Különleges vállalkozásba fogtak az Európai Unió soros elnökségét ellátó spanyolok: a divat és az irodalom jegyében arra kértek húsz spanyol, belga és magyar divattervezőt: álmodjanak olyan ruhacsodákat, melyeket egy-egy irodalmi alkotás ihletett. (Azért e hármas, mert 2010 januárjától 2011 közepéig féléves vetésforgóban Spanyolország, Belgium és Magyarország látja el az EU soros elnöki teendőit.)
Magyar részről Náray Tamás, Pazicski Miklós, Zoób Kati és Gyulai Natália kapott lehetőséget, ők Bánffy Miklós, Márai Sándor, Szabó Magda, Takács Zsuzsa műveiből meríthettek ihletet. Spanyolországot tizenkét, Belgiumot pedig négy tervező képviselhette. Az elkészült alkotásokat egy vándorkiállítás keretében lehet majd megcsodálni: a ruhakölteményeket jelenleg Brüsszelben, de márciusban már Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, áprilisban pedig Madridban lehet majd megtekinteni.
„Ez a kiállítás” – hangoztatta a múlt heti brüsszeli megnyitón Ángeles González-Sinde spanyol kulturális miniszter –„a szöveten és az írott szón keresztül közelebb hoz bennünket a divathoz és az irodalomhoz”. Radnóti Sándor esztéta, kritikus a kiállítás apropóján tartott beszédében leszögezte: a divat ihleti az irodalmat, de vajon – tette fel azonnal a kérdést – az irodalom, a művészet ihleti-e a divatot?
„Erre is számtalan a példa, híres művészek által divatba hozott ruhadaraboktól (Girardi-kalap), festőktől kölcsönzött divatszíneken keresztül a film beláthatatlan világáig. Most azonban a kérdés mindennél konkrétabban van föltéve, s úgy szól, hogy egy író, egy írói szövegrészlet megihletheti-e a divattervezőt. Kialakul-e valódi és átlátható viszony a szöveg és öltözet között?” – morfondírozott.
Ti mit gondoltok?
A spanyol elnökség a kiállításról egy rövid videót és jó pár fotót is feltett a honlapjára.
Éva mondta
Szerintem ez egészen természetes. Én nagyon boldogan öltözködnék így, nagyon szép szokás volna.
A gyerekek még teljesen természetes módon művelik ezt, egy mese után, bármiben megtalálják az abból ihletett elemeket, és egész nap királylányok, szegény parasztlányok, vagy kovbojok, tűzoltók. Jó, persze, az szerep, nem stílus, de ők mégiscsak gyerekek.
Ettől függetlenül én is ébredtem már úgy, hogy most tanítónő vagyok egy angol lányintézetben, egész nap esik, vagy összehúzott kabátban sietek át egy forgalmas párizsi úttesten stb…