus vagyok. Így mindkét oldalon ott vagyok, ha lehet így fogalmazni.
    Azt látom, hogy ez valójában iskola és közösség függő is.
    A legtöbb falusi iskolában igenis óriási igény van arra, hogy az iskola mindenféle programokkal szolgáljon az adventi időszakban: legyen, Mikulás, vetélkedők, sport – és kulturális programok, karácsonyi előadások ajándékokkal – s az anyagi része természetesen más tészta.. nem várhatja el az iskola, hogy a szülők süssenek, vagy bármit is behozzanak a suliba.. itt az iskola, de leginkább a pedagógus az, aki helytáll: vásárol, süt, alkot, műsort készít, jelen van.. szinte a semmiből vagy a saját kis pénztárcájából..A szülők, a közösség igényli, elvárja mindezt a pedagógusoktól..akiknek azért valószínűleg van családja, akikkel eltölthetné azt az időt, amit a felkészülésre, ottlétre fordít. Az anyagiakról nem is beszélve.
    S jön a bukfenc, hogy a városi iskolák nagy részében kissé fordítva van a dolog, ahol bizony vinni kell, sütni kell, venni kell…S persze viszi, süti, veszi az ember.. mert nehogy már az ő gyereke ne…Mert azért a szülőin dőlnek el leginkább ezek a dolgok, nem? Vannak a szülők, akik ilyenkor jönnek a remek(?)ötletekkel, hogy az adventi naptárba nem elég 1 szem szaloncukor vagy idézet.. mindennap kapjon mindenki ajándékot (???) s persze akkor mindennap valamelyik gyerek( szülő) prezentálja azt…Hmm.. talán ekkor kellene tisztázni: minek..olyan fölösleges… sokkal jobb a meglepetés varázsa, nem, s talán nem a mennyiség a lényeg.. MÁS a lényeg ebben az időszakban..Talán nem így kellene megmutatni, hogy ki menyire jó(?) szülő..
    S igen, tudjuk, érezzük szülőként, anyaként,pedagógusként, hogy talán 25-én otthon, a családdal kellene lenni, főzni, enni, nevetni..de, ha mondjuk egyházi iskolába jár ama gyermek, ahol szerepelni kell a misén..vajon mit tehetünk… S valószínűleg a pedagógus is a családjával lenne, akárcsak a szülő.. de! Mindenhol van egy fenntartó, aki meghatározza a feladatokat.
    S ma, mikor a pedagógusok nyakában ott a minősítés, szakfelügyelet és megy a verseny a gyerekekért.. Igen,nehéz ez! S bizony, igen sok szülő az alapján minősít egy iskolát, hogy ott mi mindent adnak a gyermeknek.. mert azzal bizony lehet dicsekedni, hogy a gyerkőc mi mindenben részesül az iskolában ( s nagyon zárójelben jegyzem meg, hogy sokan így kompenzálják azt, amit talán otthon kellene megkapniuk).
    Azt hiszem igen összetett ez a dolog. Kommunikáció a lényeg. Lehetősége van a szülőknek is a véleményüket nyilvánítani.. létezik az SZMK is… csak akkor, mi szülők is egyformán vagy legalábbis hasonlóképp gondolkodjunk erről!
    Azt is tudom, hogy sok pedagógus még mindig hivatásként tekint a munkájára, s így próbálja megőrizni az advent, a karácsony varázslatát – minél kevesebb terhet róva a szülőkre.
    Áldott, békés és boldog ünnepet!

