Ágota és a Cekker műhelyében jártunk

cekker-muhely (1)

A Cekker műhelye közel az Oktogonhoz, a Jókai utcában található.

cekker-muhely (2)

Azt szeretem benne a legjobban, hogy a város szívében van és a közelben szinte bármit megtalálok, ha gyorsan be kell szereznem valamilyen alapanyagot.

cekker-muhely (3)

A helyet egy barátnőmtől bérelem harmad magammal.

cekker-muhely (4)

A bérlőtársaim is tervezők, ami sokszor jól jön, hisz bármikor tudunk egymástól segítséget kérni.

cekker-muhely (5)

Viszont azáltal, hogy hárman vagyunk egy műhelyben a gépeink miatt elég sok helyre szükségünk van, így néha kicsinek bizonyul a tér, de most még úgy érzem, hogy megfelelő a mérete.

A Cekker nyereményjátékon itt tudsz résztvenni!

Grábits Ágota, a Cekker designerével készült interjúnkat itt olvashatod! 



Grábits Ágota, Cekker design megálmodójával beszélgettünk

Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Még a Kisképzőben készítettem egy nagyobb kézitáskát amiben volt egy kisebb táska is. Itt gondoltam először arra, hogy mennyire jó lehet ha egy táska kombinálható. Azóta ezt már tudatosan alkalmazom a táskáimnál, mert a béléseik kivehetőek és akár külön is viselhetőek. Akkor volt egy olyan része is a táskának, ahol az anyagot is megmunkáltam. Ott tudatosult benne az az érzés, hogy én az anyagok létrehozásával, megmunkálásával szeretnék foglalkozni.

cekker1 (2)

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Már gyerekkoromban is szerettem tervezni és alkotni. Amikor gimnáziumot kellett választanom, arra kellett rájönnöm, hogy mindig is készítettem valamit a családtagjaimnak vagy magamnak, ezért lehet, hogy olyan képzést kellene választanom ami közel áll hozzám. Érdekes, hogy akkoriban találkoztam egy rajztanárral akinek a javaslatára elkezdtem rajzolni és aki később felkészített a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolába való felvételimre is. Ott a bőr szakot választottam, mert nagyon megtetszett a tervezés, rajzolás és alkotás folyamata. Ezek után már egyértelmű volt, hogy a MOME-n akarok továbbtanulni, de mivel akkor már emellett más társszakmák is elkezdtek érdekelni, így a tanulmányaimat kötő szakon folytattam tovább. Ez az új szakterület azért fogott meg annyira, mert itt az anyagot is mi magunk hozzuk létre a kötőgép segítségével melyet utána formába is öntünk. Ez számomra egy új világot nyitott meg, hisz már az anyag előállításánál kellett tudnom, hogy milyen hatást, formát szeretnék elérni. Általában ruhadarabokat készítettünk a kötött kelméből, de engem nagyon izgatott, hogy ennek a technikának a segítségével akár használati tárgyakat is létre tudnék hozni. Végül így kezdtem el kísérletezni olyan különböző anyagokkal melyeket felhasználhatok a kötéshez és melyekből könnyebben alkothatóak tárgyak is. Közben természetesen olyan alapanyagokat is kipróbáltam, melyek nagyon messze állnak a kötéstől. A Cekker kötött-táska kollekció is úgy született meg, hogy a tervezés és kísérletezés közben szerettem volna felhasználni a gimnáziumban szerzett táskás-, bőrös tapasztalataimat és tudásomat is.

cekker2

Honnan inspirálódsz?
A Cekker táskák anyaga, áttetszősége, hálós kialakítása és színei a víz és a vízpart asszociációját keltik, mely érdekes és személyes párhuzam azzal, hogy egész életemben meghatározó volt számomra a víz közelsége. Gyerekkorom nagy részét a vízi sportok szeretete fűzte át. Később már a víz meditatív és “gondolatba ejtő” jelensége vált meghatározó szimbólummá. Több korábbi munkámat is ez inspirálta. De a vízen kívül az épületek és azok szerkezetei is nagyon inspirálóan hatnak rám.

cekker3

Hogyan tervezel, alkotsz?
Fontos számomra, hogy az emberek különlegesnek, vidámnak de egyben komfortosnak is érezzék magukat a táskáim viselése közben. Ezért ezt mindig szem előtt tartom a kollekció tervezésnél. Az inspiráció az első amit meghatározok, amik lehetnek hangulatok, benyomások, épületek, vagy a természet egy kis szegmense, jelensége. Ezekhez a hangulatokhoz, inspirációhoz elkezdek képeket gyűjteni. Ha mindez megvan, csak utána kezdek el formákat, mintázatokat rajzolni. Fontos az is, hogy közben már a kötőgépen is kísérletezek különböző struktúrák létrehozásával. Ha ezekből az anyagkísérletekből sikerül valamilyen izgalmas formát összeállítanom, akkor azt azonnal le is rajzolom. Nálam egy-egy kollekció mindig így születik meg. A kötőgépen való kísérletezés ugyan olyan fontos része a folyamatnak, mint az, amikor papíron tervezek.

