Száz éve született Amerigo Tot, aki hosszú élete alatt volt ejtőernyős, autóversenyző, világfi, sőt, még a Keresztapa második részében is szerepelt. Egykor ünnepelt sztárszobrász volt, ám sokak szerint ő leginkább csak itthon volt világhírű, fénye mára megkopott.
Amerigo Tot (akkor még Tóth Imre néven) a Fejér megyei Fehérvárcsurgón született 1909-ben. Szívesen mesélte, hogy születésekor állítólag mustban fürösztötték meg, mint ahogy azt is, hogy anyja olasz kőművesek leszármazottja volt, így már-már sorsszerű, hogy később ő is Itáliát választotta második hazájául. Ám mindez valószínűleg csak a mester fantáziájának szüleménye lehetett.
A család az első világháborút követően Pestre költözött, s a fiatal Imre a húszas évek második felében a későbbi Iparművészeti Főiskola elődintézményének, a Mintarajziskolának a padjait koptatta, grafikus szakon. 1931-től felvételt nyert fél évre a dessaui Bauhausba, ahol mások mellett Vaszilij Kandinszkij és Moholy-Nagy László voltak a tanárai.
A harmincas években kezdődtek azonban az igazi kalandok: először tengerésznek állt, majd Németországba visszatérve, Drezdában megrendezte első kiállítását. A nácik 1933-ban több művésztársával egyetemben letartóztatták és internálták, neki azonban sikerült Olaszországba menekülnie. Júniusban gyalogszerrel érkezett Rómába, amit Szerb Antal az Utas és holdvilágban is megörökített.
„Eszébe jutott a kis magyar szobrász, akivel a Collegium Hungaricumban ismerkedett meg” – írja a regény főhőséről, Mihályról Szerb Antal. „A szobrász gyalog jött Drezdából Rómába, a Via Flaminián jött be, azon az úton, amelyről gimnazista korában megtanulta, hogy ott vonultak be mindig észak felől a győztes idegenek. Azután ide ért fel az első este, a Gianicolóra. Megvárta, amíg a parkból mindenkit kikergetnek, és bezárják a kaput. Akkor átmászott a falon, és ott aludt egy bokorban, Róma fölött, lábánál a Város. Hajnalban felkelt, levetkőzött, és megfürdött az Acqua Paola medencéjében, a klasszikus vizekben.”
A harmincas évek második felében már egyre több olaszországi megbízást nyert el. 1940-ben Bolognába például a Goldoni-család síremlékét készítette el: a sokalakos kompozíción, Az utolsó ítéleten a pokolra jutottak között Hitler és Mussolini arcképe is felfedezhető.
A második világháborúban ejtőernyős kiképzést kapott, állítólag még a Hortobágyon is ledobták, és többször látta felülről a lángoló Budapestet. A háború után visszatért a művészi tevékenységhez, igaz, voltak kisebb kitérői is. Kovács Péter művészettörténész a róla szóló tanulmányában úgy vélte: részben pénzszerzés, alapvetően azonban nyughatatlan természete miatt Amerigo Tot belekóstolt az autóversenyzésbe, filmszerepeket vállalt, s hobbiszerűen még szigony-vadászattal is foglalkozott. (A film később is visszaköszönt az életébe, hiszen 1974-ben ő játszotta az Al Pacino alakította Michael Corleone testőrét a Keresztapa trilógia második részében.)
Egyik leglátványosabb művészi sikerét – aztán pedig megbízások tucatjait – a római Termini pályaudvar frízének megtervezése hozta el számára. (Megbízói sora meglehetősen széles volt, hiszen mások mellett dolgozott a Vatikánnak és a perzsa sahnak is.) Ezt követően egyre több kiállítása nyílt külföldön is. 1969-ben hazalátogatott Magyarországra, ahol egyhangú lelkesedés fogadta. (Állandó kiállítása egyébként 1978-ban nyílt itthon. A pécsi múzeum a mai napig működik.)
Utolsó hazai kiállítása 1982-ben volt a Vigadóban, 1983-ban pedig felavatták A mag apoteózisát a gödöllői egyetemen.
Sokak szerint azonban Amerigo Tot igazából csak itthon volt világhírű, aki nem igazán mérhető olyan kortárs nagyságokhoz, mint Henry Moore vagy Emilo Greco. Fénye mára már itthon is megkopott: ezen változtatna most a Ludwig Múzeum, amely a mester születésének 100. évfordulója alkalmából Párhuzamos konstrukciók címmel kiállítással tiszteleg munkássága előtt. A kiállítás január 3-ig tekinthető meg.
A centenárium kapcsán egyébként több tematikus kiállítás és előadás is volt, illetve lesz: ezek listája a www.amerigotot.hu-n található, emellett sok érdekesség olvasható a www.amerigotot.blogspot.com oldalon is.
judit mondta
jo volt olvasni, koszonet erte!
Rácz Bea mondta
örülök a kiiállításnak!