  27. 27. Kriszta

    2016. december 09. @ 21:37

    Kedves Zsuzsi! Köszönöm a véleményedet, szívemből szóltál. Óvónőként évek óta ez a bánatom, de eddig azt gondoltam, ezzel csak én vagyok így. Kezdődik a Mikulással. Egyre hamarabb testet ölt, többféle variációját látják a gyerekek: reklámban, áruházban, utcán, színdarabban, munkahelyen. Így fordulhat elő olyan kérdés, amit idén kaptam egy kislánytól: “Ez ugyanaz a Mikulás, aki nálunk járt?” Nem a napján, hanem jóval hamarabb is kapnak ajándékot a gyerekek, mert a “messzi nagyinál” már ott járt. Elillan a varázslat, a csoda, és mi, felnőttek vagyunk az oka. Az én gyerekkoromban nem is láttuk, “csak” elképzeltük. A karácsonyi készülődés pedig egy rohanás a megcsendesedés,a várakozás, az örömteli együttlétek helyett. Mert többfelé kell megfelelni. Az örömszerzés szándéka bújik meg minden kezdeményezés mögött,de én is úgy látom, hogy túl sok van mindenből. Az ovinak -meggyőződésem szerint- az ünnep lényegének a megéreztetése a feladata. A készülődés, a várakozás, együtt sütögetés, barkácsolás. De nem kipipálva az egyes teendőket, végigrohanva a napokon, hanem elmélyülten, aprólékosan. Nem is állítanék karácsonyfát, csak díszítenék fenyőágakkal, mert a fával ugyanaz a helyzet, mint a Mikulással. A legnagyobb örömöt otthonra kellene megtartani, Szentestére! Maga a karácsonyfa is csoda, ajándék. Ehelyett az ünnep elmúltával ott hever tavaszig az óvoda udvarán… Azzal egyetértek, hogy az ünnep nem csak a családé, jó érzés egy közösséghez tartozni, felemelő pillanatok részese lenni, de a varázslatot ne vegyük el a gyerekektől, ne telítődjenek idő előtt! Nagyon nehéz szembe menni az árral! Talán egy beszélgetés, véleménycsere a szülők és a pedagógusok között segíthetne közös nevezőre jutni. Én kezdeményezni fogom a csoportomban.

  28. 28. Siroki Andi

    2016. december 10. @ 03:29

    Azért az éremnek két oldala van!!!
    Most elsősorban, mint egy 3 gyermekes anya szólok!
    Valóban elment a magyar közoktatás egy olyan irányba, amely abszolút sok töltelék dologgal tömi a gyerekeink fejét és leterheli őket ( gyermekeim19,17,11 évesek, tehát én már bátran vagdalkózhatok a szavakkal), DE:
    mint pedagógus el szeretném mondani azt is, hogy ne felejtsd el soha, hogy nem a PEDAGÓGUSOK akarják a gyermekeket nyúzni az óvodában mindenféle rendezvénnyel és tortúrával, hiszen jól mondjátok velünk többet vannak , mint saját szüleikkel.. EZ TÁRSADALMI ELVÁRÁS A SZÜLŐK 90 %- NAK részéről. Ott rontották el a dolgot, amikor házirend, SZMSZ, ide vagy oda a szülők diktálnak. Hol élünk mi? Soha meg nem mertem volna engedni magamnak azt, amit ma a szülők döntő többsége megenged. Azt, hogy ennyire elfajult a dolog, ne haragudjatok, de a szülők érték el azzal, hogy az óvodára már nem, mint nevelő intézmény tekintenek, hanem szolgáltató intézményként!!!!! Erre már felmérések is készültek!!!!!
    A rengeteg készülődés: ünnepek, nyiltnapok- mikor vehetünk mi is részt, mint szülők- jellegű kéréseknek próbál a közoktatás eleget tenni. Akkor még azt is megkérdezném: Zavar a sok készülődés?
    Akkor miért járatod az óvodás korú gyermeked százféle különórára?
    Miért nem vele vagy?????
    Sorolhatnák sok mindent!
    Ne keressen senki kifogást!!!
    Én mai napig azon vagyok, hogy annyi időt töltsek a gyermekeimmel, amennyit csak tudok!! Te is???
    Mindenkinek azt javaslom, legyen őszinte önmagához, hogy mi mindent tesz lehetővé azért, hogy sok és még több időt töltsön gyermekével : legyen szó óvodásról, iskolásról!!!
    NE FELEJTSÉTEK EL: NEM AZ ÓVÓNŐ AKAR a gyermekkel napokig , hetekig gyakorolni játék helyett!!! MÉG EGYSZER MONDOM: TÁRSADALMI ( ELSŐSORBAN SZÜLŐI ) IGÉNYNEK TESZ ELEGET.