Hogy választasz anyagot/színt/formát?
A Cekkernél az anyagkísérletezés a legizgalmasabb része a tervezési folyamatnak. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a kötőgép “határait” is szem előtt kell tartanom. Így olyan szálas anyagokkal dolgozok, melyek merevek és formatartóak is egyben, de még a gépen is izgalmas struktúrákat tudok velük létrehozni.

cekker4

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Nagyon izgalmas a tervezésnek az a fázisa amikor elkezdek kísérletezni az anyagokkal és formákkal. Az kötési mintázatok, színek nagyban befolyásolják a formát és ez visszafelé is igaz. Ilyenkor azon jár az agyam, hogy hogyan lehetne még jobbat, kényelmesebbet, különlegesebbet létrehozni. Néha nagyon szokatlan szituációkban is eszembe jut valami ötlet, és akkor azt azonnal le kell jegyeznem vagy rajzolnom. Általában a tömegközlekedésen utazva, vagy az edzésen szoktak újabb ötleteim támadni. De képes vagyok egy beszélgetés kellős közepén is elrohanni rajzolni vagy kötni, mert épp akkor jutott eszembe valami.

Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
A prototípusokat vagy az éppen aktuális kollekcióm darabjait én is hordom, hisz csak így tapasztalhatom meg első kézből azt, hogy mennyire kényelmesek, és ami a legjobb, hogy közben az emberek visszajelzései is sokat segítenek abban, hogy az általuk javasolt változtatásokkal még vonzóbbá és kényelmesebbé tehetem őket. Jó érzés, amikor idegenek egy boltban vagy az utcán leszólítanak mert kíváncsiak arra, hogy hol tudnának ilyen táskát ők is beszerezni. Ez mindig megerősít abban, hogy az embereknek tetszik az amit alkotok.

cekker5

Alkotáson kívül mit csinálsz?
Szeretem a barátaim társaságát, mert velük mindent meg tudok beszélni mind a magánéletről, mind a tervezésről. Ők akkor is tudnak segíteni, ha elakadok az életem egyes pontjain vagy megerősítésre van szükségem egy új kollekcióm tervezése során. Ezen kívül a sportok, a természet is fontos részei az életemnek. Jó az, ha az ember tud időt szakítani arra, hogy kutyát sétáltasson a szabadban, vagy akár lemenjen futni egy kicsit.

A termékfotókat Bogár Benedek készítette!

A Cekker nyereményjátékon itt tudsz résztvenni!

Ágota és a Cekker műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15 órától aktív)



Cekker válltáska pottyan

A 2016. szeptember 23. és október 02. között megrendezésre kerülő Design Hét 2016 alkalmából a panyizsuzsi blogon – rendhagyó módon! – 10 napon át pottyan valami. Ez alkalommal Cekker válltáska keresi gazdáját, ami a ma (2016. szeptember 30-án) 0 és 24 óra között hozzászóló és a panyizsuzsi hírlevélre feliratkozott olvasók között kerül majd kisorsolásra 2016. október 15-én, az ajándékok díjmentes kézbesítése 2016. október 20. után történik. (A játékban való részvétel együttes feltétele tehát a kommentelés és a hírlevél-feliratkozás)

cekker-potya

Legújabb, még sehol sem bemutatott kollekcióm, számomra egyik legkedvesebb darabja az új Cekker válltáska, mely különleges és praktikus is egyben. A fekete vízlepergető anyagot a kötött és laminált részek teszik egyedivé, míg a neon sárga vállpánt egy kihívó és modern keretet ad a táskának melytől biztosan rád szegeződik majd minden tekintet.

Az ajándékot a Cekker biztosítja!

