Minden gyerek született művész. A probléma, hogy hogyan marad az, miközben felnő!
Picasso
Az én életemben a kreativitás egy fontos és meghatározó dolog. Ebből élek és ez éltet. Nap, mint nap használom. Nem csak az ékszerek tervezésében, hanem a hétköznapi életben, a napjaim megszervezésében és megannyi más dologban. Mint anya, nagyon foglalkoztat a gyermeki kreativitás. A kis gyerekek nincsenek még beleszorítva sablonokba, tudnak és mernek kreatívan gondolkozni.
Azonban amint intézménybe kerülnek a kreativitás helyett a szabályokra tevődik a hangsúly. Hogy hogyan lehet ebben a helyzetben megőrizni a gyerek kreativitását? 4 gyerekes anyaként és kreatív „munkásként” 3 fő elvet tartok fontosnak a saját tapasztalataim alapján:
1. Önállóság
Egy gyerek kreativitását nagyban segíti, ha nem kényszerítjük bele a saját sémáinkba, hanem hagyjuk önállónak lenni. Ez elég időigényes, de megtérül, hiszen ha egyszer kivárjuk, hogy bekösse az oviban a cipőjét a maga módján, azzal megtanulja, hogy egy folyamat végén, amit elejétől a végéig neki kellett megoldani, övé a sikerélmény, így legközelebb is fog gondolkozni azon, hogy egy számára fontos dolgot, hogyan lehet megoldani. Azonban ha bekötjük neki, nem fog a kérdésen gondolkodni. Ha túl sokat megcsinálunk neki, akkor pedig szinte semmin nem fog gondolkodni, hanem kér. Tetteket, tárgyakat és természetesen hozzá az elismerést, mintha Ő érte volna el.
2. Korlátlan tér élménye
A másik dolog, ami nagyban segíti a gyerekek kreativitását, az az egybefüggően eltöltött hosszabb idő a természetben. Nálunk ez a Balaton-Felvidéken valósul meg, ahol a nyaralónk pillanatnyilag egyetlen szobából áll 6 darab ággyal, így bent nem lehet semmit csinálni. (Kamasz gyerekesek kedvéért jelzem, hogy térerő sincs!) Szerencsére! Ergo a gyerekek kikényszerülnek a szabadba. Mint afféle városi gyerekek, baromi nagyokat szoktak unatkozni, aztán szép lassan kitalálnak maguknak valamilyen megvalósítandó projektet. Múltkor például hintázni akartak. Elkérték a fészer kulcsot, ahol csak spárgát találtak. Azzal akarták a hintát felfüggeszteni. Mikor megláttam, mondtam nekik, hogy az nagyon vékony lesz és nem fogja őket elbírni, inkább fonjanak egy vastagabbat. Megcsinálták, az Apjukkal felkötötték a fára, az aljára meg egy ócska deszkát kötöttek, olyan lett, mint egy tányéros felvonó. Nagyon büszkék rá és sokat játszanak vele, pedig a hinta már több, mint egy éves!
3. Esztétikai környezet
A harmadik és egyben legfontosabb dolog az a környezet. Szerintem nagyon fontos, hogy a gyerek milyen közegben nő fel. És itt elsősorban a gyereket körbevevő épített környezetre gondolok. Nem a drága designer bútorról szól ez az bekezdés, hanem sokkal inkább az igényességről. A gyereket körbevevő rendről (OK, ebben én sem vagyok erős) a bútorok arányáról, arról, hogy ne a bútorok és a játékok uralják a gyerekszoba terét, hogy a színek és felületek harmonizáljanak egymással és a funkciójuknak megfeleljenek. Végül, de nem utolsó sorban pedig a tárgyak, a játékok és könyvek, amik a gyerekeket körülveszik igényesek legyenek.
Pontosan mire is gondolok? Íme egy példa! Nálunk a legkisebb, legtöbbször a nagyoktól örökölt dolgokkal játszik. Neki nem veszek új dolgokat, régebben úgy vásároltam, hogy a játékaik minőségiek és tartósak legyenek. Karácsony előtt bajban is voltam. Ekkor találtam rá egy csodálatos dologra, egy gyermekkézbe tervezett zsírkrétára a boya-ra. Nekem rögtön megtetszett már a csomagolása is. Amikor kibontottam, láttam rajta, hogy ez nem az a napon elfolyós, mindent összezsírozós kréta lesz. Legjobban azonban a formája tetszett meg. Ahogy ránéztem a boya krétákra, rögtön azt éreztem, hogy ezeket a tárgyakat arra tervezték, hogy kicsi gyermekkéz kulcsolódjon rájuk. Fantasztikus élmény volt mikor a 2 éves a Karácsonyfa alatt kibontotta. Azonnal rajzolni akart. A nagy ajándékcsomagoló papírokat adtuk oda neki és hihetetlenül boldog volt. Azóta is ezzel a krétával és csomagoló papírra szokott rajzolni.
Az öltözködésükbe próbálok nem beleszólni. Hagyom hagy válogassák össze a dolgaikat, még ha nem is tökéletesen passzol. Ritkán teszek csak hozzá egy-egy gondolatot a mintákról és a színekről és azt általában ügyesen beépítik a saját stílusukba. Azt gondolom ezzel segítem Őket művésznek maradni. … ahogy Picasso mondta!
Most a boya zsírkrétákat meg is nyerheted itt a panyizsuzsi blogon!
Kattints ide és hagyj egy hozzászólást!
Vélemény, hozzászólás?