  29. 29. szekendiné kovács éva

    2016. december 10. @ 09:11

    Nem olvastam el minden kommentet, bocs ha esetleg már írta valaki de a véleményemet szeretném én is elmondani.A cikk írójának teljesen igaza van.Tanítónő vagyok és évek óta azt várom, hogy nekem is legyen csoda a családi karácsony.Ne négy hetes “karácsonyozás”után üljek le az otthoni ünnepi asztalhoz. Mert addig legyártottam már millió díszt, rajzot,megnéztem néhány műsort, végighallgattam a karácsonyi dalokat…nem sorolom.De ki meri azt felvállalni, hogy az iskola egyáltalán ne ünnepeljen? Pedig úgy látszik van rá igény, hogy a karácsony “igazi”családi ünnep legyen! Jogos és várom, hogy ez megvalósuljon!

  30. 30. panyizsuzsi

    2016. december 10. @ 09:44

    Éva: Nem az ünneplés ellen vagyok, hanem a túl sok ünneplés ellen. Egy osztálykarácsonyra szükség van. Mindek mellé 3-4-5 másik iskolai(!) program?!

    Heni, Kriszta: Valóban az a legfontosabb, hogy beszélgetést kezdeményezzünk szülők a pedagógusokkal. Itt is annyi vélemény elhangzott, aminek örülök. A mindenki számára elfogadható mértéket pedig a mikroközösségekben, osztályokban kell meghatározni és kialakítani a többségnek megfelelő szokásokat!

    Andi: Köszönöm a hozzászólásodat! Egy-egy program valóban jó a gyereknek, de az a manapság divatos program, program hátán az iskolában és megjegyzések a pedagógus részéről, ha a választható programon nincs ott, nem tetszik, sőt nagyon sok szülőnek nem igénye! Ezért írtam meg ezt a levelet, hogy Ti pedagógusok tudjátok, nem kell ennyi, nem elvárás Tőletek! Gyermekeim óvodás korban nem járnak különórára és alsóban is csak iskolai szakkörön vesznek részt, zeneiskolába nem engedem őket, mert az heti 4 kötelező alkalom!

    szekendiné kovács éva: Köszönöm a hozzászólásod! Én nem eltörölni szeretném az iskolai ünnepségeket, csak normális mederben tartani a mennyiségüket. Egy osztálykarácsony és mellé egy koncert v. egy vásár elég! Mindemellé még színház, angyalkázás, iskolafogorvos adventben (!), stb. már kicsit sok. Én itt a kevesebb, néha több elvét vallom!

  31. 31. Krisztina Katalin

    2016. december 10. @ 10:24

    Kedves Panyi Zsuzsi!
    Sok újdonságot nem tudok írni az eddigi hozzászólások után. Anna, Boglárka, Vincze László és Éva hozzászólásával teljesen egyet értek, magam is úgy gondolom.

    Azt írtad válaszodban Lászlónak, hogy a gyerekeknek értéket kell adni, nem programot.
    Mit nevezünk értéknek? 20 szülőnek 20 félét jelent ez a szó (szerencsére akad még kivétel, tisztelet Nekik), ki a többletet, ki a hiányt kifogásolja, és keres pl.ezért más intézményt, vagy kritizál pedagógust, jobb esetben a gyerek hallótávolságán kívül.
    Hogyan, kinek feleljen meg a pedagógus így???
    László írása tökéletesen rámutat erre.
    Már megint a pedagógus munkája az, amihez mindenki ért, amit a legkönnyebb “kibeszélni” buszon, utcán, boltban, mindenhol.

    Boldog, meghitt, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!

    Ui.: Én még a gyerekeimnek tudtam meglepetést varázsolni a Karácsonyból, nem botlottunk október végétől mindenhol ünnepi díszbe, zenélő fenékriszáló kirakati télapókba. Természetes volt a Karácsony várakozása, öröme. Bele sem gondolok, hogyan tudják majd a gyerekeim ezt valahogy közvetíteni a leendő unokáim felé! :(

  32. 32. Krisztina Katalin

    2016. december 10. @ 10:30

    Siroki Andi!
    A szívemből szóltál!!!

