A napbarnított KÓPÉ-s gyerekek két edzés között boldogan rohangálnak a leányfalusi strandon. Majd jön egy sérült gyerek, egy strandoló. Nézi őket, szeretne beállni, bár úszni nem nagyon tud. Nem gond. Zoli bá ad neki egy labdát, hogy legyen mibe kapaszkodnia és beállítja a kapuba. A gyerek nem véd ki egyetlen támadást sem de nem ez a lényeg, boldog. Az egészséges vízilabdázók ma nem csak vízilabdázni tanultak!
Aztán legközelebb Zoli bá is beáll a gyerekek közé. A 10-12 éves gyerekek szárnyalnak. Így is felnéztek rá, hiszen olimpiai bajnok. …és most bement velük a medencébe. A gyerekek le vannak nyűgözve.
A medencén kívül a csapat életét szervezi: meccsekre viszi a csapatot, támogatókat szerez, az uszodával és a stranddal tárgyal és levelet ír a szülőknek. Ez utóbbi a kedvencem. Volt szerencsém olvasni ilyen szülői levelet. Olyan szeretet és törődés sugárzik belőle a gyerekek iránt, hogy minden aggódó anyuka megnyugszik, ha elolvassa.
A szentendrei Duna parton, a Kacsakőbe, stílusosan víz mellé beszéltem meg találkozót Kósz Zoltánnal, aki 2000-ben Sydneyben, a magyar vízilabda csapat kapusaként nyert olimpiai bajnoki címet! Játszott a Vasasban, a Madost Zagrab-ban, az FTC-ben és Pécsen is. Most azonban OlympIKON övben a vízilabdáról és a 2012-es londoni olimpiáról beszélgettünk.
Sokszor láttalak edzésen, gyerekekkel Szentendrén a Vizes8-asban és Leányfalun a strandon is. Mindig elvarázsolt az a légkör, ahogy a KÓPÉ-ban tanítotok, neveltek. Mióta tanítod a jövő vízilabdásait?
Petővári Zsolt barátommal, 7 éve alapítottam vízilabda iskolát Szentendrén és Leányfalun KÓPÉ néven. Itt 14 éves korig edzenek a gyerekek. 14 év felett az MTK Szentendre színeibe igazoljuk le őket.
Hány gyerek jár hozzátok?
A vízilabdán kívül több szakosztályunk van. A szinkronúszókkal, triatlonosokkal és úszókkal együtt összesen 400 család gyermekei járnak hozzánk Szentendréről és vonzáskörzetéből sportolni.
Most, mikor látom az olimpiai közvetítéseken a szinte „kitenyésztett” embereket és egyre többször téma a versenysport kegyetlensége különösen sokat van az eszemben, hogy itt egy egyesületet, akinek célja az emberséges versenysport. Hogy csináljátok?
Célunk, hogy minden gyerekből kihozzuk a legtöbbet van akinél ez csak egy különóra, másoknál az olimpia a cél. Mi egy olyan egyesület vagyunk, ahova egyformán járhat a hobbisportoló és a versenyzésre készülő gyerek is. A kettő megfér egymás mellett, sőt jó kiegészítése egyik a másiknak. Különböző korcsoportokban foglalkozunk a gyerekekkel. A 1998-as korosztályban 3 gyerek, míg a 2000-esk közül már 5 nálunk tanult vízilabdás is tagja a 25 fős országos válogatottnak. Ez nem kis eredmény, büszkék vagyunk rá!
Mik a terveitek?
Nemrég vettünk egy kisbuszt hogy a gyerekeket mi edzők szállítsuk versenyekre. Ezzel levesszük a meccsekre szállítás terhét a családokról Ősszel tervezzük egy második busz beszerzését.
Mi a véleményed a mostani a 2012-es londoni olimpiáról és a vízilabdásokról?
Még mindig mi vagyunk a világ legjobb csapata, ez nem kérdés. Kérdés az, hogy ez kiderül-e. Nagyon sok gólt lőttünk, de a kapott gól is sok! Mikor az olimpiai csapat tagja voltam egy csapattársam azt mondta az egyik meccs előtt, történjen bármi, ez csak egy mérföldkő az életünkben és tovább kell lépni. Ne az legyen a sírunkra írva, hogy olimpiai bajnok, hiszen az olimpiai bajnoki cím csak egy dolog az életben.
Vélemény, hozzászólás?