Művészet, Design, Bécs és Ősz – 3. rész

3.nap

A mai nap egy kis sétával kezdődött. Mivel a Westbahnhof, ami mellett lakunk a Mariahilferstrasse végén van a Hofmobiliendepot bútormúzeum mag az elején, gyalog közelítettük meg az objektumot! A kiállítás érdekes volt. Többnyire a császári korra és Sissire volt kihegyezve. Jópofa megoldásként egyes helyeken néhány percet vetítettek a Sissi filmből. A videó fekete-fehér volt kivéve azon bútorokat, melyeket mellette állítottak ki. Igazából ez egész kiállítás lezárul a bécsi műhellyel és a Thonetékkel. Azt hittem, hogy végigkalauzolnak napjainkig. Kár.


Tegnap elfelejtettem írni, hogy a MAK pincéjében láttuk a Frankfurti konyhát, aminek a prototípusa az 1927-es Frankfurti kiállításra készült. A célja pedig a tömeges lakásépítések során a konyhát, az étkezőtől elválasztva kis helyen praktikusan kialakítani, a tömeggyártás minden eszközét kiaknázva. Fantasztikus. A mai konyhához csak gépeket kéne integrálni és tökéletesen működne. A munkafelület egyik szélén volt egy kihúzható fiók, amibe a hulladékot lehetett beleseperni. A sparhert mellet ételmelegítő volt. Falra felhajtható vasalódeszka is a konyha szerves részét képezte. Az edénycsepegtetőnek leejtése volt a fém, kétmedencés mosogató felé. A felső szekrények ajtajai pedig toló rendszerben lettek kivitelezve. És az egész sallangoktól mentes, egyszerű, modern és szép volt! Mindkettőnknek nagyon tetszett. 10.000 ilyen konyhát építettek be!

(Nagyi, ezt a részt ne olvasd fel a Nagyfiúnak, mert meglepi!!!!)
Délben ismételten sushit ettünk a szokott helyen és a gyerekeknek is megvettük a kívánt meglepiket. A Nagyfiú egy gyerek kivitelű svájci bicskára vágyott. Talán azért mert nekem mindig a táskámban a svájci bicskám, már legalább 15 éve (még a piros bőr ridikülömben is hordom). Szóval ez a bicska gyerek bicska, mert nincsen hegye, le van kerekítve, viszont éles és a lényeg, hogy van rajta fűrész!) A Gombanő (nem tudta régebben kimondani, hogy Ő márpedig egy bomba nő) rózsaszín és csillogós iroda felszerelést kért az angyalirodájába, sikerült ilyen megkötésekkel ízléses darabot találni, bár nem volt könnyű! A Kicsi, nyelvi készségek híján nem kért semmit, de kap egy babakocsit, amit egész nap tologathat. Ugyanis, ami van azt a nagyok is használtan kapták és már erősen viseletes szegényke.

A délután ismét pihenéssel, majd a Stephanskirche meglátogatásával telt. Ez a templom röviden és tömören leírható. Kívül molinóval borított állványzat rejti jelentős részér, belül meg olyan, mint a mi Mátyás templomunk. A mai nap eseménye volt még a Lobmeyr üvegmúzeum és bolt meglátogatása is. Ez a család az 1830-as évek óta foglalkozik üveggyártással, januárban veszi át a 7. generáció a vállalkozást. A mi családunkban én még csak a 2. vagyok, aki üvegezik, a Gombanő pont a múlt héten ajánlotta föl, hogy ha meghalok, akkor Ő majd üvegezik helyettem. Mondtam neki, hogy ha gondolja, akkor egy darabig közösen is csinálhatjuk!

A vacsorát kihagytuk, már annyit ettünk pár nap alatt, hogy nem voltunk éhesek, ráadásul holnap a Calasantius Training Program adománygyűjtő vacsorájára megyünk haza, de erről majd külön posztban írok, hiszen a panyizsuzsi üvegeknek komoly szerepük lesz ezen az esten!



Művészet, Design, Bécs és Ősz – 2. rész

2. nap

A napot a KunstHaus Wien-ben a Hundertwasser múzeumban kezdtük, majd a házánál folyattuk utunkat. Ez a férjem kérése volt, mivel én nem nagyon kedveltem Hundertwasert. Építésznek hívják, de minden épületéhez kellett egy „igazi” építész. A legdurvábbak a felújításai, ahol egy meglévő épületre ráhúz egy teljesen eltérő mázat, mintha piskótára mézeskalács motívumokat rajzolnánk cukormázzal. Gáz. A múzeumban viszont fantasztikus grafikákat, kőnyomatokat és egyéb képeket láttunk. Hihetetlenül gyönyörűen, bár merészen válogatta össze a színeket, engem teljesen lenyűgözött. Mivel nagyon sok színt használok az üvegeim tervezése során és az ékszerek, tárgyak egyik fő erőssége a színkompozíció, Hundertwasser képeit tovább fogom tanulmányozni!

hundertwasswer
A véleményem kicsit változott: Hundertwasser fantasztikus képzőművész, viszont építészetileg egy nagy NULLA. Igazából csak azt nem értem, hogy miért építészként aposztrofálják? Az összes róla kapható könyvben csak az épületei voltan, a képei kb. 5%-t tették ki a házairól írt ódáknak.