  33. 33. Éva

    2016. december 10. @ 10:51

    Zsuzsi, azt gondolom, elbeszélünk egymás mellett. Én értem, hogy neked elég egy osztálykarácsony, de akik szeretnék, hogy minden közösségben, amely fontos nekik, ünnepelhessenek, azoknak legyen több, mert ők meg így érzik jól magukat. változatlanul azt gondolom, hogy lehet nemet mondani. (egyèbként maximálisan egyet értek Sirok Andival)

  34. 34. panyizsuzsi

    2016. december 10. @ 11:22

    Éva: A közösségekben, szakkörökön és edzéseken azok karácsoynoznak, akik oda járnak.
    Teljesen egyet értek azzal, hogy aki nem akar sok programot ne járassa a gyerekeit sok helyre. Én sem teszem, sokszor komoly harcok árán!

    Én az iskola által szervezett, közös programokra gondolok. Van olyan nap, hogy 3 iskolai programja van a gyereknek, tanítás előtt után és alatt!

  35. 35. Réka

    2016. december 10. @ 18:41

    Kedves Zsuzsa! Remek, hogy ennyi “problémája” van! Úgy beszél az adventi készülődésről, az iskolai karácsonyról, mintha 40 fokban napszámba hívnák kapálni a gyermekét! Ma, a szülőknek nagyon sok joga van: felülbírálni szakértői véleményeket, beteg gyereket hazavinni saját felelősségre a kórházból..stb. Ne a monitor mögé bújjon,ne üzengessen nyílt levélben a pedagógusoknak, akik szabadidejükből próbálnak mosolyt csalni a gyerekek arcára, sokszor olyanoknak, akik csak az iskolában esznek meleg ételt, látnak karácsonyfát!(Én pl. most válogattam ki a lányom kabátjai közül a kinőtteket, mert egy tanítványom fázik a tavasziban -6 fokban!!) Vállalja fel a véleményét,mondja el szemtől szemben a pedagógusnak, ne engedje a programokra gyerekét – joga van hozzá -, konfrontálódjon vele, aki, mint írta, szeretne ezekre menni! Úgy tűnik, önnek nyűg ez, nem neki! Vannak szülők, akik megköszönik ezt, szóljanak az ő gyermekeiknek a programok! Áldott ünnepeket önnek!

  36. 36. Zeke Magdolna

    2016. december 10. @ 19:27

    Kedves Zsuzsi!
    Én is pedagógus vagyok. Három unokával és egy nyolcadik osztállyal, beiskolázás előtt, számtalan iskolai programmal.
    Szeretnék a családomra hangolódni és csupán egy programot szervezni az iskolában. Miért tesszük mégis a saját szabadidőnket, erőnket, egészségünket nem kímélve ezeket?

    Egyfelől van egy intézményi elvárás és a felsőbb szervek felé is meg kell felelnünk. Iskolai munkaterv, kötelező programokkal. Igen, szívesebben tölteném az estéimet hagyományos módon és nem ötleteket keresni a karácsonyi vásárra, terméseket keresni, hiszen nulla költségvetéssel, illetve saját pénztárcánk terhére rendezzük ezeket a programokat. Nem öncélúan, ebből lesz majd a gyermeknap, ebből volt a Mikulás. Nem magunknak, hanem azoknak a gyerekeknek, akiknek csak az iskolában jön a Mikulás. De azoknak is, akiknek ugyan megvan otthon mindenük, de adni jó, kapni jó.

    Aztán van egy saját elvárás. Az adventi időszakban nemcsak itthonra sütök, hanem a gyerekeknek is. Hiszen az ünnep varázsa nem két óra, hanem az egész adventi készülődésnek van egy hangulata. Több kollégám megy a Mikulásgyárba is, a gyerekek és szülői közösség támogatásával. Biztosan sok család adományoz, de valószínűleg többen nem. A gyerekek jobban megbecsülik, amijük van, ha látják, hogy soknak mennyire nincs. Most is volt egy csoport, rengeteg pozitív élményt gyűjtöttek.