Grábits Ágota, a Cekker designerével készült interjúnkat itt olvashatod! (9 órától aktív)

Ágota és a Cekker műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15 órától aktív)



Kissing Badgers designerének műhelyében jártunk

kissing-badgers-muhely1

A Kissing Badgersnek nincs műhelye, ott dolgozom, ahol tudok.

kissing-badgers-muhely2

Tervezni például buszon/villamoson/vonaton szeretek a legjobban, horgolni szinte bárhol tudok (ágyon ülve az alvó kislányom mellett a legkényelmesebb).

kissing-badgers-muhely3

Folyamatos jövés-menésünknek és sűrű költözésünknek köszönhetően pedig megtanultam a legkisebb vízszintes felületet is kihasználni, ha „papírmunkáról” van szó (a KISSING BADGERS dobozait is saját kezűleg készítem).

kissing-badgers-muhely4

Mindettől függetlenül ha egyszer megállapodunk majd egy kertes háznál, igyekszem majd egy zárható szobácskát szerezni magamnak, hogy a szerteszét tekergő szalagok, zen-kertté összeálló gombhegyek és a félkész dobozok számomra jól ismert rendszerét ne kelljen naponta (na jó, néha hetente) elpakolni az egyéb tennivalók érdekében.

kissing-badgers-muhely5

A Kissing Badgers nyereményjátékon itt tudsz résztvenni!

Lehoczki Bözsivel, a Kissing Badgers designerével készült interjúnkat itt olvashatod!



Kissing Badgers designerével beszélgettünk

Mi az amit életedbe először készítettél és a mai napig emlékszel rá vagy éppen meghatározó volt?
Még egészen kicsi gyerekként a délutáni csendes pihenő alatt egyszer módszeresen telepingáltam a szoba falát az ekcémámra felírt kenőccsel.
Mai napig hálás vagyok édesanyámnak azért, hogy -miután szembesült az „alkotással”- nem törte le a kezemet, és ezzel derékba művészi pályafutásomat.

kissing-badgers1

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Alufóliából gyurmázott rózsát, üvegfestett képet, gyöngyszövött ékszert vagy horgolt tetejű befőttesüveget szinte minden ismerősöm kapott tőlem, ezúton is hálás vagyok nekik a vélt vagy valós pozitív visszacsatolásokért 
Gimnázium alatt dőlt el véglegesen, hogy az akkor még Iparművészeti Egyetemre szeretnék majd jelentkezni. Első körben az akkor épp futó üvegfestés-szerelem miatt az üveg szakot választottam, de valamilyen okból arra a következtetésre jutottam, hogy ehhez a szakmához túl sok fizika és kémia ismeret szükséges, ami sose volt az erősségem, így a fémművesség felé fordultam. (Mai napig nem tudom, miért gondoltam, hogy ahhoz kevesebb reál tudás szükségeltetik…)
A rajziskolában, ahova előkészítőre jártam az érettségi előtt, azt tanácsolták, hogy ne görcsöljek rá a felvételire, OKJ-s tudás nélkül csak keveseket vesznek fel erre a szakra, menjek el, tapasztaljam meg a légkört, az egyetemet, a tanárokat, és a valószínűleg sikertelen felvételi után végezzem el az ötvös OKJ-s képzést valamelyik erre szakosodott intézményben.
Mivel az ezüstöt akkor még sokkal többre tartottam az aranynál, elhatároztam, hogy ezüstműves leszek. (Akkor még azt hittem, az ezüstműves az, aki ezüst ékszereket csinál. Utóbb derült ki, hogy az ötvösségen belül az aranyművesség takarja az ékszerkészítést (bármilyen anyagból), az ezüstműves ezüstneművel foglalkozik- ide értve az egyházi kegytárgyakat, evőeszközöket, asztali kiegészítőket, stb.)
Mivel a rajziskolában pont volt egy fiú, aki akkor végezte el az ezüstművességet és ő is épp a felvételire készült, az egyik tanár hozzá irányított, hogy gyakorlati helyet találjak magamnak. Sikerült az ő mesteréhez, Cservák Tamás ezüstműveshez kerülnöm, akinek segítségével 2 év múlva apró kanyarokkal végül cizellőrként végeznem. Az összekötő fiú pár évvel később egy padon ülve elmesélte, hogy mennyire örült annak, hogy a műhelybe kerültem, még azt se bánta, hogy egy-egy elkeseredett pillanatomban tőle kértem segítséget a kalapáláshoz vagy az adott évi felvételi anyag összeállításához (4. próbálkozásra jutottam be, de ezt a mai napig nem bánom).
Fentiekből romantikus lelkűek már kiolvashatták, a fiúval szerelem szövődött, 10 éve együtt, 4 éve házastársként és másfél éve szülőtársként ötvözzük a magánéletet és a szakmát.
Az OKJ-s képzés utáni egyetemi évek alatt a fémet kissé félretolva foglalkoztam plexivel, papírral, szivaccsal, sőt, még leveles tésztával is -ez utóbbira a portugál ERASMUS-félév alatt került sor, amikor is ehető ékszert kellett terveznünk.
Mesterdiplomám egy irodalmi díj újratervezése volt, amire megkaptam az azévi Rektori Díjat.
És hogy mindezek mellé hogy jöttek a horgolt ékszerek?
Alattomosan 
Kamaszkoromban tanultam meg horgolni (kötni azóta se tudok).
Horgoltam villamoson, padon, irodalomórán-élveztem, hogy nem vagyok helyhez kötve, bármikor lerakhatom vagy bárhol hozzá tudok fogni. A mai napig ezt élvezem benne a legjobban, ezt a szabadságot.
A szatén meg csak úgy jött. Előtte volt mindenféle bolti fonal, kötél,drót, az egyetemen horgoltam szilikoncsőből is, a szatén tehát csak egy volt a sok anyagkísérlet között.
Ami miatt azonban megmaradtam mellette, az a színvilága: sose voltam egy színes valaki, de a szalagok kombinálásával létrejövő színharmóniák a mai napig lenyűgöznek.