A második állomás a Belvedere volt, ahol Klimt és Schiele volt a célpontunk. Klimt érdekes, hiszen mostanság, az elmúlt 10-15 évben nagyon felkapták. Szépek az arany tónusú szecessziós képei, de teljezen vegyes a stílusa, pl. most tudan meg, hogy tisztén impresszionista művei is vannak szép számmal. Schiele sokkal egységesebb, bár durvább, nekem ő jobban tetszik. … és maga a Belvedere, ami Savoyai Jenő nyári palotája volt. Az Also Belverdé-ben lakott, a Felső Belvedere csak a reprezentációra szánt rész volt. Ezen kicsit elgondolkoztam, mikor a mai fogyasztói társadalomról, mint a pazarlás netovábbjáról beszélünk, hogy erre megvan a történelmi példa, ami csak ismétli önmagát.

belvedere
Délután kicsit megpihentünk a szobánkban és este a MAK (Museum für Angewandete Kunst) vagyis az iparművészeti múzeum következett. Ez egy óriási épület, amiben lézeng néhány kiállítás. (Nem mintha lett volna többre energiánk!) A legérdekesebb és legszebb a thonet szék kiállítás volt. Maga az installáció is gyönyörű volt a terem közepén lehetett végig menni, amit két vászonfal szegélyezett, mögötte voltak a szélek, amiket a falról világítottak meg. A vásznon kirajzolódtak a székek csodás formái. A pincében japán katagami technikával készült textilek, üveg és kerámiatárgyak, valamint bútorok voltak. Külön érdekesség volt a museum shop. Itt kinéztem magamnak 3 könyvet, ami hamarosan az otthoni polcomon is megtalálható lesz! Témájukkal nem árulok el titkot: üveg és ékszer!
A legjobban azonban nem ez tetszett. Találtunk egy ceruzát, aminek a hátán ez állt. „Az amerikaiak az első űrutazás során rájöttek, hogy a golyóstoll, a benne lévő tintát súlytalan állapota miatt, nem működik az űrben. $1.000.000-t költöttek egy űrben használható toll kifejlesztésére. Az oroszok ceruzát használtak!”

El kel meséljem, hogy mióta New York-ban jártam, azóta van egy szokásom, jegyzetelek a múzeumokban. No nem mindent, csak egy nevet, egy kép címét, egy jó könyvet a muzeup shop-ban. Ilyeneket szoktam felírni. Ma reggel rájöttem, hogy nem hoztam, kicsi zsebben elférő füzetet, mert az jó a múzeumi jegyzeteléshez. Így megvettem életem első Moleskine füzetét. Ennek a füzetnek múltja van, részletek itt!



Művészet, Design, Bécs és Ősz – 1. rész

Ma útjára indítom 4 részes sorozatomat, ami a bécsi nyaralásunkról, jobban mondva őszölésünkről szól. A cím 4 szó, a nyaralás 4 nap, melynek mindegyike egy posztban fog tömörülni. Igen, tömörülni. Naívan azt hittem, hogy Bécsre elég 4 nap, de nem. Tulajdonképpen mikor összeraktam a művészetekre, elsősorban iparművészetre kihegyezett programot, akkor jöttem rá, hogy a legfontosabb dolgok talán egy részét, ha nem tudjuk nézni. No meg egy kicsit feltérképezzük a terepet, mert Bécs nem a világ vége és egy jó kiállításért, akár egy napra is érdemes eljönni!

1. nap
Ez a nap, rohanósan kezdődött, mivel a gyerekek egy részét csak ekkortól tudták a nagyszülők vállalni. Ennek eredményeképpen az egyetlen kabátomat sikerült a szüleimnél hagyni. A szállásunk a Maiahilferstrasse végén a Westbahnhof mellett volt egy kis, a célnak tökéletesen megfelelő, hotelben volt. Kipakolás után leállítottuk az autót egy parkolóházban és rohamléptekben (mert ugye nem volt kabátom) elindultunk a Mariahilferstrasse felé. Így a nap, a tervezettel ellentétben vásárlással kezdődött, de viszonylag gyorsan elintéztük. A Maiahilferstrasse másik vége viszont a helyiek által MQ-nak nevezett MuseumQuartirer, ami egy 60.000m2 múzeum komplexum. Miután eligazítást kaptunk a Bécs kártya, valamint a szimpla, kombinált és egyéb belépőjegyek világában, a Bécs kártya és az Architektur Centrum mellett döntöttünk első körben.