    Nagyon örülök annak, hogy Önöknek módjukban áll olyan dolgokat megtenni, amit a környezetemben sok családnak nem. Ezeknek a gyerekeknek mi mutatjuk meg az ünnep hangulatát, velünk kézműveskedik, mert otthon nem szoktak / nincs hagyománya / nincs rá energia otthon.

    Gondolom, az Önök iskolájában is van lehetőség arra, hogy a gyermek szülői kérésre ne vegyen részt ezekben a programokban. Odaállna a gyermekei elé és mondaná nekik, hogy Te nem mehetsz? Feltételezem, hogy nem. Akkor viszont eléggé önző dolog azt kérni, hogy ne is legyenek ilyen programok, hiszen akkor a nehezebb körülmények között élők is kimaradnának mindenből.

    Rengeteg munkánk van ezekben a programokban. Én szerencsés vagyok, családban élek. Sok kolléga egyedül neveli a gyermekét, tőlük veszi el az időt. Ezért is szomorú vagyok, hogy ha a szülők úgy érzik, hogy ezek a programok ellenük vannak és nem értük.

    Akkor felesleges a munkánk, az energiánk, az önzetlenségünk.

    Ennek ellenére úgy gondolom, hogy fogunk dekorálni az osztályban a szabadidőmben, készítek ajándékokat a éjszakánként a karácsonyi vásárra, előkészítem a pihenő napomon a szülőknek és a gyerekeknek a kézműves délutánra a dolgokat. Támogatom az osztályomat, hogy megtanuljanak vmit az ünnepségre. Készítek nekik saját kezűleg ajándékot az osztálykarácsonyra. Részt veszek az iskola karácsonyi vásárán és az ünnepségen is. A szabadidőmben. Belső késztetésből. A családom támogatásával.

  37. 37. panyizsuzsi

    2016. december 10. @ 20:07

    Réka: Nem próbálok meg elrejtőzni, másfél éve jeleztem aggályaimat a szülőin. Süket fülekre talált!

    Magdolna: Mint ahogy le is írtam, hálás vagyok a pedagógusok munkájáért, itt a túlzásokkal van gond. A napi 3 extra program az oktatáson felül (iskolai kötelező vagy erősen ajánlott és nem különóra) a 10 évesen este 10-ig színházlátogatás és a megannyi otthonra adott, szülőre háruló feladat… Nekem sok! Más anyukának is! Ezt a bejegyzést több 10.000-en olvasták, likolták és megannyi személyes visszajelzést kaptam!
    Nagyon köszönöm, hogy megírta, hogy mi az a felsőbb utasítás, ami miatt ezt a sok mindent csinálni kell! Én őszintén remélem, hogy az a levél beszélgetést fog generálni helyi szinten szülő és pedagógus közt!

  38. 38. Réka

    2016. december 10. @ 21:52

    Nézze meg az “Utam az iskolába” című filmet!

  39. 39. Kriszti

    2016. december 11. @ 00:59

    Ez csak egy vélemény! Sokan vannak, akik direkt keresik a program lehetőségeket, hogy addig is lefoglalja valaki a gyereküket… :-(

