Róth Anikó, grafikussal beszélgettünk

Róth Anikót nem lehet nem ismerni. Állandó résztvevője a WAMP-nak és nemrég, a Palomában nyitott, saját műhelyében is meglátogathatjátok. Mi a magyar design fontos részének tartjuk munkáit, ezért interjút készítettünk vele! Hajnalban elindult Róth Anikó Rösner bazáros szettjével a nyereményjátékunk, itt tudsz érte játszani!

rothaniko01

Tanultad ezt a szakmát vagy autodidaktaként vágtál bele?
Már gyerek koromtól szerves része volt az életemnek a rajz, de szerintem nem voltam kiemelkedően tehetséges gyerek ezen a téren. Kamaszként majd felnőttként is sikerült ezen a “pályán” maradnom, annak ellenére hogy nem jutottam be  egyik művészeti egyetemre sem. Szerencsés véletleneknek köszönhetően (pl. az első kép vevőm, ami igen nagy bátorítást adott, egy ismerős beavat a selyem festés rejtelmeibe, amiből aztán évekig élek, egy batárom barátja nyomdász, aki puszira kinyomja az első képeslapjaimat, és a folyamatos támogatás a barátaim részéről) jutottam el oda, ahol jelenleg tartok.

Honnan inspirálódsz?
Én bárhonnét tudok inspirálódni, pl. Budapest, az utca sokáig nagyon inspirálóak voltak számomra. Legutóbb egy klippet nézve ugrott be két kép is, már alig várom hogy megfessem őket.

rothaniko02

Hogyan tervezel, alkotsz?
Jelenleg nagyon sokrétű a munkám, a tervezésbe a grafika elkészítésén túl, én találom ki a tárgyat amire a grafika rákerül, az alapanyagokat én válogatom ki, amiből később elkészül a tárgy maga, én keresem meg azt a mestert, műhelyt, nyomdát, aki megfelelően magas színvonalon el tudja készíteni a terméket. Annyit elmondhatok, ma Magyarországon nagyon nehéz folyamatos színvonalat tartani egy-egy terméknél, ez talán a legnehezebb része a munkámnak, állandó odafigyelést igényel.

Melyik a kedvenc eszközöd/szerszámod?
Imádom a festékeimet, és az ecseteimet, de talán a festékeket kicsit jobban, szeretem a szagukat (pedig az akvarellnek nagyon nincs is szaga, csak ha igazán közel hajolsz a kis tégelyekhez), a formájukat ahogy a víz kis gödröket váj beléjük, azt a sok színt egy dobozban egymás mellett…egyszerűen jó rájuk nézni, végig simítani a kezed az apró kis tégelyeken. Van több festék készletem is amivel dolgozom, de az alap darab az a 24-es orosz akvarell készlet.

rothaniko03


Az alkotás melyik részét szereted a legjobban? Mesélj erről bővebben!
Azt hiszem talán a festés a legkedvesebb, amikor már megvan a fejemben a kép, és csak le kell ülni és lefesteni. De amíg ide eljutok sokszor hetek, hónapok telnek el, azzal pl. hogy anyagot gyűjtők a netről (pl. Londonban még soha nem jártam, amikor ezt a képemet festettem, egy csomó fotót néztem végig), vagy csak keresek egy jó ötletet, formát, karaktert, helyszínt bármit, ami beindítja a folyamatot.

Melyik a kedvenc alkotásod? Volt már olyan, amit annyira szerettél, hogy megtartottad?
Igen, a troli buszos dohány utcai zsinagógás kép nagy kedvenc, ott lóg az előszobánk falán, költözött velem Ferencvárosból a Hétkeren át egészen a mostani otthonunkig Óbudára. Fontos kép ez az életemnek, mind magánéletileg, mind szakmailag, és talán az egyik legjobb kép amit eddig festettem.Ezen kívül is van pár festmény amiket megtartottam, pl a Hónapok és az Erdőlakók sorozat egy egy darabját, de az örök szerelem az a troli busz eddig:)

rothaniko04

Van-e kedvenc történeted valamelyik alkotásod műhely életéről?
Annyi ilyen van, de persze most egy sem jut eszembe…nagyon sokat segítenek nekem a vevőim amikor a saját igényekről mesélnek, vagy a saját tapasztalatikról egy termékkel kapcsolatban. Minden tárgyam ennek tükrében folyamatosan változik, megpróbálok mindig egy kicsit csiszolni rajtuk, hogy még inkább megfeleljenek a vevők igényeinek, vagy hogy valamitől egy picit szebbek legyenek, jobb legyen kézbe venni őket.