kissing-badgers2

Honnan inspirálódsz?
Nagyon szeretek képekre vadászni az interneten. Nem a színeket, hanem a hangulatokat keresem: ez lehet egy látkép vagy egy ruha részlete, igazából az dönt, hogy az első pillantás után továbbmegyek-e vagy visszagörgetek és jobban megnézem. Ha valami megtetszik, azt elmentem a blogomra, aztán ha alkotásra kerül a sor, végigböngészem őket és adott képhez keresek szalagszíneket.
Természetesen fordítva is szokott működni a dolog, az is nagyon izgalmas, amikor egy megrendelő kész ötlete után elkészül az ékszer, és ahhoz keresek kiegészítő képet-itt már sokat számít a megrendelő személyisége is vagy hogy milyen alkalomra készült a darab.

kissing-badgers3

Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Az alkotásnak azt a részét szeretem a legjobban, amikor pozitív visszajelzés érkezik- hogy megdícsérték társaságban az ékszert, amit tőlem vásárolt, vagy valamilyen nagy napra (esküvő, diplomaosztó) KISSING BADGERS ékszert vett fel, esetleg annyira megtetszett valakin az ékszer hogy ő is szeretne egyet…Ezekért a pillanatokért csinálom az egészet.

Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Rengeteg próbadarabom van amit mai napig hordok, jóformán csak a saját ékszereimet viselem a férjem által készített jegygyűrűmön és az eljegyzési gyűrűmön kívül.

kissing-badgers4

Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Amikor elkezdtem az ötvös OKJ tanfolyamot, Karácsonyra elvittem megmutatni az első cizellált tányérkámat a nagycsaládi vacsorára. A tálka egy szkíta lelet másolata volt, egy nagymacska és egy szarvasféle birkózik rajta egymással.
Megkérdeztem a család minden tagját, hogy ki mit lát a mintában. Mindenki kínosan találgatott:
“Ez egy fa”, “Ez valami nonfiguratív”.
Végül egy későn érkezett unokabátyám a kérdésre csípőből ezt a választ adta:
“Mik, mik, hát csókolózó borzok!”
Ezután, ha valaki megkérdezte, miket csinálok, csak annyit mondtam:
“Olyan csókolózó borzos dolgokat”.
Az egyetem alatt született márkámnak is végül ezt a nevet-KISSING BADGERS– adtam.

kissing-badgers5

Alkotáson kívül mit csinálsz?
Nem tartom magam művésznek vagy fennkölt értelembe vett alkotónak.
Inkább tervezőnek mondanám magam, ilyen szempontból viszont számomra nincs különbség az ékszertervezés és mondjuk egy ebéd megfőzése között. Tervezőként próbálok viszonyulni minden problémához, ez alapvetően jó, mert arra ösztönzöm magamat, hogy racionális döntéseket hozzak, és hogy a lehető legtöbb oldalról megvizsgáljam a problémát. Ennek hátránya persze, hogy nem vagyok időmilliomos, ebből aztán sokszor adódik az a nehezen feldolgozható dilemma, hogy tovább kutassak a lehető legjobb megoldás után, vagy döntsek végre mert „lemegy a nap”.

A Kissing Badgers nyereményjátékon itt tudsz résztvenni!

Bözsi és a Kissing Badgers műhelyének kulisszái mögé itt tudsz belesni! (15 órától aktív)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...