  40. 40. Andrea

    2016. december 11. @ 09:20

    Kedves Zsuzsi! Tanító és szülő is vagyok. Egyet értek azokkal, akik azt írták, a szülő dönthet arról, gyermeke milyen programokon vesz részt De akinek valóban fontos a csemetéje, aszerint dönt, hogy ő mit szeretne. Ha a gyereknek öröm a színház, a kézműveskedés, a szereplés, akkor nem igazán értem, mi a probléma? Fáradt lesz? Majd kipiheni!Ha nem öröm A GYERKŐCNEK, akkor ne menjen.Más élményeket él meg az iskolai, az osztályközösségben, és mást a családban. Egyik sem a másik helyett és ellen van. Értem én, hogy a túl sok program a gond, de egyrészt el nem tudom képzelni, hogy milyen napi 3 programot tud biztosítani egy iskola, másrészt a program csak lehetőség, aminek inkább örülni kéne, aztán igény szerint válogatni. Ezért szerintem inkább köszönet jár a pedagógusoknak. Egyébként csak kérdem: ha a szülő a gyerekkel együtt süt, vagy barkácsol otthon az adventi vásárra, az nem családi program? Csak épp kicsit többről szól. A másokért tenni akarásról, a szeretetről. A karácsony igazi üzenete pedig szerintem ez. A vásárolt iskolai ajándékozás persze más probléma. Azzal én sem értek egyet. Viszont ha szülői értekezleten a szülők TÖBBSÉGE úgy dönt, hogy ellenzi, biztosan nem lenne. Ha ppedig nem így döntenek, vagy nem beszélnek róla, az nem a pedagógus hibája

  41. 41. Éva

    2016. december 11. @ 09:37

    Zsuzsi, jelezted a gondodat és nem változott semmi, süket fülekre találtál. Tehát láthatóan ez CSAK NEKED nyűg, CSAK TE nem értesz vele egyet, a többiek szeretik és szívesen csinálják. Nem gondolod, hogy rossz helyen vagytok? Nem gondolod, hogy itt az idő keresni egy olyan iskolát, ahol nem ünneplik a karácsonyt (vagy ha igen, egy délután mindenki átadja az egyencsomagot, aztán viszlát – hogy ez mire is tanít, azt szerintem mindenki tudja). Vannak ilyen helyek, érdemes körülnézni, mert így csak kínlódás mindenkinek. Mert azt ugye te sem gondolod komolyan, hogy egy anyuka önsajnálata miatt (mert a posztod nekem igencsak önsajnáltatásnak tűnik) vigyázzba vágja magát mindenki? Olvasd el alaposan újra Réka levelét, tűpontosan fogalmaz!

  42. 42. panyizsuzsi

    2016. december 11. @ 09:56

    Réka, Éva: Ezek a hozzászólások már nem a levelemről témájáról és az ott felvetettekről szólnak! Nem írtam, hogy ne legyen iskolai karácsony. A probléma nem csak az enyém, ugyanis számos szülővel beszélgettem mielőtt ezt megírtam, levelemet. Csak itt, közel 20.000-en olvasták, több ezer like, hozzászólás és megosztás érkezett rá!

    Andrea: Köszönöm a hozzászólásod! A levelem a köszönettel és a hálával kezdődik! Az itthoni alkotásban nekem nagyon nem mindegy, hogy a vásárra gyártjuk vagy a családnak! Ha mindkettő belefér, az szuper, ha a család lemarad, sérül, akkor … Nem is folytatom, erről szól a nyílt levelem!

  43. 43. Andrea

    2016. december 11. @ 12:16

    Kedves Zsuzsi! Azt, hogy a 20000 olvasóból több ezren lájkolják, én máshogy értelmezném. Mert akkor ezek szerint a többség nem ért vele egyet, nem lájkolja. A megosztásról pedig: én személy szerint olyan helyen találkoztam vele, ahol nem egyetértés, szimpátia jeléül, hanem épp rosszallást kifejezve osztották meg. A másik: valóban nem mindegy, hogy csak a családnak gyártunk, vagy más emberekre is gondolva. Viszont szerintem a második eset jobban szól a karácsony lényegéről: a szeretetről, ami nem csak a családtagok felé kellene hogy megnyilvánuljon. Emellett a kettő szerintem remekül megoldható együtt: kicsivel több hozzávaló, és valamivel ( szerintem nem sokkal) több idő, és jut mindenkinek. Nekem eddig belefért, pedig mellette még az osztályomnak is sütök. Sőt: most épp erre: https://www.facebook.com/events/1842581612697595/ Mert ez is a Karácsonyról szól, ami ezek szerint más szerint sem csak a családé.

  44. 44. panyizsuzsi

    2016. december 11. @ 12:28

    Andrea: Köszönöm, hogy megírtad a véleményedet! Jó sütést!