Alkotáson kívül mit csinálsz?
Most itt ülök és azon gondolkozom mit is írjak ide, hogy ne csak azokról a dolgokról meséljek amik régen részei voltak az életemnek (ezeket leírtam, aztán ki is töröltem), hanem amik ma foglalkoztatnak. Arra jöttem rá -immáron már sokadszor-, hogy nekem a munkám a hobbim, sokat foglalkozom vele (=sokat dolgozom), mert egyszerűen ez izgat, és mert szeretem csinálni:) Emellett csak a családomra és a barátaimra szakítok időt, akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre:)

rothaniko05

Róth Anikó Rösner bazáros szettjét most megnyerheted panyizsuzsinál! Kattints ide és nyerd meg most!



Róth Anikó határidőnapló és kistáska pottyan

A 2015. szeptember 25. és október 4. között megrendezésre kerülő Design Hét 2015 alkalmából a panyizsuzsi blogon – rendhagyó módon! – 10 napon át pottyan valami. Ez alkalommal egy 2016-os Rösner Bazáros határidőnapló és egy hozzávaló kis táska  keresi gazdáját, ami a ma (2015. szeptember 25-én) 0 és 24 óra között hozzászóló és a panyizsuzsi hírlevélre feliratkozott olvasók között kerül majd kisorsolásra 2015. október 15-én, az ajándékok díjmentes kézbesítése 2015. október 20. után történik. (A játékban való részvétel együttes feltétele tehát a kommentelés és a hírlevél-feliratkozás).

rothaniko-nyeremeny

Az ajándékot Róth Anikó biztosítja.

 



Ők 10-en. Nők és teremtők.

piciandthecity03

Pici and the City

Nagybetűvel Teremteni csak az Isten tudott. Ő különleges szerepet adatott a nőknek. Mintha magából tett volna beléjük egy keveset. Képesek egy gyermeknek életet adni. Képesek a házból otthont csinálni. Képesek az alkalomból ünnepet varázsolni.

Holnap kezdődik a Design Hét, melynek mottója az OTTHON és a hozzá kapcsolódó design, valamint technológiai fejlesztések. Mindaz, ami az otthont és az otthoni munkavégzést egyszerűbbé, kényelmesebbé teszik.

Írhatnék most cikkeket nagy designer cégek termékeiről vagy éppen a legújabb startapok életünket megkönnyítő appjairól. Nem teszem. A Design hét a panyizsuzsi blogon mindig különleges 10 nap. Most 10 olyan nőről szól ez a 10 nap, akik itt alkotnak körülöttünk. Nem hangos tőlük a divat, a design világa. Még nem. Csodák kerülnek ki a kezeik alól. Csendben, lassan és sokszor OTHHONról!

10 napos virtuálisan kirándulásra hívlak. A Design Hét 10 napja alatt más-más magyar nő műhelyébe látogatunk el egy beszélgetésre. Megnézzük a műhelyüket, az alkotás folyamatát és beszélgetünk az életükről és nem marad el a 10 napos Potya Péntek sem. Indulhatunk! Velem tartasz?



Babyberry csillaglámpa pottyan

Ezen a héten egy tetszőleges színű  babyberry csillaglámpa by frantaagi keresi  gazdáját, amit a 2015. szeptember 25-én  délig hozzászóló, hírlevelesek között fogok kisorsolni. (Igen, a játékban nem csak hozzászólni szükséges, hanem a hírlevélre feliratkozni is!) A múlt heti Vigvári Judit kisnadrágot a 16. hozzászóló pepino nyerte meg. Gratulálok! Kérlek  írd  meg a címedet és telefonszámodat az ugyfelszolgalat(kukac)panyizsuzsi.hu-ra!

panyizsuzsi_babyberry_csillaglampak

Eszter, a babyberry megalapítója létrehozott egy olyan márkát, aminek segítségével a szülők megteremthetik a tökéletes harmóniát a babaszobában. A babyberry 4-féle kollekciója teljes összhangot teremt, minden termék kiegészíti a többit anélkül, hogy zsúfoltságot árasztana. A kollekciók hangulata vidám, modern, letisztult, kerüli a kliséket, és a motívumoknak, mintáknak köszönhetően mégsem túlzottan kisbabásak, így biztosan jó pár évig díszíthetik a gyerekek szobáit. A kollekciókat itthon tervezték és gyártották, minden termék kiváló minőségben, sok kézimunkával.