Az első kiállítás az a_schau, az osztrák építészet története volt. Bécs építészete egy tőről fakad Budapestével. A múlt század elején, mind a bécsi, budapesti és a párizsi városvezetők rájöttek, hogy egy élhető város érdekében városrendezési tervet kell készíteni és azt kivitelezni. Ekkor Alakultak ki a mai kör és sugárutak, amiben Párizs és Budapest nagy hasonlóságot mutat. Ezek után tovább mentünk a vörös korszakba, ami 1919-34-ig tartott (a mázlisták). Itt a stílusjegyek erős hasonlóságot mutattak a magyar korabeli épületekkel. Késő viszont óriási eltérés van, valahol éreztem, hogy a kommunizmus menni lehetőséget, értem itt mind alkotói, mind technikai értelemben vett el tőlünk. A 60-as, 70-es években mi már csak a lakótelepekre koncentráltunk, míg itt élt az építőművészet. A kiállításnak külön érdekessége volt, hogy oldalt kis beugrókban a kor lakás viszonyait boncolgatták, hogy a laikusok a saját nyelvükre lebontva, jobban megértsék az egészet. Ez a kiállítás jó volt, de a lényeg ezután jön.

A múzeum másik kiállítása, „Az építészet a fejben kezdődik” valami fergeteges volt. 20 építész irodát vizsgáltak több mint 2 évig, hogy ki hogyan alkot koncepció szinten. Rettentően tanulságos és hétborzongató volt a kiállítás. Belénk a BME-n belesulykolták, hogy milyen rendszerben kell alkotni. Itt pedig különböző és eltérő módszereket láttunk. Most jöttem rá, hogy a modellnek nem a dokumentáció részeként, hanem az alkotás eszközeként kel működnie, hiszen az arányokkal itt lehet a legjobban szembesülni. Soha nem tudtam, hogy a legnagyobb építészek nagy része 6B-s ceruzával kezdi a skiccelést és van, aki egyáltalán nem skiccel. Van, aki legóból épít koncepció szinten, van aki a terepen alkot és van, akit inspirálnak az orchideák és a műteremben felfüggesztett sonkából a tervezési folyamat során. Ezt minden építésznek látni kell. Különösen ajánlom a BME Építész karán tervezést oktató tanárnak, nekik KÖTELEZÖ. Még egy érdelesség amíg a terem falain ezeket a fantasztikus munkamódszereket láttuk a terem közepén építész eszköztörténeti kiállítást láthattunk, a fehér köpenytől a magyar ArchiCAD legújabb verziójáig. Ez nekem azért volt megdöbbentő, mert a saját, még az egyetemen használt, eszközeimet is ott láttam, olyat is, amit 98-ban vettem amerikában és szinte csak nekem volt olyan az egyetemen. Lehet, hogy öreg vagyok?

Ezek után egy kis sétával, metrózással és egy fantasztikus sushival zártuk a napot! Íme egy kép az étterem arculatából:

Ezt most a hotelből töltöttem fel, több kép később jön!


Egyedi üveg ékszer – egyedi modul

Akik e-mailben keresnek, azoknak jelzem, hogy lehalt a szolgáltatónk és csak néhány naponta jutok nethez egy kávéházban. A következő napokban ott sem. Mindenkinek fogok válaszolni, csak idő kérdése!
Meg kell vallanom, ezek mellett az üvegárak mellett, nem fér bele a hulladék ”termelés”. Szó, ami szó, nem minden égetés sikerül vagy nem pont az elsőre, ez rendben is van, de a vágási hulladékot nem szeretem, így ha van kimaradó rész, akkor azt egy kis fadobozba kerül (a dobozt egyébként anyák napjára kaptam a fiamtól). Ha valami egészen picike darab kell, akkor mindig előkerül ez a doboz. Ez teljesen rendben van, addig, amíg egy tervből egy ékszer készül, vagy ha éppen a dobozkával előttem formálódnak, alakulnak a tervek. Amikor már ugyanazon darabból több készül, akkor a dobozka vajmi keveset használ. Építész lévén, ahol a 60cm-es modul egy etalon, eszembe jutott, hogy miért ne lehetne saját modulrendszerem. Így a tervek ezen modulrendszeren belül készülnének és a vágás is gyorsabb lenne, a hulladék pedig minimális. Így tegnap kialakítottam egy panyizsuzsi modult. Ehhez társult az új munkamenet: az üvegekből először modul szélességű csíkok lesznek, majd azok kerülnek feldarabolásra. Tegnap már modulban ment a műhelymunka. Remek volt, gyorsabb, hatékonyabb, csak a stílus nem változott!



Kipécéztek

MissX kipécézett magénak. Most megoszok veletek 7 dolgot magamról és kipcézek hét embert, hogy ők is tegyenek hasonlóan.
Íme:

1) Szeretek főzni.

2) Szeretek beszélni.

3) Textilpelenkázom a lányom.

4) A hézimunka nem tartozik a legégetőbb teendőim közé.

5) 14 éves korom óta van a táskámban egy Svájci Bicska.

6) A benti virágaim alig élnek túl, de a kintiek gyönyörűek.

7) 21 éves koromig nem ettem meg a gombát.

Szabályok:
1. Linketld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

A kipécézettek:
Vadjutka
Ledanna
JennSki
syko
Jellybean
Karlita
LaPomme

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...