  45. 45. F. Korcz Judit

    2016. december 11. @ 13:56

    Szerintem el se vettük… Az “életfában” inkább a pedagógusoknak van extra sok munka , hogy hangoljuk az Ünnepre a gyerekeket. Az meg egyértelmű, hogy BELÜLRŐL, és nem a külsőségek felől… De ahány ház, annyi szokás. Amikor pedig a szülők kérték, hogy a kicsiknek csak egy műsor legyen, akkor egy műsor lett. Hiszen NEKIK készül, és értük… Ajándékot a suliban készítenek a gyerekek, hogy hazavihessék a szülőknek, meglepinek… A zene, tánc és drámaórák részei az életnek 8- 4-ig, nem kell százfele szakadni. Igen, állami iskola. Várunk szeretettel Zsuzsi! <3

  46. 46. Timi

    2016. december 12. @ 13:52

    A karácsony túl van tolva..mindenki a tökéletességre törekszik, vásárol, süt ezerrel. Kinek, minek az örömére? A saját örömére? Nem hiszem. Akkor nem lenne ennyi panasz. A karácsony az együttlétről szól, ezerféle sütemény és tízfogásos menü helyett. lehet egyszerűen, hatékonyan, tartalmasan.
    Két gyerekem iskolás, én eddig egy sütivásáron sem remekeltem. Miért? Nem fér bele az időmbe, én pedig nem vagyok hajlandó erőn felül ilyen dolgokkal vesződni. Ha esetleg kötelező, megkérem a nyugdíjas nagymamát, aki ráér, örömmel süt. A takarításból a férjem ugyanúgy kiveszi a részét, sőt, a gyerekek is, mint én. A feladatokat tudni kell delegálni, és nem csöndben belerokkanni. A karácsony nem szól, és nem is szólhat erről!

  47. 47. Ági

    2016. december 12. @ 20:33

    ezt tavalyelőtt írtam, de idén is aktuális:

    Üdvözlet Transzszibériából

    Advent idején a megfáradt anyáknak
    A tér hiányzik, a horizont, a távlat,
    Ovis karácsony és télapó között
    Szívük szolid muszájból díszbe öltözött.

    Menüt terveznek, intéznek meglepit,
    A dédike talán örülne ennek, itt?
    Szaladnak áruházba, hogy bébipulyka lesz-e,
    S a lelkük közben elvágyik messze, messze.

    Hol a tél kőkemény, és nincsen semmi locspocs,
    Óriási jegesmedve bújik bolyhos bocshoz,
    Ezüst lazac halódik, Szerjozsa épp most fogta,
    És a reggelihez is dukál a vodka.

    Indulnának már holnap Transzszibériába,
    Komor fenyvesek, vad vulkánok honába,
    Dacolva fagyhalállal, vagy bármi más veszéllyel,
    Csak ne kelljen még egy tepsi mézest sütni éjjel.

  48. 48. V.N.Márta

    2016. december 19. @ 19:37

    Lehet, hogy most ünneprontó leszek: szerintem nem kell mindenkivel együtt karácsonyozni, akivel valamiért egy helyre vetett a sors.
    Nem kell együtt karácsonyozni a kollégákkal – ettől még lehetünk remek munkatársak és szuper lehet a közös munka
    Nem kell együtt karácsonyozni az osztálytársakkal – nem ettől alakul ki az osztályközösség
    Nem kell együtt karácsonyozni a kórussal, az edzőtársakkal, a kézműves szakkörrel, a játszótéri haverokkal, sőt, még a hittanos társakkal sem. Mert a Karácsony nem a kényszerekről kell szóljon, hanem a várakozásról és az örömről. Hajszoltan nem lehet várakozni, kényszerűen, az összetartozás érzése nélkül nem lehet meghittséget teremteni. Meghittség nélkül pedig az egész nem más, mint valami Jingle bell-ben úszó karácsonyi dekoráció.
    Ettől még lehet a Karácsony előtti utolsó napon vagy utolsó edzésen/próbán/stb. egy kis vidám eszem-iszom.

Komment RSS

Hozzászólok én is

Név: (kötelező)

Email: (kötelező)

Weboldal:

Hozzászólás: