Öröm és motiváció

modern üveg tányér
Annyira jó kedvem tud lenni attól, ha a termékeinknek mások (vevők vagy megajándékozottak) örülni tudnak. Néhány napja kaptam egy kedves e-mailt az adománygyűjtő vacsora egyik licitálójától. Az aláírás alatt ez állt:
Panyi Zsuzsi -féle szusitáltulajdonosok

Jól esik, amikor az emberek örülnek. Bár ez nem kizárólagos célja az alkotásnak, de fontos velejárója. A minap kérdezte valaki, hogy mi motivál. Sokmindent lehet erre felelni, de ezek a pillanatok egészen biztosan.



Hetente új üvegékszer akció Karácsonyig!

egyedi mandzsetta, üveg mandzsetta, design mandzsetta
Most érdemes föliratkozni a panyizsuzsi hírlevélre! Hogy miért? Mert karácsonyig hetente új akciókról fogok e-mailt küldeni. Úgy gondolom, hogy ez a panyizsuzsi karácsonyi ajándék a sok-sok kedves vásárlónak és éreklődőnek.
Tehát aki még nem iratkozott fel, az gyorsan tegye meg aitt a bal felső sarokban, mert néhány nap és megy ki az első levél!



CTP és üvegékszer

Ahogy ígértem leírom, hogy mi köze egy amerikai diplomát adó, posztgraduális ösztöndíjas programnak az én üvegékszereimhez.
A CTP, a Calasanctius Training Program rövidítése. Ez a program keres olyan társadalmilag elkötelezett embereket, akinek biztosítja az Egyesült Államokban a teljes diplomát adó (pl. MBA) képzést. S, hogy mit jelent a társadalmilag elkötelezett szó? Annyit, hogy ha valaki a diploma után visszajön, akkor, kötelessége az ott tanultakat pl gondolkodásmódot, mentalitást tovább adni. Persze itt nem az átlag amerikai gondolkodására kell asszociálni, hiszen ezek mind, osztályon felüli katolikus egyetemek! Én pl. ennek az időszaknak a hatására és ezzel a tapasztalattal voltam képes az ovi játszóterére összegyűjteni egy hónap alatt közel 3 millió forintot (persze ehhez kellettek a jó fej szülők is!) Szóval ez a CTP.
Hogy az alapítvány fenntartható legyen évente szerveznek egy adománygyűjtő vacsorát, aminek a teljes bevételét az alapítvány kapja. A bevétel két részből jön: az egyik a vacsora belépők, a másik pedig az árverés. Licitáltunk már borokra, amerikából hazaküldött bolondos tárgyakra és olyan sakktáblára is, amin előtte a Nagymester játszott velünk szimultánt.
Idén a mi ékszereinket választotta a CTP. Nagyon boldog voltam, mikor erre megkértek, hiszen óriási elismerés egy 200 fős elit vacsorán, mint szponzor részt venni. Az „Év Embere” díj mellet,t 15 csomagot készítettem össze. A licitálás kisker árról indult, a bevétel pedig a kikiáltás árak négyszerese lett! Nagyon boldog voltam.

üveg plakett
És a végére egy személyes történet. Valahogy úgy alakult a tételek sorrendje, hogy a legvégére maradt a kedvencem a fekete narancs kereszt meg a hozzávaló tányér. Ez a készlet megtetszett a piarista rendfőnöknek, aki rögvest kapott is egy gáláns ajánlatot, hogy megveszik neki. A licit már a kikiáltási ár kétszerese volt, mikor a licitálást vezető kitalálta, hogy menjünk még magasabbra, hiszen akkor egy kerek számmal zár az ékszer-árverés. A végén többen beleadtak néhány ezer forintot, hogy meglegyen a CÉL és az atyáé legyen a kereszt. Így lett. A keresztek körül mindig van valami misztikus dolog. A legelsőt úgy készült, hogy nem tudtam jól üveget vágni (egy csorba üvegvágóval) és rengeteg letört kis háromszögem volt, amit mindig egy kis dobozkába tettem. Egyszer elővettem, hogy most már kezdek velük valamit. Így lett az első világoskék kereszt, amikor kész lett azt gondoltam, hogy egy keresztelőre biztosan elviszi valaki. Majdnem fél évig nem történt semmi, majd egy vásáron odaszaladt egy régi ismerős, aki szintén CTP-s diák volt, és ezt mondta:
-Nincs véletlenül valamid egy keresztelőre, egy óra múlva ott kell lennünk.
Hát igen, ezek nem véletlenek.



Művészet, Design, Bécs és Tavasz – 4. rész

Talán észrevettétek, hogy a cím változott, TAVASZ. Reggel Bécsben tavasz volt, 20 fok (nem is kell az a kabát, ugye?) Ma laza napot terveztünk, hiszen tudtuk, hogy hosszú lesz! Reggel letöltötten a leveleket és felraktam a blog bejegyzésemet, aztán jött még egy pár fontos mail, ami után sikerült elindulnunk.


Először egy kis sétával indítottunk, majd a Naschmarktot, a helyi piacot vettük célba. Ez a piac, bár elsőre nem gondoltam, nagyon nagy élmény volt. Megint a színek ragadtak magukkal, az osztrákoknak fantasztikus szépérzékük van. Olyan gusztusosan és színesen volt tálalva minden, pedig semmi különös körítés nem volt, de mégis. A végén itt maradtunk ebédre. A menü mindenféle olajban, ezekben érlelt zöldség, falafel és olajbogyós cibbata volt. Igen, kicsit olaszos, csakúgy a kedves boltos Alessandro, aki a murcit és a kávét szolgálta fel hozott a fenséges lakomához.
Ezen a piacon erősen keverednek a nemzetiségek, ami remek korrajza a városnak. Magam is meglepődtem, hiszen én Bécset egy osztrák városnak képzeltem el. Nem így van, ez egy nemzetközi metropolisz, ahol számos afrikai és indiai embert látni az utcákon. A legmeghatározóbbak azonban, a törökök és ez a piac kínálatán is jól látszott. Erre mondja a férjem, hogy Bécs és Ausztria két külön dolog.


Innen visszakanyarodtunk a kedd este meglátogatott MAK múzeumhoz, hogy az említett könyveket megvegyem. Nagyon örülök nekik! Ezután jött a búcsú, vissza a szállásra, pakolás, a parkolóból elhoztuk a kocsit és irány Budapest és a CTP adománygyűjtő vacsora.

Mivel a vártnál lényegesen több kamion volt az úton, ezért lassan haladtunk. A vártnál 20 perccel később értünk a férjem munkahelyére, ahol 10 perc alatt átöltöztünk, sminkkel együtt. Ezek után rohanás a Pilinszky kávéházba, persze kabát nélkül, mert a kötött kardigán ehhes a ruhához nem passzol. A férjem azzal hitegetett, hogy „majd gyorsan” leparkolunk” és a 7 órás kezdésre odaérünk. Persze a parkoló tele volt. Szóval én kiszálltam és futottam (hogy nem fázzak rövid ujjúban). Annyira siettem, hogy figyelmetlenségből egy oldalajtón mentem (estem) be. Ott állt egy ismerős elkerekedett szemmel. Én csak annyik kérdeztem: -Nem ez a bejárat? -Ez is lehet, de az van ráírva, hogy vészkijárat! … hogy miért is siettem ennyire és miért volt az olyan fontos, arról majd holnap írok!



Művészet, Design, Bécs és Ősz – 3. rész

3.nap

A mai nap egy kis sétával kezdődött. Mivel a Westbahnhof, ami mellett lakunk a Mariahilferstrasse végén van a Hofmobiliendepot bútormúzeum mag az elején, gyalog közelítettük meg az objektumot! A kiállítás érdekes volt. Többnyire a császári korra és Sissire volt kihegyezve. Jópofa megoldásként egyes helyeken néhány percet vetítettek a Sissi filmből. A videó fekete-fehér volt kivéve azon bútorokat, melyeket mellette állítottak ki. Igazából ez egész kiállítás lezárul a bécsi műhellyel és a Thonetékkel. Azt hittem, hogy végigkalauzolnak napjainkig. Kár.


Tegnap elfelejtettem írni, hogy a MAK pincéjében láttuk a Frankfurti konyhát, aminek a prototípusa az 1927-es Frankfurti kiállításra készült. A célja pedig a tömeges lakásépítések során a konyhát, az étkezőtől elválasztva kis helyen praktikusan kialakítani, a tömeggyártás minden eszközét kiaknázva. Fantasztikus. A mai konyhához csak gépeket kéne integrálni és tökéletesen működne. A munkafelület egyik szélén volt egy kihúzható fiók, amibe a hulladékot lehetett beleseperni. A sparhert mellet ételmelegítő volt. Falra felhajtható vasalódeszka is a konyha szerves részét képezte. Az edénycsepegtetőnek leejtése volt a fém, kétmedencés mosogató felé. A felső szekrények ajtajai pedig toló rendszerben lettek kivitelezve. És az egész sallangoktól mentes, egyszerű, modern és szép volt! Mindkettőnknek nagyon tetszett. 10.000 ilyen konyhát építettek be!

(Nagyi, ezt a részt ne olvasd fel a Nagyfiúnak, mert meglepi!!!!)
Délben ismételten sushit ettünk a szokott helyen és a gyerekeknek is megvettük a kívánt meglepiket. A Nagyfiú egy gyerek kivitelű svájci bicskára vágyott. Talán azért mert nekem mindig a táskámban a svájci bicskám, már legalább 15 éve (még a piros bőr ridikülömben is hordom). Szóval ez a bicska gyerek bicska, mert nincsen hegye, le van kerekítve, viszont éles és a lényeg, hogy van rajta fűrész!) A Gombanő (nem tudta régebben kimondani, hogy Ő márpedig egy bomba nő) rózsaszín és csillogós iroda felszerelést kért az angyalirodájába, sikerült ilyen megkötésekkel ízléses darabot találni, bár nem volt könnyű! A Kicsi, nyelvi készségek híján nem kért semmit, de kap egy babakocsit, amit egész nap tologathat. Ugyanis, ami van azt a nagyok is használtan kapták és már erősen viseletes szegényke.

A délután ismét pihenéssel, majd a Stephanskirche meglátogatásával telt. Ez a templom röviden és tömören leírható. Kívül molinóval borított állványzat rejti jelentős részér, belül meg olyan, mint a mi Mátyás templomunk. A mai nap eseménye volt még a Lobmeyr üvegmúzeum és bolt meglátogatása is. Ez a család az 1830-as évek óta foglalkozik üveggyártással, januárban veszi át a 7. generáció a vállalkozást. A mi családunkban én még csak a 2. vagyok, aki üvegezik, a Gombanő pont a múlt héten ajánlotta föl, hogy ha meghalok, akkor Ő majd üvegezik helyettem. Mondtam neki, hogy ha gondolja, akkor egy darabig közösen is csinálhatjuk!

A vacsorát kihagytuk, már annyit ettünk pár nap alatt, hogy nem voltunk éhesek, ráadásul holnap a Calasantius Training Program adománygyűjtő vacsorájára megyünk haza, de erről majd külön posztban írok, hiszen a panyizsuzsi üvegeknek komoly szerepük lesz ezen az esten!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...