Franta Ági által a babyberry számára tervezett stAArlight csillaglámpák tökéletesen illenek ebbe a világba, a kollekciókba. A limitált kiadású lámpabúrához színben passzoló Tilka textilkábel tartozik!



Internátus és az anyák

zselyke-fal

A múlt század elején mi sem volt természetesebb, mint a tehetséges, okos gyermeket jó iskolába és ezzel együtt internátusba, bentlakásba küldeni. Nekem egy éve ment el az egyik fiam kollégistának, amin sokan meglepődtek. El mered engedni? Bíztam és bízok benne: el mertem!

Egyet azonban hozzátettem: lányt sosem küldenék kollégiumba! Ember tervez, de a kamasz és Isten végez. Néhány hónappal később a legnagyobb lány rágni kezdte a fülünket. Kollégiumba akar menni, mert neki ez tetszik. Jó viccnek gondoltuk, kb. a 10. ilyen jellegű bejelentéséig. Aztán elkezdtük félig komolyan venni és szülőhöz illő módon károgni: mi lesz a barátnőkkel, meg a fuvolával, meg a … A gyermek azonban kitartott.

Januárba már a vidéki kollégiumokat gugliztam és ismerős szülőktől kértem referenciákat. Találkoztunk kollégiumba járó gyerekekkel és a lányom beszélgetett velük. Lépésről lépésre haladtunk! Választottunk, elmentünk, megnéztük, próbanapokra mentünk. Felvették!

Most még inkább meg van lepődve a környezetem: egy lányt kollégiumba? 12 évesen? Miért küldöd el? Sírt mikor otthagytad? Nem lesz …?  Jönnek felém a vészjósló gondolatok, anyai gondoskodásomat megkérdőjelező impulzusok. Ami egykor természetes volt, ma durva dolognak tűnik. Megváltozott sok minden, megváltoztak az anyák. Gondoskodóbbak, néha túlgondoskodóak lettek. Körberajongják a gyerekeiket, sokszor alig eresztik őket. Az én gyermekem most kirepült. Kicsit korán, de Ő akarta!

Én közben egy cseppet sem aggódom! Tulajdonképpen nem is értem, hogy mért nem ugrottam bele ebbe az első szóra? Alapvetően egy szuper iskolát sikerült neki találni. Egész életében azt hallgatta tőlünk, hogy milyen fontos tanulni és Ő most pontosan azt teszi, amit mondtunk. Ennek örülök! Ezen felül pedig megkíméljük egymást a kamaszkor adta súrlódásoktól és hétvégén élvezni tudom a kamaszt! Ennek még jobban örülök!

A három napos próbanapról hazafele büszkén kiselőadást tartottam neki az autóban (akkora lendülettel tettem ezt, hogy közben majdnem kifogyott a benzin, de ez a kis stressz megérte!) Ugyanis a legtöbb vele egyidős gyerek azon gondolkozik, hogy gumicukrot vagy éppen tépős rágót vegyen a boltban. Itt van azonban az én 12 éves gyermekem, akinek az a fontos, hogy hova és milyen iskolába jár, hogyan tanul majd tovább; aki át tudja gondolni, hogy mi a fontos és mit szeretne elérni az életében. Nem csak a kollégiumra és az iskolaválasztásra vagyok büszke, hanem arra, hogy ezt a lányom egyedül találta ki, hogy addig beszélt nekünk míg mi is elhittük neki, hogy tényleg szeretné. Mi, szülők ehhez az egészhez nem tettünk hozzá semmit, csak asszisztáltunk.  A 12 éves azonban tudja mit akar,  van célja az életében és el is tudja érni azt. Ez óriási dolog! Erre vagyok a legbüszkébb!

Azért kicsit hiányzunk egymásnak…

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...